TESZT – Üdvözlünk az USA-ban, a kitalált Hope megyében, amelyet egy gyilkos, fanatikus vallásos szekta, valamint igazi vérengzés és káosz ural a Far Cry sorozat legújabb részében. Itt szálltunk szembe Joshep Seed „atyával”, felhasználva a legújabb rész szofisztikált arzenálját. Megérte? Jó a játék? A tesztünkből megtudhatod…

A Far Cry sorozat 2003-ban indult egy egyszerű techdemóként, amelyet Yerli-testvérek (három török fejlesztő) mutattak be az E3-on és melyet nekem is volt szerencsém kipróbálni. Aztán egy évre rá a Far Cry játék formájában is megjelent – és ahogy mondani szokták: „a többi már történelem”. Azóta már annyi év eltelt és rész megjelent (a CryTek közben „átnyergelt” az Electronic Arts-hoz és a Cryis sorozatot indította el), hogy szinte el is felejtettük, hogy a sorozat az ő fejlesztésükkel indult – már csak a régi motorosok emlékeznek vissza erre. És ez nem csak amiatt van, hogy már az ötödik részt kapjuk a francia kiadótól, hanem azért is, mert a játék legmodernebb aspektusait már az Ubisoft Montreal dolgozta ki.

Persze, aki Far Cry-t tölt be, már jól tudja, mire számíthat. Ismét egy open world világban vagyunk, egy kőkemény FPS-ben, némi taktikai elemekkel megbolondítva, csak éppen most az Államokban járunk az ellenség pedig egy erősen bekattant hittérítő és szektavezető: Joseph Seed. Amit most mindenképpen le kell szögeznünk, hogy a franchise egyik legerősebb darabjával van dolgunk – még akkor is, ha nem annyira innovatív, mint az egyébként méltatlanul elfeledett Far Cry 2, vagy annyira innovatív, mint a harmadik rész a maga idejében, ugyanakkor, majdnem mindent profin művel – kivéve egy szempontban bukik meg…

Nincs „remény” Hope City-ben

A Far Cry 5 alapvetően nem különbözik a sorozat többi darabjától: idegenként most is egy ellenséges helyre kerülünk. A legtöbb rész abban különbözik az előzőtől, hogy a – legtöbbször egzotikus – helyszínek épp eléggé különböznek a korábbiaktól ahhoz, hogy az újdonsága varázsa hasson. Ezt azonban nehezen lehetne elmondani a történetekről, mely a legnagyobb jóindulattal is a legtöbbször csak vázlatos.

Ami a Far Cry 5-öt illeti, természetesen most sem valami „Nem vénnek való vidék”, vagy Három óriásplakát Ebbing határában kaliberű sztoriról van szó. Ugyanakkor azt mindenképpen le kell szögezni, hogy „dobjunk össze pár hatásos, de összecsapott jelenetet” szintet bőven meglépi a Far Cry 5 története, csakúgy, mint a színészek játéka. A kitalált Hope county-t, amellyel egy tipikus amerikai megyét ábrázolnak, Joseph Seed, egy pszichopata hittérítő irányítja vasmarokkal, aki egy fanatikus, bigott hívőkből álló hadsereget vezet.

Apokalipszis most

Seed kicsit olyan, mint egy modern Kurtz ezredes az Apokalipszis most-ból, aki gyakorlatilag meglévő törvényeken kívül helyezkedett. Bár a játék nem nagyon igyekszik elmagyarázni, hogyan lett Seed a vezető – mindössze néhány live video trailerből tippelhetünk erre, amelyeket még a megjelenés előtt dobott fel Youtube-ra a Ubisoft. A saját karakterünkről is mindössze annyit tudunk, hogy hősünk egy fiatal rendőr és egy csapatnak a tagja, amelyet azért küldenek oda, hogy rendet tegyenek és Seedet letartóztassák. Persze nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt a rend őrei elvárnák (különben gyorsan vége lenne a játéknak) és hősünk magára marad a kommancs indiánok egykori földjén.

Innentől kezdve egy hagyományos open world játékstruktúrának lehetünk szemtanúi. Különféle figurákkal fogunk találkozni, akiktől küldetéseket vállalhatunk el, melyeken keresztül lassan, de biztosan jutunk el a végkifejletig. Igen ám, de van egy olyan csavar az egészben, amelytől mégis más ez a Far Cry, mint az előző 4+1 rész. (A Primalt is beleszámítva.) Seed ugyanis nincs egyedül, van még három alvezére, akik segítenek neki, hogy Hope County teljes területét kézben tudja tartani.

A három alvezért: John, Faith és Jacob Seed tehát három különböző körzetet irányít és a szokásos videojáték-séma szerint először tőlük kell megszabadulnunk, mielőtt Joseph-el szembe szállhatnánk. A zónák különlegessége, hogy ezúttal bizonyos pontszámot kell elérnünk, mielőtt „meghívjuk” őket egy nagy összecsapásra, hogy egy epikus boss fight során kivégezzük őket. Igazából teljesen mindegy, hogy az összpontszámot miből szedjük össze, lévén a főküldetések, a mellékküldetések, vagy akár az is közelebb hoz a bossokhoz, hogy VIP ellenséges katonákat ölünk le. Persze, ha igazán változatos játékélményt szeretnénk, akkor érdemes ezeket variálni: többek között túszmentések, a szektások által elfoglalt bázisok visszafoglalása, vagy nyersanyagokat tároló hatalmas konténerek felrobbantása vár ránk. Szinte mindenért pont jár, szóval elrontani biztos nem tudjuk.

Rázósnak tűnik, de igazából nem megy messzire…

A Far Cry 5 sztorija igyekezett egy kicsit felpiszkálni a köztudatba beférkőzött szélsőjobb szekták által keltett félelmet, de mégsem megy annyira messzire, hogy az egyértelmű támadási felület legyen a Ubisoftnak. Bizony, a vallásos fanatizmus azért elég necces téma, így a hit kérdéseit nem nagyon feszegeti a játék, így a Seedek által irányított Project at Eden’s Gate nevű szervezetről sem tudunk meg szinte semmit, mindössze azzal szembesülünk, hogy pszichopatákból, gyilkosokból és elmebetegekből álló – ezeket a jelzőket pedig a vezetőikre is kiterjeszthetjük.

Kár, mert sokkal többet meg szerettem volna tudni a fanatikus vallásuk eredetéről, de a játék szándékosan homályban tartja ezt, így végsősoron csak egy vázlatos képet kapunk a szektáról. Ugyanez igaz magukra többé-kevésbé fontos karakterekre, NPC-kre is, akik eleinte érdekes történeteket mesélnek el, de amikor végre hatjuk a küldetéseiket, az egész „kipukkad”, végsősoron nem tudunk meg róluk sem szinte semmit. A legtöbb karakter egyébként igazi archetípus: a csinos és határozott mesterlövészlány és íjászlány, az összeesküvéselméletekre rákattant CIA (?) ügynök, vagy akár állataink: Boomer, a kutya, Peaches a jaguár és a Cheesburger, a medve.

Emlékezetes főgonosz, generált főhős

Akkor igazán emlékezetes egy játék, ha olyan ellenfelekkel kell összecsapnunk, akik egyszerre egyediek, érdekesek, szórakoztatóak. Amit a Ubisoft nagyon jól megértett a Far Cry-al, hogy nagyon nehéz FPS-ben egy igazán karizmatikus főhőst kreálni. Nem lehetetlen, vannak igazán karakteres, érdekes FPS főhösők, mint például B.J. Blaskowicz, a Wolfenstein sorozatból, vagy Booker De Witt, a Bioshock Infinite-ből. Ugyanakkor a legtöbben csak másikat hallgatnak, egyszerű szemlélők ritkán szólnak bele főgonoszok nagymonológjaiba.

Mi lehet ilyenkor tenni, amikor a kreatív képességeidet nem tudod a főhős kidolgozásába fektetni? A főszereplő tulajdonságait csak árnyalod és inkább a főgonosz(ok)ra koncentrálsz. Joseph Seed elképesztően jól kidolgozott karakter, komolyan, nem értem azokat, akik Vaas-t, vagy Pagan Mint „visszasírják” – hozzájuk képest a Greg Bryk, ausztrál színész által megformált karakter sokkal, árnyaltabb, félelmetesebb, hátborzongatóbb – igazi telitalálat. Az életről, halálról alkotott elképzelései, vagy a saját családja múltjáról megosztott visszaemlékezései sokkal megragadóbbak, mint Vaas, vagy Min szövegelései a Far Cry 3-ban, vagy 4-ben. Hasonló jókat mondhatunk el az alvezéreiről is (különösen Faith-et, a drogos leánykát érdemes még kiemelni): látszik, hogy Drew Holmes, aki a Bioshock Infinite sztoriját is írta, óriási energiát fektetett a főgonoszok kidolgozásába.

Nagy kár, hogy a történet nem szolgálja ki kellőképpen ezt a nagyon jól eltalált főgonosz figurákat, a nagymonológokon kívül túl sok jelenetet nem láthatunk tőlük, illetve kicsit kiábrándító az is, hogy a Seed família egy tényleges droggal, a Bliss-el kábítja követőit és nem csak a szavakkal, így csökkenti hipnotikus erejüket.

Taktikus

Bár a Far Cry 5 echte FPS, ugyanakkor vannak taktikai elemei is. Persze, úgy is meg lehet például közelíteni az ellenséges bázisokat, hogy azonnal elkezdünk mindenre lőni, ami él és mozog, vagy akár taktikusan, egymás után csendben kiiktatni az őröket, amíg valamelyik észre nem vész, vagy esetleg helikopterrel golyózáport zúdíthatunk rájuk. Három lehetséges forgatókönyvet írtam le, de persze rengeteg lehetőség van arra, hogy az ellent kiiktassuk. Minden csak rajtad és a fantáziádon múlik, hogyan szabadulsz meg a Seed-család embereitől.

Persze, érdemes kombinálni ezeket a megoldásokat. Csupán lopakodni, csendesen elintézni az ellent például nem érdemes, más játékok ehhez sokkal jobban értenek, köztük a Ubisoft saját Splinter Cell sorozata. Sokkal jobban is működik FPS-ként ez a játék, már csak azért is, mert a tűzharc rendkívül élvezetes.

Nagyszerűen lehet szituációkhoz mérten emberi, vagy állati társainkat is alkalmazni. Nem csak különleges személyiségük van, de szituációnként változó, hogy melyik tud jobban érvényesülni. Nick, a pilótazseni például vadászgépével a nagyobb tömegek, járművek, épületek ellen hatékony, a mesterlövész lány inkább az őrök csendes leszedésére alkalmas, Boomer, a kutya pedig összeszedi nekünk a zsákmányt. Nagy kár viszont, hogy társaink AI-ja és viselkedése sokszor elég bugos: a pilóta például sokszor mellétrafál (vagy minket talál el), a mesterlövész bénán helyezkedik és észreveszik, az állatok útvonalkeresése pedig sokszor problémás. Az AI-val kapcsolatban vannak még egyéb problémák is, amelyekre rövidesen visszatérünk.

A polihisztor rendőrünk

Az általunk irányított karakter egy névtelen, hallgatag rendőr a la Gordon Freeman, viszont képességeit, külsejét a játék elején megszabhatjuk. Mivel eleinte nem tudjuk, pontosan mi vár ránk, ezért csak tippelve osztjuk el a megszerzett tapasztalati pontokat és később fogjuk aszerint specializálni, hogy milyen játékstílust preferálunk. Sokféle harctéri képességet javíthatunk, rajtunk áll, hogyan tesszük.

Emellett hősünk külsejét is fazonírozhatjuk: szerepjátékos megoldással választhatjuk ki nemét (!), fejformáját az előre megszabott választékból, illetve öltözékét is. A rettegett és gyűlölt mikrotranzakciók leginkább csak a speciális ruhák tekintetében szerepelnek a játékban, amelynek viszont túl sok jelentősége nincs, lévén amúgy is csak elhalálozáskor látjuk hősünket, illetve a co-op partnerünk látja őt.

A fegyverek választéka már jóval több lehetőséget kínál (ezeket könnyedén meg tudjuk vásárolni ingame pénzből.) Az alapfegyverek viselkedése sokszor kicsit furcsa, a speciális gépfegyver, vagy mesterlövészpuska sokkal hatékonyabb.

Éden kapuja: ez igaza grafikára is?

A Far Cry sorozat mindig is elképesztő minőséget produkált a látvány tekintetében. Ez természetesen igaz a Far Cry 5-re is, amely maximálisan kihasználja a PS4 Pro grafikus képességeit. A 4K felbontást és a HDR-t felhasználva elképesztő látványban van részünk, ahogy Hope County-ban barangolunk: a napsütéses, vidéki környezet, erdőkkel, sziklás hegységekkel, folyókkal, kisvárosokkal még úgy is szemkápráztató, hogy ezúttal nem egy egzotikus környezetben járunk. A játék emellett nagyszerűen van optimalizálva: semmilyen akadást, szaggatást sem vettem észre.

Művészi szempontból is csak gratulálhatunk a Ubisoft csapatának: Eden’s Gate szektájának fontosabb karakterei rendkívül részletesen ki vannak dolgozva, például a tetoválások, vagy Jacob esetében háborús sebek esetében és az egész vallásos környezet is egészen egyedi vonásokat mutat. Külön érdemes még megemlíteni a drogos víziókat, amelyek egy Far Cry játéknak elmaradhatatlan kellékei.

Elsőrangú az audiorész kidolgozása is: a szinkronhangok elképesztően jók, fegyverek, járművek hangja úgyszintén, a szekta járgányait elrabolva a keresztények átszellemülten vallásos dalocskáit hallgathatjuk, amikor pedig rádióadót váltunk, akkor licencelt nótákat hallhatunk.

Amitől viszont „sírunk”…

Kevésbé tetszett, hogy az ellenséges, vagy szövetséges NPC-k kidolgozása elég önismétlő, a 3D-s modellek egy „klónhadsereg” részei lennének. Ami pedig kifejezetten lelombozó volt (az univerzum hangulata és a grafika tekintetében egyaránt) az a zombiszerű „angyalok” kidolgozása, akik a Bliss nevű drogtól bedrogozott zombik és maximálisan úgy is viselkednek. Nincs tehát „zombimód” a játékban, de még így is itt vannak a zombik. Ez elég igénytelen, sajnos el kell ismerni…

Végül muszáj megemlíteni a tömérdek bugot, amely aztán tényleg levitte nálam az értékelést egy teljes ponttal (eredetileg 9/10 körüli pontszámot szerettem volna adni a játékra, ha nincsenek azok a fránya bugok. Nemcsak grafikai, vagy AI bugokról beszélhetünk, hanem sajnos elég komoly küldetésbugokról is: nem egyszer fordult elő, hogy egy megadott missziónál nem is volt semmilyen olyan állat, akit le kellett volna lőnöm, vagy tárgy, amit be kellett szereznem, vagy a célpontokat nem váltotta a térkép, amikor a követendő küldetések között váltogattam (amiatt, mert maga küldetés bugos és teljesíthetetlen volt) és még sorolhatnám. Nagy kár, hogy a Ubisoft képtelen ebből a zsákutcából kikerülni…

Tényleg igazi „Far Cry”-szerű durranás?

A Far Cry 5 nagyon sok tekintetben elismerést érdemel és a sorozat legjobb darabja: a játékmenet egyszerre polírozott és izgalmas és kerüli a régi Ubisoft hibákat (a „toronyelfoglalós” részt például vicces kikacsintással intézték el), a sztori, az univerzum, a karakterek sokkal ütősebbek, mint eddig. Hasonlóan pozitív jelzőkkel illethetjük az elképesztő látványt, a remekül kidolgozott FPS-akciót, az open world játékelemeket. Nagy kár a bugokért, amelyek végsősoron mégiscsak rontanak az összeképen, így ez a Far Cry is a szokásos 8/10 körüli értékelést hozza, pedig többre lett volna hivatott.

-BadSector-

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

Kiadó: Ubisoft

Fejlesztő: Ubisoft Montreal

Stílus: FPS, open world

Megjelenés: 2018. március 26.