TESZT – A felkelő nap országában már majdnem egy éve megjelent a Yakuza 6, nekünk, sápadtarcúaknak azonban mostanáig kellett várni, hogy a híres sorozat hatodik részét végre a kezünkbe kaphassuk. A Yakuza 6: Song of Life tesztjében alaposan kiveséztük Kiryu Kazuma legújabb kalandját…

A Yakuza játékok valahogy mindig nehézkesen kerültek nyugatra, pedig hát a PlayStation brand egyik leghíresebb sorozatáról van szó. Szerencsére a Yakuza 0-val, a Yakuza Kiwami remake-jével és a készülő Kiwami 2-vel a Yakuza játékok jövője biztosítva látszik, illetve végre azok is megismerhetik ez a remek sorozatot, akik csak a PlayStation 4-gyel kapcsolódtak be a Sony konzolvilágába.

Paradox módon ezek az újgenerációs részek ugyan bizonyos tekintetben erősítik, más szempontból viszont épphogy gyengítik a Yakuza 6-ot, ugyanis amellett, hogy az új epizód a yakuza hős karrierjének egyfajta lezárása, másrészről egy új grafikus motor is készült hozzá, amely egyszerre hoz újfajta megoldásokat, ugyanakkor a korábbi részekhez képest furcsa korlátokat is. Éppen ezért azok, akik PlayStation 4-en éppen most kapcsolódtak be a Yakuza 0 és a Kiwami kapcsán, találnak majd olyan furcsaságokat, amelyek inkább visszalépésnek tűnnek a két újgenerációs részhez képest.

Persze ne szaladjunk nagyon előre, hiszen a Yakuza egyébként is egy nehéz falat, amikor az elemzésről van szó. A játék nagy vonzereje az új Dragon Engine, amely tényleg új szintre emeli a játékot, ugyanis a városrészletek és a karakterek sokkal részletesebben és látványosabban ki vannak dolgozva, mint valaha.

Amikor Kamurocho-ban járkálsz nappal, vagy éjszaka, olyan érzésed van, mintha a remake remakjét – játszanád – ez különösen igaz a PS4 Pro verzióra, ahol a 4K felbontásnak köszönhetően még jobban ki tudod venni az apró részleteket. A városban élő járókelőktől hemzsegő utcák, nappal a napsütéses és  élénk színekkel megáldott utcák, amelyeket este a neonfények világítanak meg szemet gyönyörködtető látvány és kedved támadna, hogy Japánba menj, annál is inkább, mert valóságos helyszínekről beszélünk.

A lenti videóban egy részletes összehasonlítást is láthatsz a valódi Kamurocho és a játékbeli között.

Az új motor szépségeit persze nem csak a városon, hanem a karakterek külsején is megfigyelhetjük. Bár a Yakuza sorozat mindig is híres volt a realisztikusan kidolgozott karakterek ábrázolásáról (ez különösen igaz a bőr, a haj, vagy a ruházat finom részleteinek kidolgozására), a Yakuza 6: The Song of Life azonban ezen a téren is rátett egy lapáttal az előző részere.

Külön érdemes megemlíteni a híres japán színész és rendező, a Yakuza filmekkel népszerűvé vált Takeshi Kitano külsejét, aki pont olyan, mintha a filmvászonról lépett volna le.

A játékban felvonultatott színészek között Tatsuya Fujiwara is szerepel (Death Note, Battle Royale). A Yakuza 0-val, vagy a Kiwami-val összehasonlítva annyira ugyan nem eget rengető a különbség, de összességében azért látni és érezni fogjuk a különbséget a grafikában akár a karakterek, akár Tokió, Onomichi, vagy Hirosima városrészeinek ábrázolása terén. Összességében a Yakuza 6 igazi vizuális orgazmus…

Egy lépés előre, egy lépés hátra

A probléma nem is a grafika szépségében, hanem az egyéb technikai hiányosságokban jelentkezik, amelyek sajnos a rövid fejlesztési időnek róhatók fel, pedig a korábbi részekre az volt a jellemző, hogy ezen a téren is egyre többet és többet tettek hozzá a sorozathoz. Akkor fogjuk észrevenni, amikor Kamurochoba érkezünk, hogy bizonyos városrészek, amelyek korábban bejárhatók voltak, azokat kivágták a játékból, méghozzá sokszor úgy, hogy egy rusnya, nagy, vörös lebegő „stop tábla” akadályozza meg a tovább haladást. Összességében az is jellemző, hogy kevesebb felfedezhető terület, bolt, étterem és sok egyéb látnivaló várja Kiryu Kazumát, mint az előző részekben.

Ugyanez a visszalépés a harcokra is igaz. A legutóbbi játékokban a küzdelem eléggé összetetté vált, keverve különféle harci stílusokat, amelyeknek köszönhetően kedvünkre válogathattuk a harci stratégiákat, sőt, esetenként különféle szereplők között is választhattunk, itt viszont az egész játékban csak Kiryut tudjuk irányítani, akinek a klasszikus küzdőmodora enyhén szólva sem tartalmaz sok változatosságot.

A játék skillrendszere viszonylag jól kivitelezett a sorozaton belül, kiválaszthatod, hogy melyik képességet, vagy diszciplínát (egészség, támadás, védelem, dodge, special) erősítsd a rendelkezésedre álló, megszerzett skillpontokból. Ugyanakkor maga a harc eléggé repetitív, különösen abban a tekintetben, hogy az alapmozdulatok és kombók a leghatékonyabbak. Bár az összecsapások időnként elég nehéz helyzet elé állítanak, például akkor, amikor egész kis hadseregnyi ellenséget kell szétvernünk, de ilyenkor is mindig felkaphatunk valamilyen közelünkben lévő tereptárgyat (asztalt, biciklik, állólámpát stb.) amivel egyszerre több ellenfelet is elkaszálhatunk, ez pedig messze nem helyettesíti élményben a régi változatos harcmodort.

A yakuzák öröksége

A játék sztorija alapvetően az előző részekét követi. Miközben a japán maffiák és utcai bandák veszélyes világába kerülünk, Kazuma története sokkal személyesebb, de ugyanakkor nem is akkora horderejű, mint az előző Yakuzákban. Valahol ez érthető is, hiszen ez az idősebb, karrierje utáni Kazuma „civil” élete. A komolyabb alapsztorit, amely Haruka, Kazuma fogadott lánya és annak gyereke körül forog, néha egészen extrém, vagy vicces mellékküldetések is színesítik, tele easter egg-el, hommage-al és egyéb őrült dologgal, amelyek nagyon feldobják a Yakuza 6 kissé komorabb alaphangvételét.

A sztori egyébként onnan folytatódik, ahol a Yakuza 5 lezárult, miután Kazuma egy kórházban épül fel, arra várva, hogy újabb három évet börtönben töltsön el az előző játék eseményei után. A sztori szerint a 2016-os Tokióban járunk, és a japán fejlesztők igyekeztek sokszor kritikusan bemutatni modern japán társadalom visszáságait, ahonnan Kazuma időként viccesen kilóg.

Az interneten egyébként sokan panaszkodtak arra, hogy nincsenek elájulva a fősztoritól. Mivel az kizárólag Kazuma Kiryu-ra koncentrál, nem túl sokszor találkozunk olyan fontosabb karakterekkel, mint Goror Majima, vagy más, korábban sokkal nagyobb szerepet kapott figurákkal. Persze, a legtöbben azért megfordulnak a játékban, de korántsem kapnak akkora fókuszt, mint korábban.

A másodlagos küldetések tényleg jobbak, mint eddig, de ezeket már nehezebb fellelni. Miközben eddig szinte mindenki a nyakunkba ugrott, hogy segítsünk már nekik, addig most úgy kell keresgélni a küldetéseket adó NPC-ket. Szerencsére jó pár küldetést a mobiltelefonunkon is megkapunk a Troublr nevű alkalmazásnak köszönhetően, amelyek növelik a játékkal eltöltött órákat. (Még ha nem is annyira szórakoztató mindegyik.)

Így mulat egy japán úr

Ami a minijátékokat illet, több van, mint valaha. Olyan régi favoritokkal is tölthetjük az időnket, mint a Batting, a Go, vagy a Sega Club minijátékok, amelyek olyan klasszikusokból állnak, mint az Outrun, a Fantasy Zone, a Space Harrier, a Hang-On, vagy olyan modernekből, mint a Puyo, vagy a teljes Virtua Fighter 5 Final Showdoan, amely a játékba integráltak. A két utóbbit még multiplayerben is kipróbálhatjuk. Aztán ott van az olyan még viccesebb dolgok, mint a karaoke, amelyeknél kacagtató Kiryu produkciójához szavakat is nehéz találni…

Emellett komolyabb mellék tevekénységekben is részt vehetünk, mint a basaball managment, illetve a klánok közötti háborúk. A Sega az utóbbiba igyekezett beszuszakolni a Clash Royale egy archaikus verzióját, engem ez annyira nem fogott meg, de aki él-hal az ilyenekért, biztos élvezni fogja.

Azonban a játék nem feledkezik meg az erotikus élmények iránt rajongó Yakuza-fanokról sem, ahogy a fenti és a lenti video is mutatja. A Live Chat Room nevű alkalmazás leginkább Gattyán György a valós életből ismert találmányára, a LiveJasminra, vagy annak klónjaira emlékeztet, ahol hús vér japán női modellekkel chatelve vehetjük rá őket, hogy vetkőzzenek. (Itt természetesen előre felvett videókról van szó, valódi japán pornószínésznőkkel, mint a japán nőkhöz mérten elképesztő kebelmérettel bíró Anri Okita, vagy Yua Mikami.)

A szokásos „forró” üzeneteket a DS4 gombjaival, időre kell beütnünk, mintha valamilyen zenei játékkal játszanánk. A készítők addig azért nem mentek el, hogy a bikinin túl teljesen levetkőztessék a két pornószínésznőt, de Youtube az általam feltöltött (streamelt) videót még így is annyira neccesnek ítélte meg, hogy rárakott egy korhatárt. „NFSW”, ahogy mondani szokták, tehát ha nem akarsz magyarázkodni valakinek, aki valamiért nem vevő erre, akkor jobb, ha egyedül játszol ezekkel a részekkel…

Nem kell ujjat levágni, de azért nem tökéletes

A Yakuza 6: The Song of Life az ellentétek játéka, bár összességében nagyszerű élmény, de vannak benne hullámvasutak is rendesen. Arra számítottunk, hogy igazi technikai előrelépés lesz minden téren a Dragon Engine-nek köszönhetően, de sajnos pont az új motor kifejlesztése ölt fel annyi időt, hogy a harc, a felfedezés, vagy a tartalom terén azért kevesebbet kapjunk, mint az előző Yakuza részeknél. A felkelő nap országát viszont egyetlen játék sem adja vissza ennyire a PS4-es jelenlegi generációban (legfeljebb a Nioh a középkori történelem és hiedelmek terén), szóval ha vannak is hiányosságai, azért igazi kihagyhatatlan élmény a Yakuza-fanoknak és az „új fiúknak” egyaránt, de forradalomra nem szabad számítani.

-BadSector-

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

Kiadó: SEGA

Fejlesztő: SEGA

Stílus: akció, kaland, open world

Megjelenés: 2018. április 17.