RETRO – Milyen érzés egy játék folytatásában egy új hőssel az előző főszereplő ELLEN harcolni? Pontosan ezt a kérdést tehetik fel maguknak azok, akik a Protoype 2 véres, szuperhősös forgatagába belevetik magukat. James Heller, az új prototípus ugyanis egyáltalán nem csípi Alex Mercert, az elsőt, sőt feltett szándéka, hogyha elkapja, kibelezi. De vajon meg lehet ölni Alex Mercert? És egyáltalán Alex Mercer valóban az igazi rossz fiú? Ezek azok a kérdések, amelyekre a Radical Entertainment új akciójátékában választ kapunk.

 

Talán már a bevezetőmből is kiderült, hogy a Prototype 2 sztorija egy fokkal érdekesebb, mint az előző részé. Bár hihetetlen, Matrix-szerű revelációkra azért ne tessék számítani, de a sztori ezúttal kicsit csavarosabb, a karakterek kissé kidolgozottabbak, érdekesebbek. Túl sok poént nem akarok lelőni, de érnek majd minket meglepetések abból a szempontból, hogy az új hős, Heller kiben bízhat és ki fogja elárulni.

Nehéz a dolga a katonának

Maga Heller egyébként egy ex-katonatiszt, akinek feleség és gyereke a vírus áldozata lett. Érthető, ha Heller pokoli dühös Mercerre, akit a fertőzés elterjedéséért okol. A New Yorkot elárasztó vírus, amely zombiszerű szörnyekké változtatja a lakosság zömét, bizonyos egyénekből szuperhősöket gyárt, és Mercer után Heller is így jár, miután Mercer az első összecsapás alkalmával megfertőzi új hősünket. Ezután Heller, az irgalmat nem ismerő, ám jellemében egyenes ex-katonatiszt, a maximális vérengzés közben kalamajkából kalamajkába keveredik, és amilyen brutális gyilkoló géppé válik, olyannyira könnyen meg tudják vezetni egyesek. Hogy kicsodák? Az maradjon a játék meglepetése.

A Prototype 2 ugyanis jócskán szolgál kellemes meglepetésekkel. A jobb sztori mellett a készítők sokat hegesztettek a játékmeneten is. Az első részt sok kritika érte az egy idő után monotonná váló vérengzések miatt, ezért ezúttal a Radical igyekezett nagyobb hangsúlyt helyezett a változatosságra. Sokkal többféle ellenféllel kell például szembeszállnunk, és jobban kell ügyelnek arra is, hogy a megfelelő harcmodort, vagy speciális képességeket alkalmazzuk ellenük.

Mozdulataink repertoárja is kibővült, és speckóinkat többféleképpen is tudjuk fejleszteni. Ebben segítségünkre lesznek például a különféle fontosabb NPC-k, vagy főszörnyek is, akiknek testét asszimilálva javíthatjuk képességeinket, de fejlődhetünk egyszerű RPG-szerű szintlépéssel, illetve a mellékküldetések végrehajtásával is. Amikor ugyanis felfaljuk ellenfeleinket, génjeik révén fel tudjuk venni külsejüket és ellenfeleiket megtévesztve, így tudunk bejutni titkos katonai bázisokba, kutató laboratóriumokba.

Vadászom, utamból kotródj!

Nem beszéltem még az egyik legérdekesebb újításról, a „vadászatmódról”, amellyel New York legtávolabbi sarkában is megtalálhatunk egy adott célpontot. Ez tulajdonképpen hasonlatos a klasszikus szonárhoz, amelyet a második világháborúban alkalmaztak először a német tengeralattjárók ellen. Eleinte nem egyszerű történet rájönni, hogyan lehet a legjobban használni a vadászmódot, bevallom, nekem is csak sokadszorra esett le, pontosan hogyan kell alkalmazni a vadászmódot.

A szuperképességek mellett persze használhatunk hagyományos fegyvereket is. A katonák, kommandósok géppuskákat, rakétavetőket ejtenek el, amelyeket használva meglepően hatékonyan tudunk szitává lőni, vagy robbantani mindenkit. Mondjuk a fegyverhasználat, illetve a célzás kidolgozása hagy némi kívánnivalót maga után. Bár váltogathatunk a célpontok között, de ez az akció hevében eléggé körülményes, így előfordul, hogy valamilyen veszélyes szörnyeteget szeretnénk szétszedni és közben pont a tápláléknak szánt katonákat lőjük szitává.

New York, New York…

A szokásos non-lineáris játékmenettel ezúttal egy sokkal jobban kidolgozott városábrázolás párosul. Akik egy kicsit fitymálták az előző Prototype kissé leegyszerűsített, nem túl kidolgozott New Yorkját, zombiként mozgó, nem túl életszerű járókelőkkel és homályosabb textúrákkal, azoknak most szavuk sem lehet. New York most tényleg gyönyörű, emellett él és virul – már amennyire ezt a poszt-apokaliptikus, elgettósodott, félig lerombolt nagyvárosról el lehet mondani.

A város megjelenítése terén ezúttal tényleg kitettek magukért a Radical grafikusai: az épületek, boltok, templomok kidolgozása az InFamous 2 színvonalához hasonlatos, amelyhez egyébként a Prototype 2 feltűnően hasonlít. A részletesebb textúrák, kidolgozottabb városábrázolás mellet olyan környezeti elemekkel is találkozunk, mint az időnként eleredő eső, amelytől hősünk, és a lakosság A város lakosságának életszínvonala alaposan lecsökkent, ezt a járdán ülő, vagy a lángoló szemetesek mellett melegedő homelesseken mérhetjük le.

Mindenki fél és a vírus terjedéséről beszélget a másikkal, a katonaságban, illetve a tudósokban, kutatókban, orvosokban pedig senki sem bízik meg, ami nem csoda, mert például a Blackwash-nak nevezett katonai szervezet tagjai előszeretettel fertőzik meg a szerencsétlen polgárokat, agyatlan zombikká változtatva őket.

Heller nem viccel

Bizony, ebben a világban mindenki rendkívül kegyetlen, beleértve hősünket is, akivel a civil lakosságokat is lemészárolhatjuk, sőt, még bátorít is erre a játék, lévén ezáltal is tudjuk a életerőnket visszaállítani. Itt nincs kegyelem, nem „jófiúskodhatunk”, mint az Infamous játékokban, Hellert tökéletesen hidegen hagyja, hogy szeretik-e az emberek, vagy sem, ő csak gyilkol, vérengzik és asszimilál. OK, lehet, hogy ezt az emberiség megmentése érdekében teszi, de közben alaposan megcsapolja a számukat. Legalább megoldással szolgál a túlnépesedésre, nem igaz?

A Prototype 2 tehát rendkívül brutális, véres játék és elődjéhez hasonlóan abszolút megérdemli a 18-as karikát. Utunk során szétkaszabolt holttesteket hagyunk, szerencsétlen civileket mészárolunk le, de ellenfeleink sem kímélik szerencsétlen new yorkiakat. Ugyanakkor a sokféle kegyetlen jelenet mellett hihetetlen érzés, ahogy a város felett repkedhetünk, felhőkarcolók tetejére rohanhatunk fel a falon futva.

Ahogy Heller egyre táposabb lesz, úgy válunk igazi fél istenné: a „God of War”, vagyis a „háború istene” az amerikai ex-kommandóshoz képest csak egy görög kiskatona. A Hellerrel szembeszálló szörnyetegek elsőre legyőzhetetlen Góliátnak tűnnek, azonban hamar kitapasztaljuk gyengéiket és Heller is annyira megerősödik, hogy könnyedén lepofozzuk őket.

A játék során újabb és újabb különleges genetikai képességekkel gazdagodunk, melyeknek köszönhetően Heller szép lassan egész hadseregekből gyárt fasírozottat. Így ismerjük meg egyébként a sztori és az egész Prototype univerzum apró részleteit is, a katonák, tisztek, tudósok génekben tárolt emlékein keresztül.

Ha nem lett volna InFamous 2, vagy Batman: Arkham City akkor azt mondanám, hogy a Prototype 2 tényleg korszakalkotó, de még a tavaly megjelent bestsellerek árnyékban is egy egész jó szuperhősös játék.

-BadSector-

---

 

Kiadó: Activision

Fejlesztő: Radical Entertainment

Stílus: akció, 3D, open world

Megjelenés: 2012 április