FILMKRITIKA – Jézus Mária és Szent József, azt hiszem ezek után bátran hátra dőlhetek a székemben, mert halálom napjáig nem fogok látni még egy olyan rossz filmet, mint ez a borzalomhalom Gotti. De kellett nekem reménykedni, pedig már a plakátja is intő példa volt, egy igénytelen fotó, a morcos, hájas Travoltáról, ahogy szigorúan néz, és ennyi. Egyetemi tablóképnek talán még elment volna.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem, akkora gondok vannak itt kérem szépen. Mondjuk, hogy a sajtóról tömegével menekültek az edzettszívű kritikusok? Minden egyes félórában 2-3 ember angolosan távozott, amire azért ritkán van példa. Vagy, hogy már a kezdő mondat, amivel bevezetik ezt az egész akármit – mert maga a rendező se tudta eldönteni, hogy most ez valami maffiafilm legyen, életrajzi tabló, vagy csak egy rossz vicc – olyan szinten gagyi, mintha figyelmeztetne: Bizony, és ilyen rossz lesz a maradék száz perc is.

John Travolta, aki bőven túl van már az első, sőt a másodvirágzásán is egyetlen mondatot sem képes úgy kimondani, hogy az hiteles legyen, hogy súlya legyen, hogy ne ripacskodja el, hogy a teátrális szó élő szócikke ne legyen. És mindezt a bődületesen rossz szinkron még fel is erősíti. Konkréten voltak olyan mondatok, amin az ember kínjában csak röhögni tudott, hogy ezt komolyan szánták, hogy ezt filmbe szánták magukat filmeseknek valló emberek.

„Szerintem a filmed jó, leszámítva, hogy rossz, szóval csináljunk egy másik filmet, és akkor király lesz”

Persze elképzelhető, hogy a Gotti egy csodálatos film lenne, ha a másik kétszáz percet is visszatennék, amit nyilván kivágtak, mert helyenként akkora lyukak tátonganak a forgatókönyvön, hogy abban jól megférne egymás mellett a téli meg a nyári szünet. Imitt egy temetés – egy emberrel -, amott egy esküvő, ami állítólag fontos lenne, de nincsen súlya, mert nem vezetik rendesen fel. Gyilkosság, meg maffiás szakszavak mantrázása.

A rendező, Kevin Connolly láthatóan ostobára nézte az agyát Martin Scorsese filmekkel, és emiatt úgy vélte ő is képes valami hasonlót csinálni. De elég nagyot tévedett, mert az, hogy fogunk egy hírhedt maffiózót még nem teszi automatikusan érdekessé a filmet. Sőt, ez a világ legunalmasabb maffiafilmje, amiben talán ötöt lőnek, amiben nulla meglepetés, izgalom, vagy csak cselekmény lenne.

A szorgalom, nem pótolja a tehetséget

Sőt, konkréten vannak a filmben olyan jelenetek, amik megidézik Scorsese Kaszinóját, de istenem mennyire rosszul, ott üvölt, az így ne. Ezt a filmet tuti tanítani fogják filmművészeti suliban, elég mindent máshogy csinálni, és lesz belőle egy jobb film.

Például hogyan ne vezessünk fel szerelmi szálat, hogyan ne érzékeltessünk közelgő tragédiát, hogyan ne ugráljunk négy egymásnak csak keresztbetevő idősík között, hogyan ne írjunk unalmas és jellegtelen monológokat/dialógokat, hogyan ne válogassunk totál ízléstelen zenéket ötlettelen beállításokkal tarkított jelenetek alá, és hogyan ne zárjunk le egy filmet, ami így – ha ez ugyan lehetséges – önmaga paródiájává válik.

Low-budget don

Aztán ha ez nem lenne elég, pénz se volt erre a csodára. A legtöbbször a dolgok off-screen történnek, gyakran két embert mutat a kamera, vagy csak John Travolta püffedt arcát, mert nincs pénz statisztákra, meg körítésre, vagy csak egy fehér falra, ami előtt felveszik a jelenetet.

Életemben nem láttam még egy ilyen filmet, amiben ennyiszer jönnek ki ajtókon emberek, megállnak előtte, és elmondják azt, amit odabent kellett volna. Hohó, de akkor alkalmazni kellett volna díszlettervezőket is. Vagy ezek a gagyi ruhák, zakók a H&M-ből, esetleg a turkálósból.

A Kósza Nosztra

Igazából a Gotti egy olyan film is lehetne, amit alaposan bepiálva szanaszéjjel lehetne fikázni, és akkor a szórakozás bizonyos fokáig el is ér, de így reggel tízkor szín józanul maga volt a nagybetűs dögunalom. És az a baj, hogy ezt az alkotók komolyan gondolták, mert ahogy az öreg székely fogalmazott: viccnek, kicsit durva.

-Scal-