FILMKRITIKA – Bradley Cooper az elsőfilmes rendezője és főszereplője Lady Gaga mellett annak a klasszikus filmdrámának, amelynek ez már a sokadik remake-je. A Csillag születik című filmben Bardley Cooper Jackson Maine-t: a kiégett, alkoholista, ám iszonyúan népszerű rocksztárt alakítja, aki találkozik a Lady Gaga által alakított gátlásos Ally-val, amint éppen Edith Piaf La vie en rose című számát énekli egy transzvesztita bárban és azonnal egymásba habarodnak.

Ahogy azt sejteni lehet (vagy ismerni, ha láttad bármelyik korábbi adaptációt): Maine segítségével Ally felkerül a porondra, hirtelen rivaldafénybe kerül és ezáltal kiderül a nagyközönség számára, hogy mennyire tehetséges. Maine azonban mégis képtelen megküzdeni az alkohol és gyerekkori emlékeinek démonjaival és miközben Ally zenei karrierje igazi röppályára kerül, addig Maine-é hanyatlani kezd. A dráma elkerülhetetlen…

Cooper tökéletes modernkori adaptációja

Bradley Cooper rendezőként, forgatókönyvíróként és főszereplőként egyaránt elismerést érdemel: minden téren a legjobbat nyújtja magából. Az ő általa alakított szerepre a hetvenes években készült verziónál Barbra Streisand (aki a Lady Gaga által alakított karaktert szerepét kapta) állítólag nagyon szerette volna, ha Elvis Presley-t kérik fel, de végül is Kris Kristofferson „ugrott be” Elvis helyett. Nagy kár, hogy Elvis sohasem tudta eljátszani ezt a szerepet, amely tökéletesen illett volna rá, viszont az ténykérdés, hogy bár Bradley Cooper a szerepen túl közel sem kiégett, alkoholista rocksztár, viszont kiválóan formálja meg Jackson Maine karakterét.

Alakításában nem ment el a már közhelyszerű sztárallűröket erőltető és hisztis kultzenész irányába, tehát nem egy Val Kimer/Jim Morrison utánzatot láthatunk tőle, hanem a kifelé, a közönség felé rendkívül lelkes, tehetséges, elhivatott és a maga szintjén szerény zenészét, belül viszont a megkeseredett, kiégett és démonokkal küzdő alkoholista, aki minden koncert után töménnyel issza le magát. Cooper Jackson Maine-je teljesen hiteles, életszerű és modern alakítás – talán kicsit Kurt Cobainre, a Nirvana tragikusan fiatalon elhunyt frontemberére és énekesére emlékeztet (bár zene stílusuk teljesen más.)

Lady Gaga a másik oldalon

Nem különösebben rajongok Lady Gaga zenei munkásságáért, nem is nagyon ismerem, de Ally-ként, első filmszerepében le a kalappal előtte: tökéletesen hozza a határozott, feltörekvő, nappal dolgozó lány, este a transzvesztita bárban, elmaszkírozva fellépő, majd Maine mellett fokozatosan sztárrá váló énekesnő karakterét. Bár a karaktere tulajdonképpen nem túl összetett (nagyjából saját magát játssza) mégis Cooper mellett sikerült nagyszerűen megformálnia. Tökéletesen passzolnak minden téren egymáshoz, egyik színész sem „játssza le” a másikat a vászonról, a kémia is nagyszerűen működik közöttük.

Vicces egyébként, hogy külsőleg is hasonlít Streisandra és játéka is némileg idézi a másik, hetvenes években sztár énekesnőjét, ugyanakkor a szerep mégis teljesen az övé.

Egyszer fent, máskor lent…

Persze, a két sztár közötti konfliktusok, melyek egyik fő forrása művészi féltékenység (bár ez csak Maine-re jellemző, akinek Ally a zenei karrierének beindulását köszönheti, mégis, nehezen viseli el, hogy a „tanítvány” végül felülmúlja „mesterét”), a másik pedig Maine csak időről-időre csökkenő, de mégis, szűnni nem akaró alkoholizmusa.

Bár a történet kiszámítható (illetve persze, a régi filmek tükrében ismerős is), mégis rendkívül megragadó, hála Cooper nagyszerű rendezésének, a két főszereplőnek, illetve olyan mellékkaraktereknek is, mint a Cooper bátyját és menedzserét alakító idősebb Bobby (Sem Elliott), illetve Ally minden hájjal megkent, agresszív menedzsere, Ramon (Anthony Ramos).

A Csillag születik remek film, igazi „barátnős” alkotás, amelyet akkor is érdemes megnézni, ha nem vagy a műfaj rajongója…

-BadSector-