TESZT – Elérkeztünk a Telltale újabb próbálkozásához, amivel a The Walking Dead-sorozatukat kezdik el felgöngyölíteni, és ezúttal a szokásos öt epizód helyett néggyel fogják megtenni ezt. A változás több helyen is tetten érhető, és bizony már most is érezni lehet a feszültséget, ami tovább fog növekedni, az már biztos.

A játék elején – ha nem importáljuk az elmentésünket – lehetőségünk van néhány kérdésre választ adni, ami a már felnőtt Clementine és a már pisztolyt is használni tudó, de még mindig kisgyerek AJ közötti viszonyra kihatással lesz. Ha ezeket megadjuk, indulhat a menet.

Képregény

Ami számomra kifejezetten bejött a Done Runningban, az a képregény-stílus használata itt-ott (például az epizód stáblistájában, illetve a legvégén is bevetették – nagyon jó ötlet!). De ne rohanjak ennyire előre, legyen inkább szó a sztoriról: Clem és AJ egy autóban kezdi a szezont, és természetesen éhes a páros. Megállnak egy vasútállomásnál, ahol egy rakat kaját és egy csapdát találnak, amire a zombik lerohanják a területet. Az autós menekülés nem jár sikerrel, snitt a következő helyszínre. Clem egy iskolában tér önmagához, de a helyszínen oktatás helyett egy gyerekcsapat él, és ez eleinte nem is tűnik olyan veszélyesnek, de az epizód vége felé megtudjuk, hogy itt is van gebasz, nem is kicsi. Szóval Clem egy darabban felleli AJ-t, akit egy eléggé carpe diem hangulatú szinténzenész szórakoztat.

A csapatba megpróbálunk beilleszkedni úgy, hogy megvédjük a területet, és bár sikerrel járunk, és AJ esetében lassan elfogadott lesz a jelenlét, azért a prózai csend lassan meg is fog törni egy csendes, éjszakai kiabálással, amiket a suliban szerteszét ágazó csövek terjesztenek (közművesítés, nem kell másra gondolni). Persze mi elmegyünk utánajárni, hogy mi a fene történik, de kiderül, hogy az iskola vezére velünk seftelt volna egy bandával (akik közül egy tagot a második vasútállomás-körön látni is fogunk az epizód vége felé), és a másik személy, akivel ő vitatkozott, egy ártatlan lökésből kiindulva az életünkre törhet. Kijutunk a pincéből, vitába elegyedünk, az egész iskola (amiben tizenötnél kevesebben laknak) kijön az udvarra, BAM, meghal az illető, de aki lelövi, nos, azt nem mondanám el. Ez lenne az összefoglaló – ezúttal rövidebb a szokásosnál (legalább nem spoilerez túl sokat), de az újításokról szót kell ejteni, feleslegesen meg minek törjem magam karakterekkel?

Újítás

A grafika fejlődött. Még mindig nem valami elképesztően ütős, de kezd egy korrekt szintet megütni, és főleg a környezet esetében láttam egy minőségbeli javulást. A látvány volt a Telltale-játékok egyik Achilles-sarka, de az új engine ezt kiküszöbölte valamelyest. Az audió a szokásos, jó minőség, azt ki is hagyom. A játékmenet során lesznek cselekedetek/tárgyak, ahol kijelzi nekünk a játék, hogy következményei lehetnek (pl. a kukából való ivás). A párbeszédrendszer megegyezik az eddigiekkel, de AJ esetében a mi megnyilvánulásaink és tetteink fogják őt formálni. Ha hagyjuk a vasútállomásról lelécelni a csávót, akinek a nevét elfelejtettem (és ez még nem is lényeges…), akkor ki fogja nekünk emelni ezt a nap végén. Viszonyrendszer itt is van, ahogy eddig, de most vannak gyűjtögethető tárgyak, amivel a szobánkat dekorálhatjuk ki. Nekem négyet sikerült a hatból fellelni. (Ja, és a teendőt először mindig kiírja egy piros keretben – pl. segítsünk AJ-nek beilleszkedni.)

Minden kezdet nehéz?

Ami nekem zavaró volt, hogy az interakciók után gyakran kellett két-három másodpercet várnom, amíg Clementine-t újra irányíthattam. Ha több zombi van, akkor amíg az egyiket ledöföm, a másik türelmesen ott álldogál (jó, mozog, de nem támad le…), amíg sorra nem kerül. A feliratok esetében egyszer láttam négy pontot a három helyett, és konkrétan ennyi jut eszembe negatívumként.

A fejlődés miattt kapásból 8,5-lel indít a The Walking Dead: The Final Season. Bár technikailag frissített a Telltale, a játékmenet lényegében még erősen hajaz az eddig látottakra. A trónt továbbra is a Big Bad Wolf uralja a The Councillal, és ősszel jön a Dontnodtól a Life is Strange 2 is – ez a hármas szerintem az epizodikus játékok terén egy keringőt fog tolni a trón körül. The Walking Dead: megszokott stílus és hangulat, The Council: komolyan kidolgozott párbeszéd- és karakterfejlődési rendszer, Life is Strange 2: itt feltehetőleg a hangulat fog ütni. Majd meglátjuk szeptember végén…

Szóval frankó a kezdés, a Telltale javult, de nem biztos, hogy ez elég lesz a győzelemhez.

-V-

Kiadó: Telltale

Fejlesztő: Telltale

Stílus: epizodikus, kaland

Megjelenés: 2018. augusztus 14.