FILMKRITIKA – 31 évvel az első Arnold Schwarzenegger-film és sok folytatás után Shane Black rendező visszatér, hogy megpróbáljon életet lehelni a klasszikus sci-fi horror-thrillerbe. Mindezt a rendezőre jellemző szokásos humorral, amely helyenként üt, máskor erőltetett és sokszor nem illik a film stílusához.

Hogy igazából miért volt szükség egy újabb Predator filmre, azt talán csak a hollywoodi producerek tudnák megmondani. A sci-fi horrorfilmek egyébként is elég nyögvenyelősek mostanában, hiszen nemrég sírtunk, hogy maga Ridley Scott mit művelt az Alien franchise-al, amelyet ő maga indított útjára. Megmondom őszintén, „sorstársától”, a modernizált Predatortól nem sokat vártam, de legalább nem is csalódtam túl nagyot.

Mesterlövész vs. Predator

Adva vagyon nekünk egy igazi fenegyerek amerikai mesterlövész, Quinn McKenna (a Narcos tévésorozatból ismert Boyd Holbrook alakítja), aki egy rutin bevetés során (pár túszt ejtő kolumbiai drogkartelltag fejét kell szétloccsantania) egy lezuhanó Predator űrhajóval találkozik, amint éppen mellette landol és hősünk majdnem otthagyja a fogát. Mielőtt eliszkolna, a szörnyetegtől hoz egy kis „szuvenírt” és a máris fél hadsereg a nyomában van, plusz két külön Predator is, akik vissza akarják szerezni az elveszített idegen technológiát.

Hősünk közben találkozik Casey Brackettel (Olivia Munn) egy szexi biológusnővel, akit a hadsereg hol alkalmazni szeretne, hol meg szeretné öletni (de hogy minek, az sem nagyon derül ki), egy csapat megzakkant ex-katonával, illetve a fiával és volt feleségével, akik szintén belecsöppennek az eseményekbe, közben pedig ott liheg a nyakában a hadsereg speciális egysége is.

Predator vs. Predator

Többet nem árulok el a sztoriból, de igazából nagy meglepetésre nem is szabad számítani: az egész kaotikus, sokszor ordító logikai bakikkal és klisékkel teli forgatókönyv csak arra jó, hogy Predator elleni „kilátástalan” harcot és a tömérdek véres halált valahogy felvezesse.

Shane Black (aki maga is játszott a ’87-es Schwarzenegger-filmben) igyekezett némileg visszaadni a nyolcvanak évek sci-fi akciófilmjeinek hangulatát, azonban a rendező időnként tényleg vicces, máskor erőltetett humora az egészet komolytalanná teszi – anélkül a film teljes egészében saját maga paródiájává válna.

Ráadásul sikerült a forgatókönyvet feleslegesen agyonkomplikálni, például van rá magyarázat, hogy a Predátorok miért üldözik egymást, de az egész annyira nyakatekert, idétlen és egyben érdektelen is, hogy a néző igen gyorsan elveszíti az érdeklődését, pedig ez a történet szempontjából elég fontos motívum lenne.

Low-budget

Nem segít a filmen az sem, hogy látványtechnikai szempontból eléggé alacsony költségvetéssel készült, OK, hogy a nyolcvanas évek feelingjét próbálták visszaadni, de még akkoriban is készültek látványosabb effektek, mint itt a jelenetek egy részében. Egyedül a film utolsó szakaszában kapunk egy igazán látványos „leszámolós” akciójelenetet, itt már tényleg rendben vannak a filmes effektusok, kár, hogy egészen idáig nem túl kiemelkedő a látvány.

Összességében az új Predator egy nézhető, „egynek elmegy” darab a sorozatban, sokkal nem is rosszabb, vagy jobb, mint többi filmes folytatás. Kár, mert tulajdonképpen lenne potenciál a franchise-ban – ha értő kezek nyúlnak hozzá.

-BadSector-