FILMKRITIKA – Nem kímélik Ethan Huntot (Tom Cruise) hatodszorra sem egy újabb embert, szuperhőst próbáló küldetéssorozatban, ahol a IMF ügynökének egy balul elsült missziót következményeit kell helyrehoznia, különben akár milliók élete is kockán foroghat. Az Utóhatás igazi kihívása nem is az volt, hogy a még mindig csúcsformában lévő Cruise tudja-e hozni azt a dinamizmusát, amit annak ellenére várunk el tőle, hogy már Cruise 56 éves, hanem hogy a sorozat legújabb része épp annyira el tud-e minket varázsolni, mint a legelső alkalommal? Jelentem a küldetés sikeres volt: el tudott…

Mindenki elárul mindenkit Tom Cruise legújabb szuperkémes akciófilmjében, az ősrégi amerikai tévésorozat mozifilmes változatában, amely 1996 óta immáron hatodszor látható a filmvásznon. Nincs olyan néző, akinek Lalo Schifrin őrületesen eltalált és fülbemászó zenéje ne csengene állandóan a fülében, valahányszor a sorozat említésre került, és bár a hatvanas években indult a sorozat, a Mission: Impossible immár összefort az Ethan Hunt szuperügynök szerepét alakító Tom Cruise nevével.

Tom Cruise (utó)hatása

A legelső, Brian de Palma által rendezett ’96-os filmben még igyekeztek a történetet egy csapat munkája köré fonni, ahol, mint a tévésorozatban, mindenkinek megvolt a saját szerepe a küldetés során. Az elég radikálisan alakuló események során, illetve Jim Phelps (ő az eredeti sorozat „főszereplője”, illetve az IMF csapat vezetője volt) kiiktatása után a Tom Cruise által alakított Ethan Hunt, illetve maga Tom Cruise vált a filmsorozat egyfajta védjegyévé. A későbbi részekben azért igyekeztek többé-kevésbé csapatot verbuválni Tom Cruise köré az IMF tagokkal, ezáltal a tévésorozat eredeti feelingje visszatért, azonban a hangsúly a legtöbbször a tényleg egészen elképesztő és sokszor kreatív akciójeleneteken volt, amelyeket Tom Cruise – igazi old school akciósztár módjára – saját maga hajtott végre, nem kevés aggodalmat okozva többek között a stáb többi tagjának. Persze, leginkább ez adja a MI sorozat igazi savát-borsát, a kémjátszmák, az átverések pedig a ráadást. Ennyi felvezető után jogosan várja a kedves olvasó, hogy álljak már végre elő a farbával és áruljam el, hogy vajon a hatodik rész is hozza-e az MI-színvonalat és a nagyszerű negyedik, illetve a még frenetikusabb ötödik rész által nagyon magasra állított mércét megüti-e?

„Cruise-control”

Tom Cruise talán legerősebb aduásza – nemcsak az MI-sorozatban, hanem más filmjeiben is – lenyűgöző karizmája és magabiztossága, amellyel még azok számára is ellenállhatatlanul szimpatikussá válik, aki utálják a színészt a magánéleti zűrjei és szcientológiai kötődése miatt. Kétségtelen, hogy Cruise nagyszerű színész, igazi sztár, akinek pusztán „jelenléte” a filmvásznon is szórakoztató – erre példa a Barry Seal: A beszállító című film is, amelyben akciójelenet nem nagyon volt. Az Mission: Impossible – Utóhatás-ban Tom Cruise igazi bravúrja, hogy Ethan Hunt, a jó ismert szuperügynök figurájának úgy képes némileg nagyobb mélységet adni, hogy másrészről megmarad azért a IMF fenegyereknek. A némileg nagyobb mélységeket, mélyebb emberi érzelmeket: elhivatottságot, barátságot, szerelmet és önfeláldozást stb. pedzegető történetben Tom Cruise színészi képességei kardinális szerepet kapnak.

Életem a veszély

Egy kicsit ez a Mission: Impossible filmek Skyfallja, de ugyanakkor nem hiányoznak az egész végig kitartó, hajmeresztő akciójelenetek, a elsőrangú, James Bond filmeket is felülmúló motoros üldözéses jelenetek, a kőkemény verekedős akciórészek, vagy az olyan rendkívül kreatív részek, mint amikor két helikopter szabályosan „összecsap” egymással. Az akció úgy tud szinte megállás nélkül kitartani, hogy azért a történet is végig színvonalas marad, illetve nagyszerű színészi alakításokat is értékelni tudjuk, mindez a rendező, Christopher McQuarrie érdeme is.

A sztoriból nem szeretnék sokat elárulni, igazából azért is, mert minden fordulat spoiler lenne, másrészről a sztori mégiscsak remek vázként köti össze a jeleneteket, egy jól kidolgozott, de alapvetően funkcionális kémes akciófilm sztorival van dolgunk. Talán azt mondanom sem kell, hogy a dupla és triplaügynök, az árulások, és pálfordulások nem hiányoznak a filmből: Ethan Hunt (Tom Cruise) egyetlen pillanatra sem bízhat szinte senkiben a történet során.

Remek színészgárda

A film másik aduásza Henry Cavill, aki Superman gúnyáját eldobva egy rideg, sokszor kegyetlen, vagy érzéketlen CIA ügynököt, Walkert alakítja nagyszerűen. Henry Cavilll itt megmutatta, hogy a DC-filmekben nyújtott – sokszor kissé színpadias Superman-alakítása mellett árnyaltabb figurák megjelenítésére is nagyszerűen alkalmas.  Végül az ötödik rész után ismét szerepet kap Solomon Lane hátborzongató figuráját alakító Sean Harris, akit a tévésorozatok rajongói korábban a Borgiák bérgyilkosaként ismerhettek meg.

A remek férfiszínészek mellett nem szabad elfeledkeznünk a hölgyekről sem: a rendkívül vonzó Rebecca Ferguson hiba nélkül hozza most is az időnként kissé „meghasonlott” brit MI5 ügynök figuráját Ilsa Faustot (aki persze szerelmes Ethan Huntba), mellette pedig Vanessa Kirby „Fehér Özvegye” a másik kulcsfigura (egy kicsit ő is szerelmes lesz Ethan Huntba), illetve nem hiányzik a hölgyválaszból a Mission: Impossible III-ból ismerős Julia-át, Hunt ex-feleségét alakító Michelle Monaghan sem (ő még mindig szerelemes Ethan Huntba). A film remekül adagolja a feszült, grandiózus akciók mellett a jól eltalált humort is, és ezen a téren Tom Cruise komikus képességeit sokszor úgyszintén képes megcsillogtatni.

A legjobb Mission: Impossible-film?

Azt azért nem mondanám… A Mission: Impossible – Titkos Nemzet nálam annyira magasra emelte a mércét, stílusban, akcióban, történetben, hogy azt szint lehetetlen volt felülmúlni – talán egyedül a ’96-os legelső rész járt ezen a szinten. Ettől függetlenül kétségtelenül nálam ez a harmadik legjobb Mission: Impossible film, amely alaposan megszorítja az első két helyezettet is. A küldetés tehát ismét teljesítve: a Mission: Impossible, ismét hű régi nevéhez, a kémfilmek és akciófilmek rajongói számára kihagyhatatlan darab.

-BadSector-