TESZT – A Ni No Kuni folytatást kapott, ami eltér több szemszögből is az első résztől. Ettől függetlenül a játék továbbra is olyan alkotás, amit érdemes minden JRPG-fannak kipróbálnia legalább egyszer. Más, de mégis korrekt – az év egyik eddigi legkomolyabb alkotásáról beszélhetünk.

Ezúttal nincs teljes erejű együttműködés a Studio Ghiblivel (aminek köszönhetően az első NNK, igen, rövidítek, olyan kifejezetten tetszetősen nézett ki), de ennél több dolog is változott – nincsen meg az a Pokémon-stílusú lényvadászat, ráadásul a körökre osztott csatarendszer is eltávozott a hátsó ajtón keresztül. A Revenant Kingdom alcímű folytatás… kimerem-e mondani? Nyugatiasodott…?

Királyi katasztrófa

Evan lenne a Ding Dong Dell trónörököse, miután apja hirtelen halált halt – koreai drámához hasonlóan itt is hátbaszúrás következett be -, de szerencsére a fiatal fiú nem lesz egyedül, ugyanis a Roland névre hallgató, már-már komikusan a játék világába kerülő karakter (is) csatlakozik hozzá, hogy visszavegye azt, ami neki jár: a királyságot, amit ráadásul építgethetünk, és ezt érdemes is: a lakóknak megadhatjuk, hogy ki mivel foglalkozzon, ami elősegíti a játékmenetet.

Nem lehet viszont teljesen elhanyagolni: a történet során több alkalommal is kötelező lesz fejleszgetni. Ezzel próbál a Level-5 arra sarkalni, hogy uralkodóhoz méltóan játsszunk. Ehhez hozzájárul még a hadsereg küzdelmei is, ami inkább tűnt már-már fárasztóan ránk applikált munkának, mintsem szórakoztató elfoglaltságnak.

Chibi-e vagy?

A világtérképen Evan és csapata kicsi, chibi formájú karakterekként rohangálnak pontról pontra, ami átvált teljes méretre, ha valakibe belerohanunk a területen – és ekkor folyékonyan ugrunk a harcba. Nincsen semmilyen töltőképernyő vagy várakozás, ami eléggé arra hasonlít, amit például a Chrono Triggerben láttam: ott is azon a helyszínen gyűrtük le a random encountereket, ahol épp erre lettünk kényszerítve. Ugyanez a szituáció a Ni No Kuni II-ben is.

Körök nélkül

A csaták megváltoztak – a körökre osztott metódus helyett valós időben küzdhetünk. Könnyebb/nehezebb közelharci mozdulat (ezekkel töltődik vissza a mana, úgyhogy nem lehet kihagyni!), lövedék, speciális támadás listájának felhozatala, fegyverváltás – könnyen meglelhető gombok ezek a DualShock 4-en.

Itt érdemes a fegyverváltást (L2) megjegyezni: ha „telített” az adott fegyver, azt vessük be, ugyanis többet fog sebezni, és egészen könnyen válthatunk ki egy másikra, ha ellőttük az előző „speckóját”. Papíron (monitoron? telefonkijelzőn?) ez nem hangzik egyszerűnek, pedig az, és ráadásul eléggé gyors, ám eközben nyomon követhető tempójú az egész.

Higgledy

Ez a magyarul inkább részeges megnyilvánulásnak hangzó szó fedi a valamelyest gyűjtögethető lények nevét. Többnyire a háttérben működő aktivitású kisegítők lesznek, amik közül négyet vethetünk be a harc során – offenzív és defenzív módon egyaránt. Ha egy nagyobb támadásra volna szükségünk, bepakolhatunk egyet, ha esetleg türelemjátékra (és ezáltal a lehető legtöbb HP-re és túlélésre) gyúrunk, akkor olyat is használhatunk.

Ez az elképzelés szerintem kiforratlan: kérdem én, miért nem lehetett volna a csapatom tagjainak ilyesmire lehetősége a Higgledy-k helyett? Ugyanott tartanánk, nem?

Szép és jól is szól

A Ni No Kuni 2 legerősebb pontja egyértelműen az audiovizualitás. Az egyik leglátványosabb (nem a legszebb!) PlayStation 4-játékról beszélhetünk, ami méltóan tovább viszi azt a színvonalat, amit az első rész bemutatott. És a soundtrack… óh, édes istenem – Joe Hisaishi visszatért, és megint hatalmasat alkotott!

És mégis, kicsit az az érzésem, hogy a játék valahogy nem találja a helyét. A történet nem akkora szám, a játékmenet viszonylag könnyű, de mintha nem tudta meghatározni önnönmagát. Az első részhez képest eltér a második, de néhol olyan dolgokba nyúlt bele, amibe nem lett volna kötelező. És emiatt esik el a kilencestől a küszöbben: a Ni No Kuni 2: Revenant Kingdom egy KIRÁLY JÁTÉK, de JOBB IS LEHETETT VOLNA. Úgyhogy jó érzéssel adok neki egy 8,5-et, mert bizony ez továbbra is egy kiemelkedően jó játék, ami 4K-t is tud PlayStation 4 Pro-n. Ha kicsit kevesebb „töltelék” lett volna benne, és esetleg itt-ott maradt volna úgy, ahogy az első rész cselekedett, lazán kapná a 9-est.

Ettől függetlenül minden JRPG-fannak nyugodtan ajánlott vétel.

-V-

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

Kiadó: Bandai Namco

Fejlesztő: Level-5

Stílus: JRPG

Megjelenés: 2018. március 23.