RETRO – A GTA III és a Vice City óriási sikerei után természetesen mindenki GTA-klónt akart fejleszteni. Jött, látott és ugyan nem győzött az első True Crime, de azért el lehetett bohóckodni vele, amíg a San Andreast vártuk. A Luxoflux megmutatta, hogyan lehet még jobban tönkrevágni egy folytatást.

 

2003 májusában, pont a los angelesi E3 előtt toltam a Vice City-t, ezért gondolhatjátok, mennyire fellelkesített, amikor a kiállításon először megláttam azt a játékot, amely ezt a két dolgot egyesítette: a True Crime: Streets of L.A.-ről volt szó. Amikor végre-valahára megjelent konzolra a játék, lelkesedésem kicsit visszaesett, mert a végleges True Crime azért annyira nem rengette meg a GTA alapjait, mint amennyire azt vártam.

Mivel PC-s verzióról egy ideig szó sem volt, egy időre el is feledkeztem róla, aztán nagy meglepetésemre mégis elkészült erre a géptípusra is. Sajnos a konverzió még inkább rontott az eredetin, de sebaj, gondoltam: „majd a folytatás!” (Na jó, valójában nem is gondoltam erre, de nekünk mindig reménykednünk kell a fejlődésben, úgyhogy én azért reménykedtem). Aztán nemrég kijött a folytatás, ami igencsak pocsék lett konzolon is, végül pedig elérkezett a „várva várt” pillanat, a PC-s megjelenés, amikor elmondhatjuk, hogy a True Crime széria karrierjének legaljára érkeztünk.

Rablóból lett pandúr

A minden szempontból rendkívül hiteles és hihető sztori szerint új hősünk Marcus Reed, a rosszfiú zsaruvá vedlett pofa (mert gondolom az USA-ban a rendőrségi munkához csak úgy szedegetik fel az utcáról a priuszos gangsztákat…), akiről lerí, hogy a San Andreas-beli CJ-nek akar valamilyen nagyon ügyetlen másolata lenni. Hősünk a new york-i rendőrség legújabb tagja és minden vágya, hogy bebizonyítsa, ő a legtökösebb és legsikeresebb zsaru a városban.

A játékban négy ügyet kell megoldanunk és mind a négy arról szól, hogy maffiavezéreket kell lekapcsolnunk, miután megtaláltuk őket. Ehhez először információt kell róla szerezni egy spiclitől, keresztüllövöldözni magunkat egy halom rosszfiún, aztán ha megvan a boss, akkor alaposan helyben kell hagyni, kikérdezni, jöhet a következő. A sztori dióhéjban ennyi.

Lame Theft Auto

Mivel ugyebár GTA-klónnal van dolgunk, ezért könnyedén lophatunk kocsit bármikor, mert a zsaruk úgy szokták. Elég a levegőbe lőnünk, vagy megmutatni a jelvényünket és már miénk a járgány. Emellett még vehetünk pénzért is autókat, de minek? A kocsik irányítása nagyon vacak: szinte lebegnek a föld fölött, majdnem súlytalanok, és a legkisebb pöccenéstől is három métert repülnek. A lövöldözés is meglehetősen primitív, mind az MI, mind a technikai kivitelezés terén. A verekedés legalább vicces, de csak azért, mert annyira röhejes ilyenkor az animáció.

„Bűn” ronda

A True Crime 2 grafikája sivár, színtelen, unalmas. A textúrák mosottasak, a karaktereket mintha baltával faragták volna. Emellett a játék abszurd módon helyenként még szaggat is, máshol meg úgy villognak a textúrák, mintha a készítők egy adag heroint szippantottak volna be az orrukon keresztül és azt ábrázolnák, milyen is volt a trip. Talán azt mondanom sem kell, hogy az a konzolokra jellemző szánalmas megoldás, hogy minduntalan előtted tűnnek fel a járművek, miközben száguldanál előre, itt súlyosabb, mint valaha.

A hangok és zene egy fokkal jobbak: Christopher Walken ismét szinkronszínészként szerepel, és Laurence Fishburne is tiszteletét teszi, emellett pedig rengeteg nagyon jó zeneszámot is hallhatunk furikázás közben. A két sztár azonban nem menti meg ezt a szánalmat: tényleg csak azoknak ajánlom, akik már kétszer végigtolták a GTA San Andreast és nem bírják ki, amíg a következő klón, vagy GTA rész meg nem jelenik PC-re…

-BadSector-(2005)

---

Kiadó: Activision

Fejlesztő: Loxoflux

Stílus: Akció-kaland

Megjelenés: 2005