TESZT – A The Witcher-franchise tovább bővül, de nem egy új fő epizóddal. Miközben a GWENT kártyázás is jelen van, a Thronebreaker: The Witcher Tales tulajdonképpen egy egyjátékos sztorimód, ami a kalandjátékot egyesíti a kártyázással, ámbátor nem biztos, hogy a franchise-ot nem ismerőknek is tudnám-e teljes mértékben ajánlani…

Nem nagyon szoktam kártyajátékokkal időt tölteni, így a Gwent, vagy mondjuk a Hearthstone számomra kimaradt korábban. Ettől függetlenül a Thronebreaker része a kártyázás, ugyanis a hadseregeket a kártyákkal, viszont nem tiszta Gwentezéssel  kell kezelni. A kártyákkal mozgunk, és néha harcokba is ezeken keresztül kerülünk. Szokni kell, igen, de gyorsan felboríthatjuk az asztalt, ahogy győzelemre vezéreljük a paklinkkal a főszereplőt, akivel a következő bekezdés kezdődik.

Meve

…a királynő neve, aki szeretné visszaszerezni a trónt. A történet lényegében erről szól, miután a Nilfgaardok inváziója sikerrel járt, és Meve célja ezek után egy korrekt hadsereg felépítése a régióból felszedett segítőkkel, és közben a Nilfgaardok és a Scoia’telek megfektetése sem marad el, és utóbbiakkal nem fogunk sosem jól kijönni – ez egyszerűen a Vaják-világ része. Itt gyorsan felbukkanhat az a kérdés, hogy hol van Geralt, vagy egyáltalán itt van-e. A válasz igen, mégpedig egyfajta külsősként. Nem lesz akkora szerepe mint a három The Witcher során.

A franchise során itt-ott feltörő nehéz döntések itt sem fognak elmaradni, így ebben is hozza a formát a Thronebreaker; egy alapból egy oldalú cselekedetnek nagy eséllyel van egy másik oldala is, amit át kell gondolni azért. A történetszálak nem mindig fognak jól végződni, maradjunk ennyiben… ami végülis jó, hiszen a sztori kidolgozottságának i betűjére felteszi azt a pontot.

Táj

A Thronebreaker: The Witcher Tales látványa szerintem tetszetős. Jó, nem olyan szint, amit a The Witcher 3 mutatott három és fél éve, de könyörgöm, ez a játék nem akar azon a szinten lenni! Félárú (legalábbis most GOG-on ránéztem, 26 euró csak!), de ennek ellenére nem fél minőségű – szerintem a jelenetek, amik rajzoltnak tűnnek és szinkronizáltak, felettébb tetszetősnek tűntek, továbbá a szinkron is ugyanolyan kiemelkedő mint a The Witcher trilógiáé. Az izometrikus RPG látványa kicsit furának tűnhet első blikkre, de gyorsan meg lehet szeretni. Szerintem audiovizualitásban nem lehet panaszunk semmire sem.

Gwentlight

A kártyás harcok eltérnek a Gwenttől – három helyett két sornyi, speciális képességekkel rendelkező kártya lesz a harcmezőn, és csak egy kör lesz, nem pedig több. Bele lehet szokni, nem olyan nehéz – leírni hülyén hangzik, de játszani magától értetődő. Ezeken túl a térképen ha mozgunk Meve-vel, akkor mindig tartsuk észben az erőforrásokat: az új, toborozható csapattagok mellett aranyat és fát is lelni fogunk, és ezekkel egyrészt a kártyapaklinkat erősíthetjük, másrészt a táborunkat is tuningolhatjuk. Az utóbbira érdemes rágyúrni, hiszen a legkomolyabb bázisfejlesztésekkel akár már kapásból új kártyákat rakhatunk össze, vagy a meglevőeket kicserélhetjük egy másik, sokkal erősebb verzióra, ami mondjuk kétszer nagyobb sebzést képes végrehajtani. Olyan kártya is van, amivel több kártyánk lehet (ez is nagyon furán hangzik, pedig ez a Gwent játék része is!), ám a Gwenttel ellentétben itt nem lesz arra gond, hogy kifutunk a kártyákból – mindig lesz elegendő a paklinkban; sőt, olyan is lesz, ami automatikusan aktiválódik a mérkőzés legelején.

És mégis talán itt van a Thronebreaker: The Witcher Tales problémája – a kártyák mintha nem lennének hatással a történetre, sőt, sosem futottam akadályokba. Itt arra célzok, hogy egyszerűen nem éreztem úgy, hogy módosítanom kellene a felálláson! Talán a nehézség egy picit el lett baltázva…? Talán jobban rá kellett volna gyúrni azokra a küldetésekre, ahol meghatározott kártyákkal kell győzelmet szerezni. Ezek szórakoztatóak és megtörik a kalandozást, de egyáltalán nem rossz értelemben!

Rajongóknak kötelező

Akik a Vaják univerzumával élnek és halnak, mire várnak? (Ha konzolos portra, az még pár hónap elvileg.) A Thronebreaker: The Witcher Tales bár egy fekete bárány a CD Projekt RED-től, ennek ellenére szerintem továbbra is kiváló alkotás – a 8 pont (rajongóknak 8,5!) csak azért nem több, mert a kártyáknak mintha nem nagyon lenne hatása a sztorira, és talán a nehézséggel túlzottan óvatosak lettek volna a lengyelek. Ezek nélkül szerintem a kilences magasságan lenne a „tróntörő”. Az pedig talán nem is olyan rossz.

-V-

Kiadó: CD Projekt RED = GOG

Fejlesztő: CD Projekt RED

Stílus: izometrikus RPG, kártyacsatákkal

Megjelenés: 2018. október 23.