TESZT – Diablo, a Pokol ura ismét visszatért, hogy a Diablo III Eternal Collection-ban sátáni erejével Nintendo Switch-en is megbabonázzon minket, ezúttal a monitorok és tévé képernyők után, a Switch tabletje elé is szögezve a szegény halandót. Sok szkeptikus Diablo fan a „falra festette az ördögöt”, amikor kiderült, hogy Switch verzió is készül: „van ennek egyáltalán értelme?” Nem egy újabb rókabőrrel van dolgunk? Nos, akár hiszik, akár nem, de az eredeti, PC-s cím után hat évvel később megjelent pokoljárás bizony tartogat ördögien kellemes meglepetéseket!

 

2001-ben azt hittük, örökre leszámoltunk a gonosszal Baal képében, amikor a Diablo II: Lord of Destructionben kivégeztük Diablo édestestvérét is. A megmételyezett Világkő elpusztításával Tyreal arkangyal végre békét hozott Sanctuary világának és egy idő után mi is lelkünkben békével raktuk fel a polcokra a Diablo II kiegészítő lemezét, a Lord of Destructiont, hogy ott porosodjon, átadva magát az enyészetnek. A gonosz azonban nem felejt, elpusztíthatatlan és persze a Blizzard sem felejtkezett el rajongóiról…

A Pokol útjai Diablo világában is jó szándékkal vannak kikövezve

De előtte térjünk egy kicsit vissza 2012-be… A 2012 májusában megjelent Diablo 3-ban forradalmi újítások tömkelegét próbálta megvalósítani a Blizzard. Az egyik ilyen a játékbeli két aukciós ház (valódi és játékbeli pénzes verziója is volt) megléte, amelyben boldog-boldogtalan vásárolhatta meg magának a legjobb varázsfegyvereket és páncélokat, amelyeket a többi játékos árult. Az aukciós ház – bár rendkívül érdekes próbálkozás volt – de több szempontból is fiaskónak bizonyult. Egyrészt bizonyos szempontból értelmetlenné tette a Diablo játékok egyik legnagyobb örömforrását, a fegyver és páncélszerzést, amelyet az elhullott szörnyeknél találhattunk. Ha ugyanis megveheted a legjobb dolgokat az akciós házban, minek egyáltalán kutatni utána. A Diablo játékok ugyanis nemcsak arról szólnak, hogy végigjátsszuk őket, aztán game over, jöhet a következő, hanem az állandó tárgykutatás és szerzés miatt is újra és újrajátsszák a sorozat rajongói.

Másrészt keserű szájízt okozott azoknak, akik a többjátékos módban játszottak és azt legalábbis gondolhatták, hogy egy szuper fegyverekkel bíró játékostársuk csak azért ilyen „tápos”, mert bevásárolt euróval az aukciós házban. Végül azok is mélységesen csalódtak az aukciós házban, akik számára igazi „aranyláz” volt ez a funkció és abban reménykedtek, hogy majd jól meggazdagodnak belőle, ezért éjt-nappallá téve, betegesen sokat kezdtek el Diablózni, hogy megtalálják a csodafegyvereket, amelyeket a többieknek eladnak, ők pedig Krőzusként végeznek újra és újra Diablóval, így a valós életben dolgozniuk sem kell. A valóság azonban számukra is kiábrándító volt: a csodafegyverek olyan sebességgel inflálódtak, hogy csak a legkeményebb kockák tudtak egy kis pénzt keresni vele. Összességében tehát az aukciós ház fiaskó volt, és nagyon lerontotta a Blizzard hírnevét is, a cég ugyanis „sápot” szedett a tranzakciókból, így mindenki szidta a Blizzardot, mint a bokrot, a cég ebből származó haszna viszont elenyésző volt ahhoz képest, amennyit a renoméján rontott.

Summa summarum, a Blizzard még 2013-ban radikális döntést hozott a lastgen konzoloknál: se „valódi pénzes”, se „játékaranyas” aukciós ház nem került PS3-as és Xbox 360-as verzióba, és a mostani generációs nagykonzoloknál sem volt másképp.

Pokoljárás

Ami egyáltalán nem változott, az a játék sztorija, amely egy az egyben ugyanaz, mint a PC-s verzióé. A Diablo III Eternal Collection elején a jó öreg Decard Cain a régi Tristram városának lerombolt katedrálisban régi, poros könyvek között kutat, az Idők Vége után, amikor egy csillag zuhan alá az egekből, teljesen szétzúzva a katedrálist, miközben Leah, Cain csinos és fiatal unokahúga döbbenten, kétségbeesve és tehetetlenül nézi, ahogy a nagybácsi a csillag becsapódása nyomán keletezett tátongó, lángoló űrbe zuhan. Azonban a becsapódás csak a kezdete azoknak a borzalmas eseményeknek, amelyek Sanctuary világát ismét lesújtják: élőhalottak, túlvilági démonok és emberi agy számára szinte felfoghatatlan szörnyetegek áramolnak tömegével, hogy elpusztítsák az emberiséget. Szerencsére öt darab hős – no meg a kedves játékos, aki kiperkálta a játék borsos árát – felveszik a harcot sátáni hordával.

Az hét hős, akinek ördöge van

Nem változott a Diablo III hőseinek csapata sem, amely a tavaly megjelent Rise of the Necromancer kiegészítővel vált teljessé. A barbár, a szerzetes, a varázsló, a démonvadász, a voodoo pap (angolul: witch doctor), a kereszteslovag (crusader), és a nekromanta mind a heten teljesen másfajta karakterek, tömérdek speciális képességgel, rúnákkal és milliónyi felszedhető és legyártható fegyverrel, melyekkel hatékonyan fel tudják venni a harcot a démoni erőkkel. Ezt persze már megszokhattuk, azonban a Blizzard ezúttal sokkal nagyobb erőt fektetett abba is, hogy jobban azonosulhassunk hőseinkkel. Az még csak a minimum, hogy végre férfit, vagy nőt is választhatunk, de ezúttal minden egyes karakternek másféle háttér sztorija is van, amelyet ráadásul még külön férfi és női hang is mesél el.

További nyalánkság, hogy a felvonásokat (Act-eket) összefűző látványos átvezetők mellett a karakterek saját története külön kis könyvszerű kis videókban is folytatódik. De hogy a játék világába, illetve a történetbe való beleélés terén a Blizzard egy pillanatra se eressze el a játékos kezét, az események játék közben, a helyszíneken is zajlanak: fontos karakterek, vagy egyszerű NPC-k szólítanak meg, vagy egymással cserfelnek, sőt, hőseink követőikkel, vagy a csapatban lévő fontos karakterekkel is egyfolytában kommunikálnak. Azt mondjuk, nem állítom, hogy akár a főtörténetre, akár a hősök átvezetőire, vagy a párbeszédekre a „Tolkein találkozása Stephen Kinggel” féle katarzis élmény lenne a jellemző, sőt, 2012-ben, a Diablo III Eternal Collection fórumokon sokan szidták az akkor még Blizzardnál dolgozó Chris Metzen forgatókönyvírót, időnként kissé bárgyú kliséi, nevetséges fordulatai és párbeszédei miatt, de ugye a Diablo sosem a hihetetlen sztorijáról volt híres…

Jó képességűek

Hőseink képességrendszere a Diablo II-höz képest, változott, a konzolos verzióban e téren a PC-sel nincs különbség. A régi fejlődésfa, amelyek ott sok akció-RPG koppintott le, tehát teljesen eltűnt, amely az old school arcok közül pár játékost elkeseríthet. Pedig szó sincs róla, hogy oda lenne a komplexitás: a régi skillek mellé például a szintlépések során rúnákat is kapunk, amelyekkel párosítva újabb gyilkos és vizuálisan is látványos hatásokkal gazdagodik az adott skill. Ez például lehet egy olyan effektus, amely a démonvadász gyorslövéseihez tüzes nyilakat rendel hozzá és csökkenti a szörnyek támadásai kedvét (aggróját) is.

Csak hogy a karakterfejlődés komplexitását kicsit érzékeltessük, nézzük meg a számokat: van ugye hatféle képességtípusunk, melyekhez szintlépéskor egymás után kapjuk a négy skillt, ezek mindegyikéhez pedig öt rúnatípus tartozik! És akkor még nem is említettük a 3*15, tehát 45 passzív képességeket, amelyek között kapcsolgatva tudunk választani. A tömérdek lehetőség révén úgy alakítjuk játékstílusunkat, ahogy csak akarjuk: lehetünk például magányos harcosok, akik védekezésnél és támadásnál egyaránt megállják a helyüket, vagy egy állandó csapatban a többieket támogató kaszt, vagy épp ellenkezőleg tankoló, a többieket védő karakter. Persze az igazi kísérletezgetés csak akkor áll majd rendelkezésünkre, ha már összes képességet megkaptuk. A konzolos verziókban, így a Switch-ben is a különféle képességek a négy elülső gombra, illetve a jobb oldali ravaszokra kerültek.

Pokolba a billentyűvel!

A képességrendszer tehát ugyanaz, az irányítás és kezelőfelületet viszont lényegesen változott. Minden logikusan, könnyen és főleg villámgyorsan elérhető, látszik, hogy a Blizzard nagyon sokat dolgozott a kezelőfelületen és ez a Nintendo Switch verzióra is igaz. A hősünket továbbra is az analóg karral vezetgethetjük, a varázslatokat pedig a jobb oldali gombokkal, illetve azok kombinációival idézhetjük meg. A Blizzard hatalmas bravúrja, hogy ezt olyan technikai fölénnyel és tudással oldották meg, hogy szinte észre sem vesszük, hogy nem PC-n, hanem konzolon játszunk, maximum azon csodálkozunk, hogy mennyire tükörsimán megy minden.

Az irányítás mellett a tárgyak felszedése, használhatósága is javult. A használható, jó tárgyakat például azonnal automatikusan felveszi hősünk, szinte észre sem vesszük és már rajtunk is van, de később aprólékosan össze is tudjuk hasonlítani a többi tárggyal.

A talált tárgyak mellett továbbra is van kovácsmester, de én szegény jóember tudását továbbra sem nagyon aknáztam ki: míg PC-n az volt vele a baj, hogy annyira gagyi tárgyakat gyártott, hogy rögtön ment minden a kukákba, itt tényleg igyekszik odaverni azt a kalapácsot, csak itt már nem rúghat labdába, mert harcok után találok magamnak épp elég jó arzenált és páncélzatot.

A Pokol útjai, amikor Nintendo Switch-csel vannak kikövezve

Nintendo Switch-en örökös dilemma, hogy az általában gyönyörű tablet mód mellett, tévén, dokkolva milyen a képminőség és azért pár program már okozott némi csalódást ezen a téren. Általában ez a 720p-s, archaikus, a PS3/Xbox 360 érára visszatekintő felbontást miatt van, amelyet sok program kénytelen használni. A Diablo III Eternal Collection-nál jó hír, hogy 960p-n fut a játék, kevésbé jó hír, hogy azért a „nagytestvérek” mellett ez a 960p is érezhetően egy fokkal gyengébb minőséget produkál, nem is beszélve az Xbox One X és a PS4 Pro 4K-s felbontásairól. A 60 fps fenntartása érdekében a Blizzard kénytelen volt a kép élessége és bizonyos grafikus elemek és effektek terén áldozatokat hozni. Hozzá kell gyorsan tenni, hogy ezeket az „áldozatokat” csak tévén fogod észre venni, (főleg, ha megvan a játék nagyobb konzolokra, vagy PC-re is), tableten a kis méret miatt szinte biztos nem kell panaszkodnod: a Diablo III Eternal Collection fantasztikus művészi világa ugyanúgy érvényesülni fog.

Leteszteltem egyébként a PS4 Pro-ról PS Vita remote playben is a játékot, és klasszisokkal nagyobb élvezet volt Switch-csen a nagyobb kijelző, a szakadozásmentes, állandó 60 fps grafika és a részletesebb felbontás miatt.

Ördögien jó

Persze mit érne a sok fegyver, páncél, harci fortély és mágia, ha maga a harc nem lenne élvezetes, nem igaz? Bár a játékmenet gyökerei persze konzolon sem változtak, a Diablo III azonban mégis rengeteget fejlődött a látványvilág, dinamika és innováció terén, amely mind a hat verzióra (PC, Xbox 360, PS3, PS4, Xbox One, Nintendo Switch) jellemző. A szörnyeket például környezetünk lerombolásával is lerombolhatjuk: például egy leomló falfelület, vagy aláhulló hatalmas csillár bevetésével.

Persze mindez másokkal együtt sokkal élvezetesebb: a tömérdek többjátékos mód beállításnak és lehetőségnek köszönhetően ezúttal is gyerekjáték ki-be lépkedni mások játékaiba, sőt, azt is megszabhatjuk, hogy PVP („játékos-játékos ellen”), vagy a hagyományos szörnyek elleni módban akarunk játszani.

Az online funkciók természetesen változatlanok: csakúgy mint PC-n, vagy a Sony és a Microsoft masináin, itt is négyen játszatunk a szeptember óta fizetős Nintendo Switch Online szolgáltatás keretében.

Mit is mondhatnánk tehát a Blizzardnak, ha egy Nintendo Switch konzollal, és Diablo III Eternal Collectionnal vagyunk felszerelkezve? Köszönjük szépen, de nekünk EZ az igazi Diablo, POKOLBA a Diablo: Immortallal!

-BadSector-

 

---

Kiadó: Activision-Blizzard

Fejlesztő: Blizzard Entertainment

Stílus: akció-RPG

Megjelenés: 2018. november 1.