FILMKRITIKA – Elképesztő, hogy a Rock az utóbbi években milyen munkatempót diktál, az meg pláne, hogy mindez minőségi munkákkal is párosul, lásd a mindössze pár hónapja bemutatott Jumaji rebootot/folytatást. És most pedig itt a legújabb filmje, amely üdítően és frissen hatott ebben a langyos állóvíz áprilisban, hogy nem is tudom mit mondjak. Leginkább, hogy évek óta nem szórakoztam ilyen jót.

A film szerint Rock (Dwayne Johnson) most egy állatbarát-gondozó, aki exkommandós, orvvadászgyűlölő és emberkerülő. Összességében annyi mocskot látott már, hogy nem kíván újabb emberi kapcsolatokat kialakítani. Sokkal inkább szót ért az albínó gorillával George-al. Csakhogy az idill, ahogy lenni szokott nem tart soká, ugyanis felrobban a film antagonistájaként megjelenő szupertitkos génállománnyal kísérletező vegyi vállalat egyik űrállomása.

A titkos mutagén pedig szétszóródik az egész bolygón, és bizony elkezdik fejleszteni azokat a lényeket, akik belenyalnak. Így kapunk egy tíz méteres farkast, egy csupa fog akármit, ami leginkább egy krokodilra hasonlít, és bizony George is hamarosan King Kong-i tulajdonságokat ölt magára.

George of the Jungle –

Persze az ilyesmi nem kerüli el a kormány figyelmét se, akik minden eszközt be akarnak vetni, hogy megállítsák az állatokat, de mivel azok különféle lények tulajdonságait egyesítik magukban, és percről percre adaptálódnak a körülményekhez, így lényegében hagyományos úton elpusztíthatatlanok. Sziklánk pedig mindent elkövet, hogy Georgeot épségben mentse ki ebből az őrületből, és ellenszert szerezzen neki.

Az a szép, az a szép, akinek a foga ép –

Mindeközben pedig kapunk két órányi fantasztikus akciót, amely szétfeszíti az IMAX vásznat, tényleg nem emlékszem rá, mikor láttam olyat, hogy még egy film hullámvasútszerűen utaztatja a nézőt, és egy pillanatig sincs megállás. Már a nyitójelenet is olyan jó, hogy magamban elrebegtem egy fohászt, ha az egész film ennyire izgalmas lesz, akkor nagy bajok nem lehetnek.

És szerencsére be is jött, Szikla cipeli az egész filmet a hátán, de szerencsére kapott maga mellé két segítséget is, akik szintén brillíroznak a szerepükben. Főleg Jeffrey Dean Morgan, aki ismét a nagy vásznon mutathatja meg, miért is imádjuk a tenyérbemászó képét. Naomie Harris pedig imádnivaló az enyhén nerd tudós szerepében. Malin Akerman számító jégkirálynőként szintén kellemes perceket okoz.

Kilencvenes koktél rázva, nem keverve –

Brad Peytonnak ez a harmadik közös munkája Sziklával, bár az első kettő enyhén szólva nem igazán okozott áttörést (bocs), és azért ezen a filmen is látszódik, hogy ezer helyről lopkod, imitt egy kis Die Hard 2, amott a Kaptár sorozat, de ugye megjelennek a nagy klasszikus szörnyfilmek is, mint a Godzilla vagy a King Kong. De valahogy annyira jó az egész koktél, hogy emiatt egy pillanatig sem jut eszünkbe sajnálkozni. A helyenként másodvonalbeli CGI miatt már annál inkább. De hát félre gond George jól néz ki, és a farkast meg többnyire sötétben mutatják.

Úgyhogy a Végtelen Háború előtt a Rampagenek jó esélye van beúszni a farvízen és aratni kicsit, mielőtt az igazi nyári moziszezon kezdetét veszi. És néha bizony ennyi is elég.

-Scal-