RETRO – Srácok, most éljetek, most élvezzétek az életet, mert 68 év múlva – egész pontosan 2080-ban – nemcsak azzal kell majd számolnotok, hogy már nagyon öregek lesztek és remegni fog a kontroller a kezetekben, de ráadásul még jönnek a robotok is és minden élőlényt kiirtanak a Földről! Húha, húha! Ismerős ez a sztori? Olyan Terminátor, meg Blade Runner szaga van? Hát igen, a Binary Domain nem éppen a hihetetlenül eredeti története révén lopta be magát szívünkbe. Mert bizony belopta, az viszont kétségtelen…

 

A sztori szerint tehát adva vagyon a mi urunk 2080-adik éve, amelyben Új Tokió városát ismerhetjük meg, ahol derék, mindenre elszánt kommandósaink kétségbeesett harcot vívnak a még megmaradt emberiséget tizedelő androidok hadserege ellen. Hab a tortán, hogy a robotokat gyártó megakorporáció olyan újfajta példányokat fejlesztett ki, amelyek magukról sem tudják, hogy nem emberi szív dobog az áramköröktől hemzsegő testükben, hanem egy többmagos processzor. A drámai felismerés, hogy gépek vagyunk, nem emberek sohasem túl szívmelengető – emlékezzünk csak a Blade Runner, vagy a Terminátor 4 idevágó jeleneteire és természetesen ezt a ziccert a játék sem hagyja ki – hogy kinél és hogyan az legyen csak meglepetés.

Astala vista, baby-k!

A leginkább a Terminátorra hajazó világ eredetisége miatt tehát nem fogjuk hanyatt vágni magunkat kedvenc konzolunk előtt Postabank maci módjára, viszont a Binary Domain mégis igazán kellemes, üde színfoltja a mostanában túlságosan zombikra, idegen lényekre és orosz terroristákra koncentráló TPS-eknek. A játékmenet sem túl forradalmi, lévén a Binary Domain leginkább a Gears of Warra hasonlít, mégis a rendkívül jól kidolgozott, pörgős akció, a szerethető, érdekes, jópofa karakterek és főleg, a remek játékmenet miatt a Binary Domain feledtetni tudja a sok összeollózott tartalmat.

Maroknyi kis kommandós csapatunkkal tehát a 2080-as Tókioban az Amada Corporation androidjai ellen kell harcolnunk. A cég mottója ismerős lehet a Blade Runnerből: olyan gépeket gyártanak, amelyek még az embernél is emberibbek és célunk, hogy ezt akár kommandósaink élete árán is megakadályozzuk. A sztori egy kicsit döcögősen indul, de aztán egyre több meglepetéssel, érdekes karakterrel szolgál, a játék utolsó óriáiban pedig igazán fordulatossá válik.

A futurisztikus Tokió környezete olyan, mint amilyet a sötét hangulatú sci-fikben megszokhattunk: lerombolt belvárosi környezet, elhagyatott, törött üvegű felhőkarcolók, még depkósabb nyomornegyedek. A legtöbb helyszínt izgalmasan és érdekesen dolgozták ki a fejlesztők, bár az is igaz, hogy találkozunk a szokásos, unalmas épületbelsőkkel is.

Taktikai shooter par excellence

A játékmenet gyakorlatilag nem sokban különbözik a külső nézetes taktikai shooterekétől: fedezékbe vonulhatunk, onnan tüzelhetünk pontos célzásokkal vagy csak a karunkat kidugva „vaklövéssel”, fedezékből fedezékbe gurulhatunk, szóval a szokásos műsor. Sajnos idetartozó apró negatívum, hogy nem válthatunk sarkokat a fedezékben kuksolva, illetve a közelharc is hagy némi kívánnivalót maga után.

Ezt leszámítva azért az irányítás megfelelő, más panaszunk nem volt rá.  Amiben a játék igazán különbözik más TPS-kkel összehasonlítva, az a robotok alkalmazása. Már megszokhattuk, hogy a hörgő, üvöltő szörnyek szivacsként nyelik el golyóinkat, itt viszont a robotokon ténylegesen láthatjuk az általunk okozott kárt: a páncélzat letörik és megpördül a levegőben, a lábak leszakadnak és a robotok a Terminátorhoz hasonlóan felénk vonszolják magukat. Bár tulajdonképpen agresszív szoftvereket alkalmazó felfegyverzett számítógépek ellen kell harcolnunk, mégis az akció annyira kőkemény, hogy felülmúlja a más játékokra jellemző alienek elleni vérengzést is. Egyszóval: robotot irtani ebben a játékban marhára élvezetes!

Pörgős

Ráadásul az akció nem csak állandó darálásból áll, hanem olyan jelenetek is szinesítik, amelyek az akciófilmekre jellemzőek. Sok poént nem akarok lelőni, de a játék elején például a páncélkozott hátunkon fogunk életveszélyes sebességgel gyilkos akadályok közepette, máshol a hatalmas, szétrobbanó, omladozó felhőkarcolók között kell sasszéznünk, de az irányításunk alá kerül majd egy Mech robot is. A Binary Domain akciórésze, tehát az apró bakik ellenére is pörgős, élvezetes, változatos.

A készítők mégis úgy érezték, hogy valamivel még meg kell bolondítani a játékot, ahhoz, hogy kiemeljék a temérdek shooter közül. A legeredetibb feature a hangirányítás, amellyel igénybe vehetjük a konzolunkhoz csatlakozó Kinectet, kamerát, vagy headsetet. A hangfelismerés alapvető szerepe természetesen, hogy csapatunk tagjainak villámgyors parancsokat osszunk ki: tüzelj, támadj, vonulj fedezékbe, stb. Ugyanakkor ezek mellett a párbeszédek során is válaszolhatunk szóban – igaz, csak az előre megadott mondatokat. Ami pedig végképp vicces, hogy a játék az angol káromkodásokat is felismeri, tehát ha a feszkót ki akarjuk ereszteni egy-egy fuck, vagy shit kiejtésével, akkor társaink reagálni is fognak rá.

Do you speak ember?

Bár sokféle igét felismer a játék, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy komplikált, vagy többlépcsős bekerítő manővereket alkalmazhatnánk, csak a szokásos alapszintű taktikai parancsokat. Mégis, ez hangfelismerés nem csak amiatt nagy ötlet, hogy megkönnyíti a játék irányítását, hanem még inkább beleéljük magunkat az akció forgatagába. Csak arra vigyázzunk, hogy barátnőnk, vagy a szüleink ne váratlanul akkor toppanjanak be, amikor épp a konzolunkkal beszélgetünk, különben előfordulhat, hogy komolyan aggódni fognak majd elmeállapotunkat illetően… Akiket ilyen malőr fenyeget, azoknak azt javaslom, hogy inkább állítsák át a parancsokat a kontrollerre, ugyanis természetesen ezt is megtehetjük.

A játék másik egyedi tulajdonsága, hogy társaink hozzánk viszonyuló érzelmei változnak a játék során aszerint, hogyan kezeljük őket a harc közben, illetve milyen válaszokat adunk nekik a párbeszédek alatt. Ha rendesek vagyunk hozzájuk, túl sokat nem lőjük hátba őket, sőt, a nőnemű társainknak még udvarolunk is, akkor mindig teljesítik parancsainkat, sőt, még tippeket is adnak bizonyos nehezebb ellenféltípusok legyőzéséhez. Ha viszont tajparaszt módjára viselkedünk velük, akkor értelemszerűen nem lesznek túl segítőkészek a tűzharcok közepette: tojnak a parancsainkra és túlzott proaktivitást sem várhatunk tőlük. Olyan ez a játékelem, mint az élet, nem igaz?

Nem igaz. Először is semmi értelme, hogy parasztkodjunk embereinkkel, és ráadásul természetellenes is, tehát ilyen Knights of the Old Republic, vagy Mass Effect kaliberű jellemfejlődésre nem szabad számítani. Társaink otthagyni úgysem fognak és még a nehézségi szintet sem befolyásolja túlzottan ez a feature.

A szeme sem áll jól (de tényleg)

Idézőjeles „döntéseink” nem befolyásolják jelentősen a sztorit sem – egy-két átvezető jelenet másféleképpen alakul, de fontosabb karakterek nem halnak meg, vagy másféle drámai esemény sem történik, azért, mert jó sokat beszóltunk valamelyik társunknak, vagy netalán megszórtuk skúlóval.

Talán emiatt a kissé felemás és összecsapott bizalom és következmények rendszer eredményezte azt, hogy sajnos nincs co-op mód a hadjárathoz. A multiplayer mindössze a szokásos deathmatch, capture the flagből áll és a co-op mód is egy különálló, eléggé leegyszerűsített játékrész, amelyben egyszerűen csak szörnyeket kell ölni.

Nem említettem még a játék grafikáját, amit talán a „jobb az átlagnál” szóösszetétettel tudnám jellemezni. Új Tokió környezete igencsak hátborzongató és életszerű, a kommandósok és fontosabb karakterek külseje is jól ki van dolgozva, viszont a robotok kicsit lehetnének félelmetesebbek is, mert egy-kettőnél inkább valamilyen Pixar rajzfilm jutott eszembe, nem a Terminátor, pedig a fejlesztőknek gondolom nem ez volt a célja…

A Binary Domain ugyan közel sem egy kiemelkedő etalon, amelyet még éveken keresztül emlegetni fogunk, mégis a pörgős, szolíd akció, a remek poszt-apokaliptikus sci-fi környezet, és a jól kidolgozott karakterek révén mindenképpen ajánljuk a Gears of War, vagy a hozzá hasonló shooterek veteránjainak. Aki pedig még sohasem adatott meg, személyesen beszélgessen egy videójátékkal, annak végre itt az alkalom, hogy kipróbálja!

-BadSector-(2012)

---

Kiadó: SEGA Europe Ltd.

Fejlesztő: Ryu ga Gotoku Studio

Stílus: Third person tactical shooter

Megjelenés: 2012. 02. 24.