Menu

Deadpool 2 – „Szupererőm a bohóckodás”

FILMKRITIKA – Visszatért a Marvel-univerzum Grand Guignolja, aki nem igazán a két katanajával, a pisztolyaival, vagy halhatatlanságával hódította meg a nézőközönséget, hanem időnként fanyar, máskor nyers humorával, illetve a sok helyen Marvel-világ és a szuperhősfilmek kifigurázásával. Az ismét Ryan Reynolds főszereplésével és David Leitch (John Wick) rendezésével készült akció-paródia kicsit kiforrottabb történettel és még karcosabb humorral igyekszik leszögezni a moziszékbe, de a lényeg most sem változott.

 

A galaxis őrzői hatalmas sikere vette rá még az első Deadpool készítésekor a producereket és filmkészítőket, hogy vegyék sokkal lazábbra, viccesebbre a figurát. A Marvel-világ „underdog”-jaként – inkább csak a rajongók körében – ismert Deadpool kalandjaiból korábban már Xbox 360-ra, PS3-ra és PC-re készült egy  videojáték (illetve később egy Deadpool remastered verzió), de a filmvásznakat még nem hódította meg és ha nincs ez a radikális humoros váltás, akkor nagy eséllyel gyorsan el is tűnt volna a süllyesztőben az egyébként elég alacsony költségvetésű film. A Deadpool azonban jött, láttuk és hatalmasat győzött, az addig leginkább csak Ben Affleck klónjának tartott Ryan Reynolds pedig végérvényesen meghódította vele a humorra éhes nézők nagy részének szívét.

Megérdemelt volt a siker? Szerintem annyira nem , mert bár a poénok általában véve tényleg nagyon rendben voltak, a szándékosan túltolt kaszabolós akciórészek úgyszintén (a korábban többek között Brad Pitt kaszkadőrjeként is dolgozó, majd filmrendezővé vált David Leitch (John Wick) azért ért a szakmájához) viszont az alaptörténet egyszerű volt, mint a százasszög, borzasztóan klisés és műanyag főgonosszal, hasonlóan giccses érzelmi résszel. Persze, sokak számára mindezek eltörpültek a Deadpool poénjai mellett, engem viszont zavartak.

 

2.0

Változott-e valami a Deadpool 2 tekintetében? Részben igen, részben nem. Először is: a lényeg most is a film hasfalszaggató, kacagtató humora, jó értelemben vett, iszonyúan idióta helyzetekkel, és Deadpool (Ryan Reynolds) állandó poénkodó „vakerolásával” (ez a legjobb szó rá) amelyek most is a film csúcspontját jelentik. Természetesen a fan service jelenetek, utalások sem maradnak el: nem akarok semmilyen spoilert ellőni, de lesz itt aztán dögivel X-Menre vonatkozó utalás.

Ami lényegesen javult az előző részhez képest, az a főgonosz figurája – bár Russel (Julian Dennison) csak részben tekinthető annak, de mindenesetre klasszisokkal érdekesebb karakter (még ha egyeseket talán irritálni is fog, de ez is lehetett a filmkészítők célja), mint az előző film B kategóriás Ajax karaktere.

 

A sztorira nem kell nagyon figyelni

Ezt leszámítva a film sztorija továbbra is meglehetősen zárójeles és érdektelen, pusztán arra szolgál, hogy vázként összetartsa a poénokat és az abszurd akciórészek sorozatát. Cable (Josh Brolin) karaktere sokat dob azért rajta, de inkább ő is fan service-ként és poénforrásként van jelen, illetve egy kicsit mesterkélt konfliktus forrását okozza, amely Russel, Deadpool és közte alakul ki.

Ami a faék egyszerűségű sztorinál azonban sokkal zavaróbb, azok a Wade Wilson „civil”, magánéletéhez tartozó jelenetek közte és a barátnője Vanessa (Morena Baccarin) között. Ezeknél a jeleneteknél a forgatókönyvírók nehezen tudták eldönteni, hogy viccesre, vagy komolyra vegyék a figurát, talán éppen ezért is történhetett, hogy a viccek itt nem ütnek, a komoly tartalom pedig borzasztóan nyálas és giccses. Kár, mert ezek a részek fontos jelenetek az egyébként rendkívül üres történet egészét nézve.

 

„Why so serious?”

Persze, egy Deadpoolt alapvetően nem szabad komolyan venni és ha eltekintünk az ügyetlenül a filmbe vegyített szerelmi száltól, akkor a Deadpool 2 abszurd humora azért alapvetően jól működik.

Hogy mit tartok etalonnak ebben a műfajban? Nézzétek meg a Jean-Paul Belmondo főszereplésével készült ősrégi filmjét, A káprázatost, ahol egyszerre alakított egy lepukkant kémregényírót és saját karakterét, a szuperkém Bob Sinclairt: ott a rendező tökéletes érzékkel vegyítette a „komoly” részeket az úgyszintén abszurd, eltúlzottan véres akciójelenetekkel, továbbá Reynolds komikusként tényleg sokat fejlődött, de Belmondo alakításával köszönőviszonyban sincs.

Persze ettől még a Deadpool 2 korrekt szuperhősös akciókomédia, az első rész rajongói egész biztosan nem csalódnak majd benne.

-BadSector-

 

FILMKRITIKA – Visszatért a Marvel-univerzum Grand Guignolja, aki nem igazán a két katanajával, a pisztolyaival, vagy halhatatlanságával hódította meg a nézőközönséget, hanem időnként fanyar, máskor nyers humorával, illetve a sok helyen Marvel-világ és a szuperhősfilmek kifigurázásával. Az ismét Ryan Reynolds főszereplésével és David Leitch (John Wick) rendezésével készült akció-paródia kicsit kiforrottabb történettel és még karcosabb humorral igyekszik leszögezni a moziszékbe, de a lényeg most sem változott.   A galaxis őrzői hatalmas sikere vette rá még az első Deadpool készítésekor a producereket és filmkészítőket, hogy vegyék sokkal lazábbra, viccesebbre a figurát. A Marvel-világ „underdog”-jaként – inkább csak a rajongók körében –…
Persze, egy Deadpoolt alapvetően nem szabad komolyan venni és ha eltekintünk az ügyetlenül a filmbe vegyített szerelmi száltól, akkor a Deadpool 2 abszurd humora azért alapvetően jól működik. Korrekt szuperhősös akciókomédia, az első rész rajongói egész biztosan nem csalódnak majd benne.

Deadpool 2

Rendezés - 8.4
Színészek - 7.8
Sztori - 6.2
Látvány/akció - 8.2
Hangulat - 7.6

7.6

Persze, egy Deadpoolt alapvetően nem szabad komolyan venni és ha eltekintünk az ügyetlenül a filmbe vegyített szerelmi száltól, akkor a Deadpool 2 abszurd humora azért alapvetően jól működik. Korrekt szuperhősös akciókomédia, az első rész rajongói egész biztosan nem csalódnak majd benne.

User Rating: 3.55 ( 1 votes)

Spread the love

https://smallseotools.com/

Kiemelt partnerünk: www.konzolkirály.hu