FILMKRITIKA – Az Átejtve csak nálunk zsákba (vas) macska (kölykei). Ugyanis odat ámerikában, ugyanaz a címe mint a harminc évvel ezelőtti filmnek, amiben még Kurt Russell szivatta Goldie Hawn-t. de minthogy az idők változnak, így valaki, valahol úgy gondolta, hogy ezt a legjobb esetben is közepes vígjátékot ideje feminizálni. Szóval a szerepek felcserélődtek, és a takarítónő leckézteti meg a léha aranyifjút, aki ráadásul mexikói is.

Ha szemet hunyunk az ordító polkorrektség felett, akkor az Átejtve egy üdítő vígjáték, ami kiszolgálja a maga 90-100 percét, ad pár poént – ha nem láttuk a trailert – és ennyi, az ember elfedi a gondjait erre a kis időre, és küldetés teljesítve. Ha viszont azt vesszük, hogy ez a filmecske bizony, egy remake, ami izzadva sem tud felnőni az eredetihez, mert az mindenhogy viccesebb, aktuálisabb, és tanulságosabb, akkor megint adva vagyon a kérdés: Minek? Minek kell valamit csak azért modernizálni, mert nincsenek új ötletek?

A vasmacska lányai –

Ráadásul itt ugye a férfit leckéztetik meg, aki egész életében egy pöcs volt, sose dolgozott meg semmiért, és lenézte, tárgyiasította a nőket – nők mellének nézése, azok tárgyiasítása, jó reggelt kívánok! Viszont míg az eredeti filmben, Goldie Hawn karaktere egy igazán idegesítő – ma már – pláza cica volt, akinek az amnézia miatt meg kellett tanulnia a női princípiumokat… tehát mosás, főzés, takarítás, és ház körüli munkák. Jelen film azt mutatja meg, hogy a férfinak nem csak a kétkezi munkát kell elsajátítania, de eközben minden egyebet is, amit otthon egy nő csinál. Továbbá még csak nem is lehet együtt hitvesével, mert, hogy állítólag steril, míg az eredetiben a férfi nem használta ki az amnéziát, hogy minduntalan rámásszon a nőre.

Harminc év nem múló bája –

Szóval gazdag, erekkel átszőtt csúsztatást érzek itt kérem szépen, ami egészen addig lett polírozva, hogy a vérlázító kifejezés, már egészen illenék rá. Ha ezeken túl is lendülünk, még mindig ott van a copy-paste remake, amiben egyetlen önálló gondolat nincs, amiben a jelenetek szinte tükörként köszönnek vissza, és, amiben a 30 éve még éppen elfogadható banális megoldások mára abszolút hiteltelenek, és vállalhatatlanok lettek. Sőt, most komolyan Anna Faris-ről kellene elhinnie a nézőnek, hogy egy takarítónő, aki ennyire jól néz ki, és csak azért tartsuk csúnyának, mert ez a Mexikón kívül sosem ismert lézengő ritter azt mondja, csúnya a fizimiskája.

Limonádé rázva, esetleg keverve –

Annyira nevetséges az egész, hogy Faris kb az egyetlen ismert név a filmből, itt van meg Eva Longoria, abban a pár percben, amíg felépíti a háttérben futó második szálat, amit a nagypapa állapota teljesen keresztbe húz. Szóval nem is tudom mit mondjak. A film élvezhető, pláne ha olyan jó társasággal tekinted meg mint nekem sikerült, és végig cikizitek, meg ismertetik az eredetit. És elvégre tombol a nyár, amiben jól esik ilyen limonádé filmeket nézni, aminek minden pillanatát ki lehet találni.

Ébredni kéne már –

De sokat ne várjatok tőle, pláne ha láttátok a trailereket. Ó és lenne itt egy égető kérdés Mr. Hollywood! Rendben van, hogy most már egy kis ismétlésért lefúrnak az olajig is, de ugyan elgondolkodott már hacsak egy pillantig is, ha semmilyen eredeti ötlet nem készül mostanában… mit fognak harminc év múlva remake-elni?

-Scal-