FILMKRITIKA – Mi történik akkor, amikor egy rosszul sikerült rablás után a banda összes tagja meghal és csak özvegyeket hagynak maguk után, tele gyásszal, adósságokkal a férjeik bosszúszomjas ellenségeivel, és rosszindulatú apósokkal, anyósokkal? Steve McQueen filmje erre ad a választ ebben az egyáltalán nem konvencionális, nőket főszerepeltető filmben.

Hollywoodi trend volt 1-2 éve, hogy a hagyományosan férfiak főszerepelésével készülő filmes zsánereknél a gyengébbik nem kapja a főszerepet. Igazából ezzel nem lett volna nagy baj, ha egyrészről nem valamilyen rosszul felfogott politikai korrektség miatt történt volna mindez, másrészről nem lesz a „nőiesett” filmek nagy része (például: Ghostbusters, Ocean 8) meglehetősen harmatos. Szerencsére a Nyughatatlan özvegyek egyáltalán nem erőltetett, sőt, egy kiváló filmmel van dolgunk, ahol a női szereplőgárdának tényleg van értelme és remekül tud érvényesülni, a film elég korrupt, sötét miliőjében.

Elfuserált rablás, bajba jutott özvegyek

Már a film indítása is nagyszerű: Harry Rawlings (Liam Neeson) és bandája egy remekül koreografált, izgalmas, akciódús rablás után menekül, kemény tűzharcba keveredve. Amikor úgy tűnik, hogy az egyik tag súlyos sérülését leszámítva sikerülne rutinosan megmenekülniük, az egész banda áldozatul esik a rendőrség kivégző osztagának.

Innentől kezdve jön rá a néző, hogy a főszereplők nem a férfiak, hanem az özvegyeik, akiknek magukra maradva sokkal több problémával kell szembenézniük, mint a férjük iránti gyász elviselése. Veronica Rawlings-t (Viola Davis) például arra kényszerítik, hogy az elrabolt (és elégett) kétmillió dolláros összeget fizesse vissza, Lindát (Michelle Rodrigeuz) is anyagi gondok gyötrik a férje lóverseny adósságai miatt, a rendkívül dekoratív Alice (Elizabeth Debicki) sem áll jobban anyagilag, őt ráadásul a saját anyja veszi rá, hogy luxuskurvának álljon. Veronica-ban azonban felmerül egy nagyszerű ötlet: mi lenne, ha az özvegyek összefognának és ők maguk is „akcióba lépnének”?

Ocean 8? Felejtsd el!

Nem, ez a film közel sem egy egyszerű női „rablós” film, messze felülmúlja a kicsit hasonló történetű Ocean 8-at. Az egész miliő százszázalékosan hiteles és vérprofin van kidolgozva, mindegy egyes alakítás, élethelyzet, jelenet és dialógus maximálisan életszerű, realisztikus, ugyanakkor izgalmas és érdekfeszítő is.

A realizmus egyik alappillére, hogy a bűnözést szinte kéz-a-kézben jár a politikával és korrupt, a hatalomért mindenre hajlandó politikusokkal, mint például az afroamerikai Jamal Manning (Brian Tyree Henry), aki nem több egy felkapaszkodott „gangsztánál”, többek között testvére, Jatemme Manning (Daniel Kaluuya) bérgyilkosságainak is köszönheti hatalmát, illetve a másik oldalon Jack Mulligan (Colin Farrell), akit a háttérben az apja Tom Mulligan (Robelt Duvall) próbál irányítani és hatalomra segíteni a piszkos és korrupt politika világában.

Ebben a férfiak által irányított, sötét, korrupt univerzumban próbál négy nő – kvázi kényszerpályára is kerülve – kikerülni a csávából, saját, merész útra lépve…

130 percnyi női „gengszterdráma”

A remek, fordulatos és mégis hiteles, életszerű sztorit, nagyszerű alakításokat egyedül a film kicsit feleslegesen hosszúra nyújtott ideje árnyékolja be. A Nyughatatlan özvegyek nagyszerű bűnügyi dráma, de azért egy olyan 20 percet gond nélkül ki lehetett volna vágni belőle. Nem minden történetszál érdekes, vagy jelenet fontos a film egésze szempontjából és egy feszesebbre vágott filmhossz jót tett volna az egyébként azért kétségtelenül nagyszerű alkotásnak. Mégis, megéri türelmesnek lenni ezzel a hosszúra nyújtott, nagyszerűen kidolgozott pszichológiai krimivel. Nem csak a műfaj rajongóinak, az igényes, életszerű filmdrámák kedvelőinek is feltétlen ajánlott!

-BadSector-