FILMELŐZETES – Bár Gosling és Chazelle összeszokott munkatársakká váltak a Kaliforniai álom készítésekor, Az első ember még magasabb szintre emelte együttműködésüket – az előkészületektől a forgatáson át egészen az utómunkáig.

„Nem egyszerűen rendező-színész kapcsolat alakult ki közöttünk, hanem ennél sokkal több – mondja Chazelle. – Ennek is köszönhető, hogy a filmet dokumentarista stílus lengi át. Amikor először beszélgettünk a projektről, én küldetésmoziként értelmeztem. Ryan viszont rámutatott, hogy szerinte inkább gyásztörténetről van szó.”

Gosling és az Armstrong családot alakító színészek két hétig próbáltak a forgatás előtt, ám a rendező és a főszereplő számos jelenetet improvizálással oldottak meg. Chazelle ezeket is fölvette, és jó néhány közülük bekerült a film végső változatába.

Chazelle-t lenyűgözte, hogy Gosling milyen sok kreatív ötlettel állt elő a film készítése során.

„Ryan megtalálta a tereminen előadott Holdrapszódiát, ez volt Neil egyik kedvence, és az űrutazás során is lejátszotta – mondja a rendező. – Sőt, rábukkant az Egelloc című musicalre is, amit Neil az egyetemen írt, valamint az egyik interjújára, amelyben a Föld atmoszférájáról beszél – Josh ennek alapján írta meg Neil filmbeli beszédét.”

A producerek tudták, hogy Gosling hozni tudja az első Holdra szálló ember intenzív koncentrációját és csöndes izzását, mégis meglepte őket, hogy a színész milyen könnyedén ábrázolt egy nagyon összetett személyiséget. „Megdöbbentett, Neil milyen visszafogott, összeszedett és szerény ember volt – mondja Chazelle. – Nem cowboy vagy szájhős típusú pilóta volt, hanem olyan ember, aki csak nagy ritkán szólal meg, inkább csöndben megül a sarokban, de mindenkit felmér és értékel, aki körülötte van, mert ő a legokosabb a szobában.”

Chazelle a Kaliforniai álom készítésekor már megtapasztalta, hogy Goslingnak milyen hihetetlen érzéke van ahhoz, hogy visszafogottan adjon elő egy jelenetet. „Neil mindig azt mondogatta, hogy nincs benne semmi különös – magyarázza a rendező. – Azt mondta, ő is csak egy a sok közül, és a körülmények furcsa játéka vezetett ahhoz, hogy ő lett az első ember a Holdon.

Teljesen normális, hétköznapi ember volt, és Ryan a maga kifinomult játékával pontosan érzékeltetni tudja ezt.”

A produkció egyik legszigorúbb kritikusa azon kevesek egyike volt, akik a világon a legjobban ismerik Armstrongot. Gosling szerencsére azonnal megtalálta a közös nevezőt Hansennel. „Nem hinném, hogy Ryanen kívül akadt volna bárki más, aki ilyen tökéletesen játssza el ezt a szerepet – mondja az író. – Ryan valahogy pont olyan töprengő, elmélkedő, csöndes, szerény alkat, amilyen Neil volt. Ugyanakkor, mivel kiváló színész, olyan tulajdonságokat is felszínre tud hozni Neil karakteréből, amelyeket csak azok ismertek, akik a legközelebb álltak hozzá.”

Hansen kincset érő forrásnak bizonyult Gosling számára a felkészülés során. „Ryan találkozott Neil húgával, June-nal, miután elmagyaráztam neki, milyen fontos volt számomra Neil jellemének megismeréséhez, különösen a kislánya halálát illetően – magyarázza Hansen. – Ryan ugyanabban a farmházban beszélgetett June-nal és Neil egyik gyerekkori barátjával, ahol az én interjúim készültek. Történeteket hallgatott meg, kérdéseket tett fel, találkozott Neil fiaival is, szóval teljesen alámerült a szerepbe.”

A színész izgalmasnak találta, ahogyan Chazelle megközelítése Hansen könyvének Armstrong-értelmezését keresztezi. „Úgy emlékszem, amint megtudtam, hogy a Hold létezik, már az a hír is eljutott hozzám, hogy járt rajta egy Neil Armstrong nevű ember – mondja Gosling. – Neve összeforrt a Holdéval, de csak James Hansen könyvének elolvasása után jöttem rá, hogy addig szinte semmit nem tudtam egyikükről sem. Nagyon megrázott, amikor kiderült, hogy Neil és felesége milyen veszteségeket szenvedtek el korábban és a történelmi jelentőségű küldetések alatt. Ami a dolog gyakorlati részét illeti: sosem gondoltam volna, hogy az űrrepülés ennyire veszélyes. A törékeny űrkapszulák egyet jelentettek a klausztrofóbiával, és mai mércével rettentő primitív volt az általuk használt technológia.”

Gosling arról ismert, hogy teljes mértékben az aktuális feladatnak szenteli magát. A Kaliforniai álom kedvéért három hónap alatt megtanult zongorázni. A Szerelmünk lapjai (The Notebook) forgatása előtt belemerült a dél-karolinai Charleston kultúrjába, és a film hőséhez hasonlóan elsajátította a bútorasztalos szakma alapjait. 

Az első ember esetében Gosling azzal bizonyította szakmai alázatát, hogy rendkívül alaposan tanulmányozta Armstrong életét. Technikailag is fölkészült a szerepre. „Elképesztő, hogy Ryan mennyire beleveti magát a munkába – mondja Frank Hughes, aki a Gemini és Apollo programokban az űrhajósok kiképzője volt. – Órákig nézegettük a Gemini és az Apollo űrhajók irányítópultjait, és Ryan megtanulta, melyik kapcsoló mire való. Beült a kabinba, megmutattam, hova tegye a kezét, és megtanítottam arra, hogyan kell a szemével a kijelzőket pásztázni, ha fel akar mérni egy helyzetet.”

„Ami a szerep kapcsán először ezembe jutott: meg kell tanulnom repülni – veszi át a szót Gosling. – Neil előbb tudott repülni, mint autót vezetni, ez nagyon fontos momentum volt az életében, ezért úgy gondoltam, innen kell kezdenem. A pilótakiképzésem egy pontján arra kértek, kormányozzam átesésbe a repülőt /ekkor drámaian csökken vagy megszűnik a felhajtóerő, és a gép lezuhanhat, ha a pilóta nem állt a helyzet magaslatán – a ford./, és manőver közben hirtelen belém hasított valami. Szörnyű gondolat volt. Megértettem, miért volt Neil a világ egyik legjobb pilótája, és én miért nem lehetek az. Sok űrhajóshoz hasonlóan korábban Neil is berepülőpilóta volt. Ehhez a feladathoz olyan ember kell, aki képes beszállni egy olyan gépbe, amely még soha nem repült, és a végsőkig kihajt belőle mindent, hogy kiderüljön, mik a gyenge pontjai, mert erre van szükségünk ahhoz, hogy fejlesszük a repülésről megszerzett tudásunkat.”

Az űrhajósfeleségek: Foy mint first lady

Armstrong feleségét, Janetet Claire Foy alakítja, aki a színészcsapat számos tagjához hasonlóan Hansentől kapta a legtöbb segítséget: „Jim odaadta a Janettel felvett interjúkat – mondja a színésznő. – Janet támogatta az űrprogramot, de legfőképpen a férjét, és bizonyos értelemben a NASA szóvivőjévé nőtte ki magát, a többi űrhajósfeleséghez hasonlóan.”

Foy sajnos nem találkozhatott Janet Armstronggal, aki a rossz idő miatt nem tudott ellátogatni az atlantai forgatásra. Janet 2018. június 21-én hunyt el 84 éves korában. A színésznőt lenyűgözte, mennyire céltudatos volt az első ember felesége. „Bármit mondott, komoly forráskritikával kellett kezelni, mivel a korszak erősen hatott ezekre a nőkre a maga intellektuális és érzelmi nyomásával – magyarázza a színésznő. – Az űrhajósfeleségek a történelem hátsó udvarában töltötték be nagyon fontos szerepüket. Mostanáig senki nem foglalkozott azzal, milyen volt az életük.”

Az angliai Stockportban született Foy hallott a sikeres Apollo 11 küldetésről, de ennél többet nemigen tudott az akkori eseményekről. „Miután Amerikában jöttem, gyorsan felfogtam, mekkora jelentősége van a holdraszállásnak az amerikai történelemben – mondja a színésznő. –

Számomra ez a történet arról szól, hogy egy ember miként képes ekkora szolgálatot tenni az egész emberiségnek. Mi készteti őt arra, hogy a küldetésért kockára tegye az életét? Érdemes 50 év távolából visszanézni, és rákérdezni, mibe került ezeknek az embereknek a lehetetlen feladat végrehajtása.”

Konzervdobozok űrbe lőve: modulok és kapszulák

Nathan Crowley látványtervező mindig is arra törekedett, hogy teljesen valószerű legyen, amit a kamerák elé varázsol: „Ehhez a filmhez méretarányos maketteket használtunk. Nem akartuk újra feltalálni a spanyolviaszt, old school módszereket alkalmaztunk modern technológiával.”

Chazelle azt akarta megmutatni, mekkora kockázatokkal járt az űrrepülés az űrkorszak hajnalán, ahogyan Crowley fogalmaz: „amikor konzervdobozokat lőttek ki az űrbe”. Nem azt akarta érzékeltetni, mekkora menőség volt részt venni a NASA űrprogramjában, ehelyett az az elkeseredett küzdelem érdekelte, amelynek eredményeként végül ember léphetett a Holdra.

„Ezek az űrhajósok roppant tudás birtokosai voltak, de sokkal több dologról halvány fogalmuk sem volt – mondja a látványtervező. – Klasszikus értelemben vett felfedezőknek nevezhetjük őket, ezért olyan izgalmas, mit tudtak kiokoskodni menet közben, amikor napokra ezekbe a konzervdobozokba voltak belenyomorítva.”

Chazelle már az első stábtalálkozón elmagyarázta, hogy többek között egy súlyos kontrasztot szeretne filmjével megjeleníteni: miként ellenpontozza az űrkapszulák klausztrofóbiáját a világűr végtelensége. Mindez nem sikerült volna, ha a NASA nem bocsátja rendelkezésre a szükséges forrásokat. „A NASA szélesre tárta előttünk a kapuit – mondja Crowley. – Elmentem a floridai Kennedy Űrközpontba, és közelről tanulmányoztam a leszállómodult meg a Gemini űrkapszulát.

Elmentünk Houstonba, és megnéztük az Apollo leszállóegységét is, átvizsgáltuk az összes kézikönyvet és használati útmutatót, hogy érzékeltethessük, milyen lehetett, amikor valakit beraktak egy ilyen apró kabinba, és rácsapták az ajtót. Az űrhajósok ugyanis lényegében csapdába kerültek, úgy szorongtak ezekben a modulokban, mint a szardíniák a konzervdobozban.”

Sok filmes alkotó letesz arról, hogy minden díszlet autentikus legyen, például mert szabad kameramozgásra van szükség vagy a színészek számára kényelmetlen lenne a túl szűk tér.

Chazelle csak igen szerény mértékben volt hajlandó ilyen kompromisszumra, és Crowley is azt vallja, hogy 10 százaléknál nagyobb arányban semmilyen díszeletet nem szabad megnagyobbítani. A Gemini esetében meg akarták tartani az eredeti méreteket, de ez gondot okozott a kamerák miatt. A megoldás az lett, hogy szétszedhető díszletet építettek, ami azt jelenti, hogy kettévágták a pilótaüléseket, és így már befértek a kamerák.

A színészek miatt is kiigazításokra volt szükség, mivel néhányan közülük magasabbak voltak, mint az űrhajósok. „Az Apollo 11-nél nagyjából öt százalékot nagyítottunk a díszleten, az X-14-es kísérleti repülőgép pilótafülkéjéhez viszont nem kellett hozzányúlni – árulja el Crowley. – De az ülést lejjebb kellett igazítani, mert Ryan magasabb, mint Neil volt, és a sisakja hozzáért volna a fülke tetejéhez.” (Vége)

-PS4Pro- 

Forrás: UIP-Dunafilm