FILMKRITIKA – Gyerekkora óta hiperaktív főszereplő CIA kommandóssal, igazi hiperaktív akciófilmet készített nekünk Peter Berg, amelyben annyi vágást, rángatózó kamerát és szinte követhetetlen akciót láthatunk, hogy komolyan figyelmeztetni kellett volna az epilepsziában szenvedő potenciális nézőket, hogy ezt a filmet úgy kerüljék, mint a pestist.

Kicsit Tom Clancy, kicsit Jason Bourne, kicsit James Bond, kicsit Bruce Lee – mindez egy „kőkemény” CIA-s akció-thrillerbe öltve. A főszereplő Mark Wahlberg, a hiperaktív CIA ügynök szerepében, az irányító John Malkovitch (ki más lenne?!) női főszereplő a Walking Deadből ismert gyönyörű Lauren Cohan. Non-stop, kőkemény akció, dupla és tripla ügynökök, váratlan csavarok – mit lehet ezen elrontani? Mindent…

Marky Mark mindenkit leolt

Általában bírom Mark Wahlberg alakítását, és itt is csíptem ahogy brillírozott a szinten indokolatlanul bunkó CIA ügynök, James Silva szerepében. Silva többek között konkrétan durván leoltja Alice Kerrt (Lauren Cohan), hogy ne picsogjon már a lánya miatt, akit nem láthat a válás okán, egy CIA kódfeltörőt, hogy ne bénázzon már a munkájával, mert életek forognak kockán, Li Noor (Iko Uwais) ügynököt többször is, akit épségben el kell szállítaniuk és Bishopnak (John Malkovitch) a főnökének kell rászólnia, hogy fejezze már be a „bipoláris dumát”. Kár, hogy Wahlberg szórakoztató bunkóságán és állandó beszédkényszerén túl ez a film szinte minden téren bukó.

Ha eddig nem voltál epilepsziás, most az leszel

A Jason Bourne filmeket idéző vágásokkal és rángatózó kamerákkal borzolta mindig is a néző idegeit. Ez a film pontosan ugyanazt az utat járja, mint a Bourne-széra is a többi „hiperaktív” akciófilm, csak még rá is tesz két lapáttal. Kár az akciójelenetekért, mert a feszültség, a jól megkomponált tűz- és kéziharcok nagyon a helyükön vannak, de ha egyszer nem látni jól, hogy mi történik, akkor ezek mind pocsékba mennek.

Különösen kár Iko Uwais verekedős jeleneteiért, amelyek sokkal nagyobbat ütöttek volna, ha szerencsétlen néző normálisan tudja szemmel követni az eseményeket.

A kémsztori, ami hidegen hagyott minket

A film sztorija részben egyszerű, mint a százasszög, részben van benne pár „nagy csavar”, amelyeken inkább csak felbosszantottam magam, akkora irreális ökörségek. Mivel egy black ops CIA kommandós különítményről van szó, nem nehéz kitalálni, miről szólnak a küldetéseik: likvidáld ezt a csoportot, menekítsd ki azt az idegen ügynököt, aki át akar állni. Ezekből van konkrétan kettő és a csapatot James Silva (Mark Wahlberg) irányítja, az összekötőt főparancsnok, aki csapatával egy szupertitkos helyen tartózkodik pedig Bishop (John Malkovitch). Ennyi kb. a sztori, plusz az említett erőltetett és idegesítő történetbeli csavarok. Elég karcsú.

Ezeket az említett hiperaktív non-stop akció köti össze, az állandó vágásokon túl jó sok vérengzéssel és drámával. A pozitívumok közé tartozik, hogy kemény és darkos hangvételű a film: nem kegyelmez a black ops ügynökeink életének, akiket a váratlan, vagy halál bármikor megtalálhat.

Gyenge eresztés

A 22 mérföldöt sajnos Wahlberg szórakoztatóan bunkó karaktere, Malkovitch dölyfös, intellektuel CIA főnöke, Lauren Cohan szimpatikus és vonzó női kommandósa sem tudják megmenteni az enyészettől. Ideje lenne, hogy Hollywoodban már végre megértsék a tisztelt producer urak, hogy a „rángatós”, agyonsnittelt akciók jelenetek nem trendik, hanem idegesítők, ahogy az is az, ha egy béna és erőltetett cliffhangerrel fejezünk be egy filmet a kötelező folytatáshoz.

-BadSector-