FILMKRITIKA – Visszatér Benicio Del Toro a misztikus kolumbiai bérgyilkos és Josh Brolin, a CIA elszánt, cinikus és veterán ügynöke egy újabb „black ops” ügy főszereplőiként. Emily Blunt és karaktere már nem szerepel a folytatásban, illetve az azóta a Blade Runner 2049-cel nagy sikert aratott Denis Villeneuve is átadta rendezői székét Stefano Sollima 52 éves olasz rendezőnek.

Hogyan lehet egyáltalán Sicario filmet rendezni Emily Blunt nélkül? Hiszen ő volt az előző film főszereplője, a „naiva”, aki által ez egy a kegyetlen, mexikói maffiavilág, illetve az azt üldöző kíméletlen CIA harca érdekessé vált. Ebben a filmben Benicio Del Toro és Josh Brolin maradtak főszereplőnek, ugyanakkor mégis éppoly izgalmassá, fordulatossá és kegyetlenné válik a film, mint az első részben.

Black Ops

A CIA ezúttal Matt Graveren (Josh Brolin) keresztül arra kéri fel az ügyészből mestergyilkossá vált Alejandrót (Benicio Del Toro), hogy vegyen részt egy emberrablásos akcióban, mely során Isabel Reyes-t, az Alejandro által is gyűlölt mexikói maffiavezér lányát, Isabel Reyes-t (Isabel Moner) kell elrabolni. A sztori keményebb és cinikusabb, mint valaha, itt csak az államérdek, maffiaérdek és az embercsempészek motivációi számítanak, az emberélet soha, most nincs pozitív főhős, bár időnként a kőkemény CIA és az „sicario” Alejandro is tud emberi módon viselkedni.

A történet emellett talán fordulatosabb is az első Sicariónál és Benicio Del Toro színészi játékának és karakterének hála találunk pozitív karaktert is, bár Emily Bluntéhoz persze nem mérhető, de itt nem is az volt a cél.

Az embercsempészet embertelensége

A film gyakran tartalmaz sokkoló jeleneteket, de szimpátiát ritkán érzünk a mészárlások áldozatai iránt, hiszen a legtöbbjük közönséges mexikói bűnöző. A film persze most sem „Desperados”, tehát a lövöldözések gyakran inkább kegyetlen mészárlásnak tűnnek, és nem valami heroikus „leszámolásnak”. Itt igazából nincsenek se hősök, se igazi „rosszemberek”, mindenki csak a – legtöbbször embertelen – „munkáját” végzi, még hőseink is a CIA kötelékében.

Ugyanakkor, ami a sok mészárláson és véres kalandon túl talán az igazán torokszorító, az az embercsempészek tevékenysége, akik a mexikói határon, sokszor, mint a marhákat, úgy szállítják át a sokszor kisgyerekes családokat. A film nagyon érzékletesen mutatja be ezeket a jeleneteket is.

A karakterfejlődés Emily Blunt nélkül is megy

Az első Sicaro-ban Emily Blunt élt át olyan sokszor kegyetlen élményeket, amelyek során karaktere sokat fejlődött a film során, mivel ő most nincs, ezért ez a „feladat” most Josh Brolin és Benicio Del Toro kiélt, cinikus CIA ügynök és sicario (bérgyilkos) figuráira hárul. Ez általában véve jól is működik, bár igazán katartikus változást leginkább a Del Toro által alakított Alejandrónál tapasztalunk. Persze, mindkét színész rutinosan veszi az akadályokat, Del Toro ismét nagyszerűen hozza a visszafogott színész játékával a sicario figuráját a film vége pedig egész egyszerűen frenetikus.

Jobb, mint a Sicario?

Nem, azt azért nem mondanám. Gyakran találkozunk bizonyos szereplőknél érthetetlen, rosszul magyarázható, sőt, logikátlan viselkedéssel. Eleve nem nagyon világos, hogy konkrétan mi a jó abban, hogy a CIA black ops akciójával összeugrasztja a mexikói kartelleket. Másrészről a sztori egy kicsit kaotikus, illetve a „mindenki átver mindenkit, vagy legalábbis megpróbálja” vonalat még akkor is kicsit túlspilázták, ha egyébként mexikói kartellekről és a CIA-ról beszélünk.

Az apró negatívumok ellenére, azért a Sicario 2 nem sokban marad el nagy elődjétől. Pontosan ugyanaz azt a furcsa, egzotikus időnként depresszív, máskor macho, de sosem igazán heroikus hangulatot kapjuk vissza, amit az első Sicariónál is annyira eltaláltak.

Nem csak a film főszereplője, Alejandro tette meg kötelességét, azáltal, hogy ismét a CIA kötelékébe állt, hanem a Sicario 2. stábja is…

-BadSector-