TESZT – Mindenkinek vannak belső démonai… Egyeseknek az alkohol, másoknak a cigaretta, a drogok, vagy másféle addikciók, esetleg családi traumák és még sorolhatnánk. Jodie Holmes, egy fiatal amerikai lány belső démona egy kicsit másmilyen: ő nagyon is valóságos, „Aidennek” hívják, külön életet él, tárgyakat manipulál, emberek testébe költözik, és ha kell, öl, pusztít, robbant, csak hogy „gazdáját” megvédje támadóitól. Nem csoda, hogy a C.I.A. azonnal lecsapott Jodie-ra és „házi szellemére”, de még szervezet emberei sem tudják kontrollálni őket…

Stephen King legjobb regényeit idézi a döbbenetes grafikájú Beyond Two Souls, amelyben a természetfeletti erővel rendelkező lányt, Jodie-t és a benne lakozó „démonát” irányíthatjuk. A kizárólag PlayStation 3-ra és PlayStation 4-re megjelent akció-kalandjáték non-lineáris narratívában meséli el Jodie gyakran felkavaró, vagy hátborzongató történetét.

Különleges álmok

A francia fejlesztő csapat, a Quantic Dream már igazi régi motoros a kalandjátékok műfajában, hiszen 1999-ben jelent meg első alkotásuk, a sci-fi témájú Omikron: The Nomad Soul, egy rendkívül egyedi stílusú sci-fi akció-kaland, melyben David Bowie egyaránt szerepelt és énekelt is. A következő játékuk, a 2002-ben megjelent Fahrenheit teremtette meg először az interaktív mozi technológiájuk alapjait, amelyet a későbbi játékokban tökéletesítettek igazán.

A Fahrenheit nemcsak eredeti, érdekes kaland volt, de a 800.000-as elkelt példányszáma kalandjátékhoz mérten szép sikernek is mondható. Ugyanakkor a Quantic Dream mégis a 2010-es Heavy Rain című pszichológiai thrillerével tört az élre, amelyben négy különböző szereplővel kellett nyomoznunk egy gyerekeket gyilkoló sorozatgyilkos, az „origami killer” után. A játék grafikája mind a mai napig etalonnak számít, ezt egyedül a most megjelent Beyond: Two Souls tudta csak túlszárnyalni.

I am the Firestarter!

Aki szereti, és jól ismeri a horror regények mesterének alkotásait, az igazi „ínyencként” sok regény fordulatait, eseményeit, karaktereit is felismerheti majd. Jodie és Aiden kapcsolata például a Ragyogásra emlékeztet, ahol a főszereplő kisfiúnak is volt egy saját démona, Tony „aki a szájában élt”.

Viszont az a motívum, ahogy a C.I.A. (némileg akarata ellenére is) beszervezi a különleges képességekkel rendelkező Jodie-t, az a Tűzgyújtót (Firestarter) idézi, de találunk egy olyan jelenet is a játékban (ezt nem árulom el, miről szól) amelyik különösen emlékeztet a Carrie című regényre. Szóval a Beyond igazi csemege Stephen King rajongóknak, de nem kell félni, mindez csak finoman, érzékkel adagolva került a játékba.

A játék két főszereplője: Ellen Page és Willem Dafoe. A két hollywoodi világsztár nemcsak hangjukat, hanem arcukat, mimikájukat is adták a játékhoz, sőt, a mostanában divatos trendnek megfelelően mozdulataikat is digitalizálták a motion capture technológiának köszönhetően.

Ellen Page szimulátor?

De milyen játék is ez a Beyond: Two Souls? És hogyan irányíthatjuk a két főszereplőt? (Hiszen Aiden is külön „szereplőnek” tekinthető.) Mitől nevezhetjük „interaktív mozinak” a játékot? Aki már játszott a Heavy Rainnel, annak nem lesz újdonság az irányítás: most is a PlayStation 4 kontrollerének gombjait, irányítókarját és funkcióját kell használni a megfelelő pillanatban. Itt nincs igazán dedikált „menj előre”, vagy „üss” gomb, itt minden irányítás funkció az adott helyzettől függ.

Ha például éppen dulakodunk, verekszünk valakivel, vagy valakikkel (Jodie ezt gyakran teszi, ugyanis foglalkozását tekintve C.I.A. ügynök), akkor a jobb gamepad kart kell a megfelelő irányba tolni az adott pillanatban, máskor viszont csak arra szolgál a jobb kar, hogy kinyissunk egy ajtót, beszálljunk egy autóba, vagy leüljünk egy székre.

A többi gomb használata is helyzetfüggő: például hegymászáskor folyamatosan, egymás után kell egy ideig nyomva tartanunk a gamepad bizonyos gombjait. (Heavy Rainesek biztos emlékeznek rá, amikor például az FBI ügynökkel kellett felmásznunk egy sáros dombra, itt is lesz sok hasonló játékrész, legalábbis az irányítás tekintetében.)

Akinek kicsit herótja volt a Heavy Rain agyonkomplikált irányításától, annak viszont jó hír, hogy azért alaposan visszavettek a fejlesztők a felesleges „mozdulatokból”: itt már hálistennek nincs olyan, hogy ötféle gombot és kart kell lenyomnunk és eltekernünk azért, hogy felemeljünk az asztalról egy pohár vizet és megigyuk. Szerencsére a fejlesztők hanyagolták az időhúzó mindennapi tevékenységeket is: fogat mosni, zuhanyozni, WC-re menni, gyerekkel papírsárkányozni hála az égnek már nem kell – legalábbis a játékban, haha.

Egyedi megoldás még az, hogy nem csak magányosan kell nekivágnunk Ellie kalandjainak. Ez a játék aztán tényleg az a kategória, amely mellé párunkat is le tudjuk ültetni és ilyenkor egyikünk Aident, a másik pedig Jodie-t irányíthatja.

Lélekvándorlás

Ami azonban mégis igazán egyedi a Beyondban, az Aiden, a „démon” irányítása. A Jodie-ban lakó szellemet bármikor előhívhatjuk, sőt, van, hogy automatikusan őt irányítjuk, amikor már csak az ő segítségével juthatunk tovább. Ilyenkor tárgyakat manipulálhatunk a különbözőképpen és teljesen láthatatlanul. Előre szólok, hogy ezek azért csak bizonyos cselekvésekre korlátozódnak, tehát Jodie szoknyáját például nem ránthatjuk fel vörös színű, combnál kivágott estélyi ruhájában, pedig… No de térjünk vissza Aidenhez.

Amikor például egy C.I.A. akció során láthatatlanul kell feljutnunk egy felső, jól őrzött emeletre, akkor a szellembe költözve tudjuk ezt megtenni, beleköltözünk egy arab katona testébe, majd a segítségével kinyitunk egy szobában lévő széfet, végül Aidennel vizualizáljuk és leírjuk az abban lévő dokumentumon lévő információkat.

Máskor menekülnünk kell egy seregnyi kommandós, vagy rendőr elől és a szellemmel tudjuk elpusztítani, vagy legalább visszatartani őket, oly módon, hogy a környezetükben lévő tárgyakat felrobbantjuk, vagy egymás után beköltözünk a testükbe, és egymással öletjük meg szerencsétleneket. Jodie-nak így Aiden segítségének köszönhetően hatalmas ereje van, de ez tulajdonképpen tragédiára, vagy legalábbis rengeteg keserű élettapasztalatokra kárhoztatja…

Nehéz a dolga a „csodalénynek”…

Bizony, ahogy ezt már a Stephen King regényből, vagy más horror történetből, filmekből jól ismerhetjük, Jodie-nak ez a „démoni lélektárs” inkább átok, mint áldás. Gyermek és kamaszkorában például a többi gyerek kiközösíti, utálják, megalázzák, de még saját szülei is félnek tőle. „Halott embereket látok” mondja a kisfiú a Hatodik érzékben, a kislány Jodie pedig démonokat lát, attól is infarktust kapna szerintem bárki a valós életben. Amikor pedig a C.I.A.-hoz kerül, hiába hiszi azt, hogy végre megtalálta a „családját”, mindannyian tudjuk, mennyi szenny tapad a szervezet kezéhez…

Nem akarok nagyon fordulatokat lelőni, de a Beyond történetét úgy írta meg a Quantic Dream, hogy tökéletesen azonosulni tudunk Jodie-val, így gyakran még a Heavy Rainnél is megrázóbb (és itt nem a gamepad rumble funkciójára gondolok…) lesz az élmény, pedig már ott is magasra tették fel a lécet. Jó hír azoknak, akik nem beszélik olyan jól Shakespeare nyelvét, hogy a játék magyar felirattal jelenik meg a boltokban.

Ellen Page „Oscar díjas” számítógépes kidolgozása

Idén nyáron PlayStation 3 fronton már ledöbbenhettünk azon, hogy mire képes még grafikai téren a jó öreg konzol így az életciklusa vége felé a The Last of Us című játékban, de a Beyond ezt még tovább fokozta. Az itt látható Ellen Page képek nem Photoshop trükkök, hanem tényleg ennyire részletesen kidolgozták a játékban Jodie arcának legapróbb ráncait, sebeit, hajszálait, tekintetében a kétségbeesést, a szeméből folyó könnyeket.

A Quantic Dream a Heavy Rainben érte el először, hogy az emberi tekintet és arckifejezés maximálisan élethűen tükrözi az érzelmeket, itt pedig ezt a tökélyre emelte. Rendkívül részletes a többi szereplő kidolgozása is, de Jodie-é messzi viszi a pálmát. Egy szó, mint száz: nem hogy konzolon, de számítógépen sem láttam még ilyen részletes grafikát az emberi arc és test kidolgozása terén. (Utóbbit akkor csodálhatjuk meg, amikor Ellen a már említett vadító vörös estélyi ruhát viseli.)

Szintén elismerést érdemel a környezet grafikája, de őszintén szólva annyira csak a szereplők arcát nézi ember, hogy arra már oda sem figyel, hogy faliszőnyegnek, vagy egy kősziklának milyen részletes a textúrája. Egy biztos: aki él-hal számítógépes grafikáért, az bűnt követ el maga ellen, ha legalább nem nézi meg ezt a játékot.

„Túl” mindenen?

Nem állítom, hogy a Beyond mindenkinek fog tetszeni: aki például jobban szereti a TPS/FPS akciójátékokat, vagy a hagyományos, point’n’click, logikai feladványokra épülő kalandokat, az nem biztos, hogy elégedett lesz a Beyonddal. Mivel a Quantic Dream itt is nagyjából a Heavy Rain receptjét használta, így a (hozzám hasonló) Heavy Rain rajongók imádni fogják a Beyondot is, akik viszont nem kedvelték, azok nagy valószínűséggel kihagyják Miss Page virtuális alakítását is.

Azoknak viszont, akik nem hardcore játékosok, és egy egyedi, moziszerű élményre vágynak, mindenképpen javaslom, hogy vegyenek részt a Quantic Dream interaktív mozijában, garantáltan jól fognak szórakozni!

-BadSector-

Kiadó: Sony Computer Entertainment

Fejlesztő: Quantic Dream

Stílus: Interektív, akció-kaland

Megjelenés: 2015.11.24