FILMELŐZETES – Krasinski már rögtön a munka elején megmutatta feleségének, Emily Bluntnak a Hang nélkül forgatókönyvét – az angol színésznőt olyan kiváló filmekből ismerhetjük, mint Az ördög Pradát visel, a Vadregény, a Sicario és A lány a vonaton. Blunt azt javasolta férjének, alakítsák együtt Lee és Evelyn Abbott karaktereit, mert ez mellbevágó realizmust és megrázóan őszinte érzelmeket kölcsönöz a történetnek, s mindez egyébként nem lenne megjeleníthető.

„Azért szerettem bele a forgatókönyvbe, mert minden szinten rezonált a saját legmélyebb érzelmeimmel: itt van egy anya, aki attól retteg, hogy nem képes megvédeni a gyermekeit – magyarázza a színésznő. – Olyan nagy a tét, hogy le sem tudtam tenni a könyvet. A mókás az volt az egészben, hogy először, amikor még nem olvastam a forgatókönyvet, egy barátnőmet javasoltam Johnnak a női főszerepre, de aztán azt gondoltam, a macska rúgja meg, ezt a történetet teljesen rám szabták. Mély és gyönyörű a történet, sokkal tartalmasabb, mint egy szokásos rémisztgetős kamaradarab. Ráadásul még soha nem dolgoztunk együtt Johnnal, s ettől még izgalmasabb lett a feladat.”

Saját feleségével kellett dolgoznia

Krasinski nagyon megörült a közös munka ötletének, de rögtön kissé nyomasztani is kezdte a gondolat, hogy életében először együtt kell dolgoznia a saját feleségével. „Meg kellett mutatnunk, mitől rettegünk leginkább szülőként, és ez a fajta kitárulkozás soha nem látott kihívást jelentett számomra.”

Bár az a tény, hogy részben saját magukat alakítják a filmben, ahogy Krasinski fogalmaz, csontig hatoló élményt jelentett, egyben revelációként is hatott a házaspárra. „A feleségemnmel játszhattam, és életemben nem éreztem még ilyen jól magam egy forgatáson – mondja a színész-rendező. – Eddig mindig külön utakon jártunk, de közben egymás legnagyobb rajongói voltunk és maradtunk. Megvan a magunk sajátos alkotói módszere, ezért kezdetben nem tudtuk, a kettő hogyan fog majd passzolni, de gyorsan kiderült, hogy a közös játéknál jobb szórakozást ki sem lehetne találni. Emily elképesztően tehetséges és érzékeny színésznő, ezért óriási ajándék volt számomra, hogy egy ilyen rendkívüli kollégával dolgozhattam együtt.”

Amint eldőlt, hogy Blunt alakítja Evelynt, a házaspár egyfolytában filmbeli alteregóikról beszélgetett, különösen arról, milyen emberek voltak, mielőtt a katasztrófa bekövetkezett.

„Egyfolytában ott liheg a halál a nyomukban, de minden erejükkel igyekeznek arra összpontosítani, hogy egyben tartsák a családot – mondja a színésznő. – A rémület beköltözött a mindennapjaikba. Rengeteg keserűséget és bűntudatot kell feldolgozniuk. A legizgalmasabb ebben a felállásban az, hogy állandó kényszert éreznek a kommunikációra, a hétköznapi beszéd azonban azonnal a pusztulásukat jelentené.”

Nem könnyű rettegni

A színésznő tudatában volt annak, hogy nem lesz könnyű úgy beleélnie magát egy rettegő anya szerepébe, hogy közben a saját két gyermekét neveli, de a különleges helyzet lehetővé tette számára, hogy jobban megértse Evelynt. Megértette, hogy Lee és Evelyn miért tud szavak nélkül is kommunikálni egy olyan helyzetben, amikor mindenkinek egy hajszálon függ az élete. „A film időzítése – vagyis az, hogy éppen két kisgyereket nevelünk Johnnal – megkönnyítette számunkra, hogy nagyon érzékenyen közelítsük meg a témát. Sokat beszélgettünk arról, hogy a házaspár tagja milyen eltérő szerepet töltenek be a családban. Lee gondoskodik szerettei túléléséről, kerüljön bármibe is. Evelyn azonban a túlélésnél többre vágyik: azt szeretné, hogy a gyerekei boldoguljanak és fejlődjenek ebben a rettenetes világban. Tehát két szülői megközelítéssel találkozunk: másként viszonyulnak a gyászhoz, a traumához és a veszélyhez.”

„Lee nagyon old school felfogású ember, és John szerintem nem feltétlenül ilyen. Sokkal nyitottabb. Lee hajlamos bezárkózni, szigorúan túlélő üzemmódban működik, s emiatt nem törődik azzal, hogy fel kellene dolgoznia a fájdalmát. Folyton gyötrődik, de ez mind a négy karakterre igaz. Mindenkinek megvan a maga traumája, ami hatványozza közös küzdelmük feszültségét.”

Anyai őserő

Blunt olyannak akarta láttatni Evelynt, mint akiben legyőzhetetlenül buzog az anyai őserő. „Hihetetlenül képes szeretni és gondoskodni a gyerekeiről. Közben arra is ügyel, hogy jó gyerekeket neveljen. Tanórákat tart nekik, igyekszik viccelődni, amikor csak lehet, babusgatja őket, s bár megvan benne az ösztönös késztetés, hogy rájuk telepedjen, tudja, hogy megfelelő teret kell biztosítania számukra.”

Az első forgatóköny-változatot jegyző szerzőpáros, Woods és Beck ijesztő csavart építettek be a történetbe Evelyn számára. A legnagyobb öröm, tudnillik, hogy ismét gyermeket vár, akkor éri, amikor a család a legnagyobb veszélyben van. „Azon agyaltunk, mi lehet a legnagyobb gond, amikor muszáj teljes csödben maradni – mondja Beck. – Evelyn terhessége azért került a középpontba, mert azt a kérdést veti fel, hogyan élheti át valaki élete egyik legbonyodalmasabb időszakát, miközben egy mukkot sem adhat ki magából. Igazi mission impossible az Abbottok számára!”

„Ez a fordulat azért is lehet hatásos, mert komoly érzelmi töltést hordoz: a család hatalmas tragédiát élt át, és a terhesség az új kezdet lehetőségét csillantja fel számukra, bármennyire reménytelennek tűnik a helyzetük” – teszi hozzá Woods.

Félelem

Krasinski kapott az alkalmon, és tovább fejlesztette az ötletet. Még mielőtt Blunt leszerződött volna a filmre, már a feleségére gondolva írta meg, miként küzd az asszony bátran és megtörhetetlenül a család jövőjéért. „Természetesen adta magát, hogy amikor ennek a családnak az élethalálharcán töprengtem, Emily jutott eszembe. De nem akartam erőltetni a dolgot, azt vártam, ha kell neki a szerep, majd ő fog előjönni vele. Úgyhogy nem szóltam neki semmit, csak csöndben figyeltem, hogy megtegye a lépést.”

Emily Blunt tudta, hogy ellentmondásos érzelmeket kell ábrázolnia Evelyn terhességével kapcsolatban. „Természetesen nagyon boldogok mindketten, de áthatja őket a félelem. Számos kérdésre nem találnak választ. Hogyan fogják túlélni a rémek ólálkodását egy csecsemővel az ölükben? Hogyan lehet hang nélkül szülni? Mi lesz, ha felsír a baba? Igyekeznek minden elővigyázatosságot megtenni, hangszigetelt pánikszobát barkácsolnak és ötletelnek, miként lehet majd a babát csitítani. De mindeközben tudatában vannak, hogy óriási ugrásra készülnek az ismeretlenbe.”

Blunt és Krasinski számára is óriási ugrást jelentett az ismeretlenbe, hogy közös munkatapasztalat nélkül elvállalták a házaspár szerepét. De utólag mindketten úgy érzik, ez a sajátos megpróbáltatás csak jót tett a kapcsolatuknak. „Nagy boldogsággal töltött el, hogy John most már szakmai és kreatív értelemben is körülrajongott – árulja el a színésznő. – Feleségként és gyermekei anyjaként eddig is alaposan körül voltam rajongva, de a közös munka során kiderült, hogy alkotó párosként is teljesen egymásra vagyunk kattanva. Persze sokat szorongtunk az elején és kezdetben ijesztőnek tűnt a feladat, de végül mindketten csodálatos tapasztalatokkal gazdagodtunk.”

A gyerekek

A házaspár leszerződésével a két gyereküket alakító színészeket kellett megtalálni. A kis Abbottoknak túl hamar kellett felnőniük, és olyan környezetben törekednek szabadságra, ami tele van szigorú szabályokkal, fájdalommal, lemondással és halálos veszéllyel.

Ki játssza a siketnéma Regant, ez volt a legfontosabb kérdés. Krasinski nagy örömmel bukkant rá Millicent Simmondsra, aki a Wonderstruck című filmmel hívta fel magára a figyelmet. A fiatal színésznő saját siketnéma élményeit építette be Regan megformálásába.

„Millicent felfedezése igazi csoda volt a film számára – mondja Krasinski. – Nem pusztán azért, mert bölcs és angyali személyiség, hanem mert annyi mindent hozzá tudott tenni a történethez a siketek világának tapasztalataiból. Soha nem volt megszeppenve a forgatáson, mindig határozottan közölte, hogy márpedig Regan így és így oldana meg problémákat és ily módon kommunikálna jelnyelven.”

„Sosem felejtem el, a forgatás elején nehéz jelenetet vettünk fel – folytatja a rendező. – Millie-nek át kellett jönni a hídon, és ezt mondtam neki: most minden fájdalmadat, dühödet és afelett érzett bűntudatodat, hogy te vagy a fekete bárány ebben a családban, bele kell pakolnod ebbe a járásba. És pontosan megragadta a szituációt. Később elmondta, mennyire frusztrált és néha teljesen idegennek érzi magát minden közegben. Annyira megértette Regant, amennyire és sosem lennék képes. Többször is mondtam neki, azért csinálom ezt a filmet, hogy azok az emberek, akik örök kívülállóknak érzik magukat, rájöjjenek, ők is bármikor lehetnek szuperhősök.”

Regan öccsét, Marcust a 12 éves Noah Jupe alakítja. Krasinski az Éjszakai szolgálat (The Night Manager) című filmben fedezte fel. „Noah-t elrabolják a sorozatban, és amikor láttam a jelentet, arra gondoltam, mennyi bátorság és tehetség kell ahhoz, hogy valaki ilyen zsenge korban ekkora erővel ábrázolni tudja a félelmet. A következő logikus lépés az volt, hogy megkérdeztem róla George Clooney-t, aki a Suburbicon: Tiszta udvar, rendes ház című filmben rendezte őt. Clooney azt mondta: ő a legnagyszerűbb gyerekszínész, akivel valaha is dolgoztam. Teljesen igaza volt. Noah nemcsak tökéletes Marcus, de a legjobb barátok lettek Millie-vel, ami sokat hozzátett a filmhez.”

„Frászt kapok a thrillerektől, de szerepelni nagyon szeretek bennük – árulja el Noah. – Ilyenkor engem nem ijesztgetnek, viszont láthatom, hogyan készülnek a szörnyek.”

A Hang nélkül című horror a jövő héten kerül a mozikba, kritikánkat csütörtök este olvashatjátok majd.

-PS4Pro-