TESZT – A igazi lopakodós játékok már egy ideje eléggé nyűglődnek, pedig annak idején a Splinter Cell és a Hitman is mekkora slágerek voltak a maguk idejében. Nagyjából hasonló időben tűntek el a porondról: a Hitman 2012-ben, a Splinter Cell: Backlist 2013-ban mondta be az unalmast egy jó időben és bár a Hitman 2016-ban egy epizodikus „rebootban” vissza, a fogadtatás vegyes volt…

Az epizódikus formátum majdnem kinyírta a franchise-t és ennek hatására is szabadult meg a Square Enix az IO Interactive-tól, Hitmanestül. Ugyanakkor maga a Hitman nem volt rossz játék és a streamereknek hála az olyan játékmódok, mint az Elusive Target, vagy az escalation igen népszerűek lettek. Éppen ezért is tért most vissza Hitman ismét a porondra, annak ellenére, hogy kétséges volt a tar fejű bérgyilkos eljövetele, mivel az IO még mindig frissítgette az eredeti „tar-talmat”. (haha) Most, november 2018-ban a Hitman 2 megérkezett, valódi, hamisítatlan formában, ugyanis az epizodikus formátum a kukába került.

Egy bérgyilkos a múltból…

A 2016-os Hitman a történet szempontjából egyfajt rebootnak volt felfogható, bár igazából explicit ez nem volt kimondva, de a kopasz bérgyilkos múltjából merített küldetéseket. Nincs ez másképp a mostani Hitmannel sem, bár itt inkább a régi játékoknak állítanak emléket történet szempontjából egy rövid filmes összeállításon keresztül. Sztori azért itt is van, viszonylag elfogadható, bár a sorozat igazából sohasem a történetcentrikusságáról volt híres. A mostani történet lényegében a ’90-es évek összeesküvés elméleteit próbálja kicsit feleleveníteni, és találkozunk helyenként fordulatokkal is. Nem egy nagy eresztés, de végül is egy Hitman játékban ennél nem kell több.

Sajnos az átvezetők tekintetében találunk egy kis visszalépést, lévén a Season 1-gyel ellentétben, ahol animált CGI videókon keresztül láthattuk az eseményeket, addig a Season 2-ben anyagi okokból már csak képregényes videókat láthatunk – ez így olcsóbb. Szerencsére többféleképpen is találkozunk történeti elemekkel, és az NPC-kel hosszú bárbeszédeket is folytathatunk, amelyek kontextusba helyezik az eseményeket. A későbbi helyszínekre vonatkozó utalásokat is találunk, tehát van összekötő történet, nem csak egymás után hányták a pályákat, de azért hiányoznak az átvezető filmek.

Gyilkosok világa

A Hitman 2-ben hat új helyszínen lopakodhatunk és ölhetjük meg az kijelölt célpontjainkat a legváltozatosabb módon. Az Új-Zealandon lévő kisebb Hawke’s Bay-től, a több pályás, hatalmas Mumbai-ig hatalmas pályákon járhatunk és rengeteg minden művelhetünk a folytatásban.

Természetesen vannak sztoriküldetések, amelyeket változó nehézségi szinten hajthatunk végre: Casual, Professional, és Master. Az igazi hardcore Hitman-fanok természetesen a Master alatt semmihez sem nyúlnak… A sztoriküldetések konkrét célokat, adott küldetéseket tartalmaznak, de természetesen ezek mellett különféle egyéb feladatokat, kihívásokat is végrehajthatunk, mint az első részben. Ezek nincsenek felfedve a térképen, de a leírásból rájöhetünk, hogy mit kell tenni.

Az IO úgy oldotta meg a játékidőt, hogy aki csak át akar rohanni a játékon, az két-három óra alatt le is nyomhatja a Hitman 2. Ugyanakkor ennek a többszörösét is kiteheti, hogy hosszan elidőzünk a térképeken, tehát minden a játékoson múlik. A helyszínek hatalmasok és gyilkosságok megtervezése és véghezvitele időbe telik, de megéri. Egyébként ezek végrehajtása brutális, vagy akár egészen vicces is lehet – igazi Hitman stílusban.

Ami a pályákat illeti, abban az esetben, ha megvetted Hitman 1-et, akkor az összes térképét letöltheted és a Hitman 2 menüjéhez hozzákapcsolhatod. Ezek a régi térképeken aztán a Hitman 2 játékmechanizmusának minden elemét kipróbálhatjuk, szóval tényleg igazán rendes húzás a készítőktől, hogy hozzánk vágták a régi térképeket, melyek révén összesen 12 darabra duzzad fel a helyszínek száma.

Látványvilág és hangok

A Hitman 2 látványvilága nem egy Red Dead Redemption 2, de ezért maga a játékélmény kárpótol. Emellett rendkívül stílusos a játék vizuális világa, az első Matt Damon-féle Bourne filmekre emlékeztet. Bár nem valami elképesztően részletes a grafika, de a félig nyílt világ és a tömérdek térképen lévő NPC ezért kárpótol. Továbbá a látvány szépségéhez tartozik még konzolon a HDR grafika, amelyet a PC-s verzióból egy-az-egyben kiszedtek.

Igazi élő-lélegző világ tárul a szemünk elé: az emberek beszélgetnek a háttérben, a tér minden irányában (főleg 7.1-gyel) különféle hozzájuk kapcsolódó hangokat, zörejeket hallhatunk. A hangeffektusokat egyébként is érdemes kiemelni: a fegyverek hangja teljesen autentikus, de még annak a hanghatása is, ha valakit a WC-be vizébe fullasztunk bele. A szinkronszínészek is remekül végzik a dolgukat, még az egyszerű NPC-k terén is. Ismétlődéseket hallhatunk a háttérből, a tömegből, de ez annyira nem zavaró.

Rajtad múlik, mennyit invesztálsz bele

Végsősoron a Hitman 2 (illetve az első rész, ha megvan mindkét játék) pontosan azt a hiányt tölti be, amit szerintem az Assassin’s Creednek kellene jelenleg. Belopózol valahová és látványosan, frappánsan megölsz valakit. Emellett a sztori egyszerűen csak „jó”, de az új Hitman mégis annyi tengernyi lehetőséget kínál, hogy a rajongóknak kihagyhatatlan.

-Dante-(Fordította: BadSector)

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

Kiadó: Warner Bros. Interactive Entertainment

Fejlesztő: IO Interactive

Stílus: Lopakodás

Megjelenés: 2018. november 13.