FILMKRITIKA – Az ifjú Han Solo, csempésszé váló kalandjait meséli Ron Howard eredetfilmje, amely a Disney most már futószalagon gyártott Star Wars szériájának legújabb darabja. Harrison Ford kultikus szerepét ezúttal Alden Ehrenreich játszotta el, a Trónok harcából ismerős Emilia Clarke pedig szívének választottja.

Tegnap láttam sajtóvetítésen a Han Solo eredettörténetéről „szóló” (haha) filmet, de ezúttal hagytam magamnak egy napot, hogy végiggondoljam élményeimet. A Solo – Egy Star Wars történet egy szerethető, jó film, igazi Solo kaland – de nem „egy Star Wars történet”. Elmondom, miért…

Alden majdnem végrehajtotta a lehetetlen küldetést

Gondolom, nem voltam egyedül azzal, hogy rendkívül szkeptikus voltam Alden Ehrenreich-el kapcsolatban: hogyan lenne képes visszaadni azt, ahogyan Harrison Ford annak idején Han Solo karakterével elvarázsolta a nézőket? A laza, macho, cinikus, viccesen műmájer figurát, amellyel örökre belopta magát a szívünkbe és Ford karrierjét megalapozta? Nyilván lehetetlen megbízatás lett volna, ráadásul idétlenné is vált volna tőle Ehrenreich színészi játéka. A 28 éves, amerikai színész azonban már az Avé Cézárban is bebizonyította, hogy tényleg nagyon tehetséges és apait-anyait beleadott, hogy áthozza a karaktert és összességében sikerült is neki. Szerintem nem az ő hibája, hogy ez végül is nem mindig jött össze neki, bár az tény, hogy egy két sármosnak, joviálisnak szánt „Harrison Ford-os” vigyor kicsit erőltetett volt, ettől függetlenül Ehrenreich rendben volt.

A trónok harcából Daenerys Targaryenként ismert Emilia Clarke már sokkal kevésbé brillírozik, igaz Qi’ra-nál még így is kevésbé éreztem azt, mint a Terminator Genesys-ben, hogy „istenem, maradtál volna a sárkányaidnál!” Miss Clarke itt egész egyszerűen csak unalmas és jellegtelen, bár kétségtelenül dekoratív, de hogy nem a „sárkányok anyja” kaliberű a színészi játéka, az biztos. Érdekes egyébként, hogy a Trónok harca színészei mennyire szürkévé válnak más filmekben, de ez már más lapra tartozik.

Donald Glover viszont sikerrel adja Lando Calrissiant, Woody Harrelson is rutinos az egész összetett karakterű Beckett szerepében, Paul Bettany viszont dögunalom,  mint Dryden Vos – mintha valamilyen gyengébb Pierce Brosnan-féle James Bond film főgonoszát látnánk, mondanom sem kell, hogy a Star Wars varázs nála el is veszett teljesen.

Kalandfilmnek jó kalandfilm…

A kicsit hullámzó színészi alakítást leszámítva a Solo tisztességes kalandfilm, aránylag érdekes történettel. Aki mindig is kíváncsi volt, milyen Korélia bolygója, ahol Han fiatal korában élt, az most megismerheti: nyomasztó, bűnözők által irányított világ, ahonnan Han (Alden Ehrenreich) és Qi’ra (Emilia Clarke) szabadulni akarnak.

Ez annyira nem egyszerű, mert Solo szokás szerint tartozik a helyi maffiát irányító királynőnek, de az események láncolatában végül Solo többek között birodalmi katonának is beáll (méghozzá három évig!) ami mondjuk elég fura, hiszen az eredeti trilógiában említést sem tett róla, de hát spongyát rá. Később „találkozik” Csuvival (Joonas Suotamo), későbbi örökös űrlény társával, illetve Beckett (Woody Harrelson) bandájához is csatlakozik, hogy Dryden Vos (Paul Bettany) megbízásából, Lando Calrissiannal (Donald Glover) a Milleneum Falcon fedélzetén egy hajmeresztő küldetést végrehajtsanak.

… de nem Star Wars

A sztori általában véve nem haladja meg egy átlagos űr-krimi szintjét, a Star Wars-ra jellemző epikus küzdelmekre, célokra, összecsapásokra és kihívásokra itt nem szabad számítani. Bár a film végén van persze egy csavar, amely kontextusba helyezi az egész történetet, továbbá a Solót érintő bizonyos történeti elemek összekötik a Jabbához kötődő későbbi kapcsolatához, de a George Lucas által megálmodott univerzum itt legfeljebb csak nyomokban fellelhető. Baj? Szerintem nem feltétlen, én nem igényeltem, hogy telepakolják a régi klisékkel, még így is kapunk néhány olyan történeti fordulatot, amely mintha Az utolsó Jedikből  származna.

Elfogadtam, hogy ez nem igazán „egy Star Wars történet”, talán az egész mese tétjét azért magasabbra lehetett volna emelni, mert a Dryden Vos-küldetések, illetve az egész Star Wars alvilág bemutatása rettenetesen érdektelen és összecsapott. Konkrétan a ’83-as Jedi visszatér Jabba-palotás részei mérföldkövekkel jobban visszaadták ezt az „alvilági” hangulatot, mint az elvileg erről szóló Solo – Egy Star Wars történet bármelyik jelenete. Nagy kár, mert, ha erre jobban ügyelnek a film készítői, akkor a kissé egyszerű történetet is jobban elnéztük volna nekik, illetve azt is, hogy a Star Wars, mint olyan, ebben a filmben nem sok volt.

Csempészmunka

A Solo szerintem a negatívumai ellenére is egy egész élvezetes kalandfilm, bár az alaptörténet egyszerű, mint a százasszög, Alden Ehrenreich és Donald Glover hozzák Han Solo és Lando Calrissian figuráit, az akciójelenetek látványosak és izgalmasak, a fan service utalások nagyon ott vannak. Kár volt megint a dekoratív, ám most már második Trónok harcán kívüli fontosabb szerepében is elég béna Emilia Clarke-ot a filmbe erőltetni, illetve Paul Bettany, mint főgonosz is megmarad egy B kategóriás James Bond főgonosz szintjén. Ha nem „sztárt vársz”, akkor nem fogsz csalódni.

-BadSector-