TESZT – Sohasem volt még annyira vad az a Vadnyugat, mint a 2010-es Red Dead Redemptionben, és most, nyolc évvel később, uszkve 100 órányi játékidő és az epilógus záró képsorai után elmondhatom, hogy a Red Dead Redemption 2-ben még vadabbá vált! Ismét egy törvényen kívüli durva westerncsízmájában járunk: a főhős ezúttal Arthur Morgan, Dutch van der Linde bandájának másik tagja, amelyben John Marston, a később játszódó Red Dead Redemption főszereplője is „zsiványkodott”. A Rockstarhoz méltó módon, ismét egy döbbenetesen élethű és magával ragadó western világba kerülünk, tele bankrablásokkal, vonatrablásokkal, bandaháborúkkal és a banditákra vadászó Pinkerton detektívügynökség elleni véres összecsapásokkal. Állandóan menekülve, állandóan túlerővel szemben, szinte nulla esélyekkel a túlélésre egy vad, kegyetlen és irgalmat nem ismerő vadnyugati világban.

Nyolc hosszú évet kellett tehát az első rész után a Red Dead Redemption 2-re várni, de garantálom, hogy azt a nyolcvan percet, amíg felinstallálja magát a játék a konzolodra, azt igazi örökkévalóságnak fogod érezni! Miközben a játék ikonja alatt nézed a csíkot, mely csigalassúsággal halad előre, passzivitásra vagy kárhoztatva és csak sejtheted, hogy a Rockstar ismét apait-anyait beleadott, hogy ismét egy mestermunkát tegyen le az asztalra.

Aztán egyszerre csak felpörög a logó, elindul a játék és máris te vagy Arthur Morgan, a törvényenkívüli, akinek életét, gondolatait, rablásait, bandaját minden ízében meg fogod majd ismerni. A Red Dead Redemption 2 nemcsak a lehető legtökéletesebb szimulációja annak, hogy milyen volt egy vadnyugati zsivány élete, hanem egyben Arthur garantáltan olyannyira be is lopja magát a szívedbe, ahogy talán még számítógépes és videojátékos hős még soha. Igen, ez mindannak ellenére is igaz, hogy nagyon magas volt az a léc az első résszel.

Dutch bandája a Red Dead Redemption 2-ben

Megszoktuk már az open world játékokban, hogy bár egy hatalmas, élő-lélegző világ vesz minket körül, de a legtöbbször mégis magányos hős a főszereplő, aki különféle feladatokat, küldetéseket hajt végre másoknak. Ez némileg megváltozott a Grand Theft Auto V-ben, hiszen a három karakter: Michael, Trevor és Franklin, akik között állandóan ide-oda ugrálhattunk, háromfelé is osztották a sztorit.

Sokan arra számítottak, hogy most is ez lesz a helyzet, de a Rockstar gyorsan tisztázta, hogy a Red Dead Redemption 2-nek egyetlen hőse lesz és döntését a csapat meg is indokolta. Csak Arthur irányítható ugyanis, azonban mégsincs egyedül: egy különféle érdekes karakterekből álló csoport, egy banda tagja, és ez a történeti és egyben játékmenetbeli elem egyben a Red Dead Redemption 2 legnagyobb aduásza is.

Arthur Morgan a Dutch van der Linde gang tagja, amely egy nagy részben veszélyes bűnözőkből, kis részben a hozzájuk csapódott nőkből álló zsiványbanda. Tagjai különféle rablásokat, bűncselekményeket már elkövettek, így sarkukban van a Pinkerton detektíviroda embereivel, (amely nagyjából az FBI egyfajta „elődjének” felelt meg, még ma is létezik, de a már teljesen más szerepkörrel) folyamatosan menekülnek, egyfajta vándorló, nomád életet élnek, miközben az új helyszíneken mindig újabb és újabb rablásokat szerveznek meg. Dutch bandája több, mint egy egyszerű rablóbanda: igazi családias közösség, amelyben jóban, rosszban mindig együtt van, és természetesen szerelmi és párkapcsolati szálak fonódnak a különböző karakterek között, vagy egyre élesebb ellentétek is kialakulhatnak. A játék talán legmagával ragadóbb tulajdonsága, ahogy átérezzük, hogy ez egy igazi csoport, egy közösség tagjai vagyunk: ilyennel még nagyon ritkán találkoztam videójátékban, különösen úgy, hogy ezt jól is dolgozzák ki.

A vad banda

Fontos továbbá kihangsúlyoznunk, hogy ez a Vadnyugat nemcsak egyszerűen a játék helyszíne, hanem egy igazi, interaktív westernfilmmel van dolgunk. Ha párhuzamot kellene keresnünk egy klasszikus filmmel, akkor talán Sam Peckinpah Vad bandája juthat eszünkbe.

Miközben persze a játék egy igazi open-world shooter, ha hagyod magad, hogy magával ragadjon a non-lineáris elemekből építkező története, akkor szinte örvényként ragadnak magával a különféle karakterek iránti érzelmek. Persze, maga Arthur Morgan fogja a legjobban belopni magát a szívedbe, de a Red Dead Redemption 2 többi szereplője is elképesztően jól megírt figurák. Mindenkinek megvan a saját kis élettörténete, saját személyisége és motivációik. Hogy kik a kedvenceim Arthuron kívül? Sadie Adler és a bandavezér, Dutch, olyan okokból, amelyeket majd te magad fogsz felfedezni a játék során és történetük nemcsak a memóriádba, de a szíved mélyébe is beleégnek.

Egy új (anti)hős

És mi a helyzet Arthurral? Sokan előre attól tartottak, hogy lehetetlen lesz Arthurnak ugyanazt a rajongást elérnie, mint amit a rendkívül karizmatikus John Marston, az első rész hőse kapott. Számomra egyértelmű, hogy akármennyire is telitalálat volt 2010-ben John karaktere, Arthur figurája komplexitásában, jellemvonásainak sokszor egymásnak is ellentmondó dimenzióiban mégis lehagyja.

Arthur nemcsak Coltjával villámgyorsan tüzelőt bandita, hanem igazi emberi lény, aki sokszor vívódik saját magával és megváltoztatja a véleményét, hozzáállását sok kérdésben. Persze sokszor rajtad múlik, hogyan fejezed be a küldetéseket, de Arthur története a narratívákban való jellemfejlődés igazi mestermunkája, amit csak az emel még magasabb szintre, hogy non-lineáris történetvezetésről beszélünk. Anélkül, hogy bármit elárulnék a történetből, csak annyit teszek hozzá, hogy Arthur sztorija akkor kezdődik igazán, amikor rákényszerül, hogy sok mindenen elgondolkozzon és megtalálja élete célját. Amikor ezt megtalálta, akkor pedig tartja magát hozzá (a játék ezen része már lineáris) és addig nem áll meg, amíg célját el nem éri, te pedig végigmész vele ezen az úton.

Az lényeg a Red Dead Redemption 2-ben is sokszor a részletekben rejlik

Persze nem csak Arthur fejlődik a játék során (jó, vagy rossz irányba), hanem szinte mindegyik fontosabb fő-, vagy mellékszereplő, lévén relatíve sok idő eltelik és rengeteg esemény történik a játék során. Amiben a Rockstar ismét úttörő szerepet vállalt az a történetmesélés – és most itt nem kizárólag a non-lineáris struktúrára gondolok.

Minden fontosabb eseményt, dialógust rendkívül látványos és professzionálisan megrendezett, animált jelenetsorok kísérnek – legyen akár fő, vagy jelentősebb mellékküldetésről szó. Ugyanakkor sokszor rendkívül jelentős, a különféle karakterek, események hátterét megvilágító párbeszédek nem ezeknél történnek, hanem egészen jelentéktelen, vagy „mellékes” játékrészeknél, mint amikor például Arthur valakivel ellovagol egyik helyről a másikra, vagy egyszerűen csak elsétál a banda táborában két beszélgető ember mellett, de ide sorolhatnánk még Arthur rendszeresen vezetett naplóját is, amelyek fel-fel olvas a játék során, vagy a misztikus, művészi filmeket idéző jeleneteket is. Ez a módszer nemcsak rendkívül életszerűvé teszi a játék univerzumát, de ugyanakkor sokkal inkább belevon a történet minden apró aspektusába, így nincs is az a blazírt játékos, akit ne ragadna teljesen magával ez a sztori, melyre nincs jobb szó, mint hogy igazi mestermunka.

Mindennek köszönhető az is, hogy nem csak Arthur, hanem a banda (melynek ne fejeltsük, hogy John Marston, az előző játék főszereplője is tagja) érzelmeket fog kiváltani: ahogy fokozatosan megismered őket, akár el is beszélgethetsz velük a táborban. A legtöbbjük iránt szimpátiát érzel majd, más tagokat pedig meggyűlölöd és bizonyos esetekben alig várod majd, hogy meghúzhasd a ravaszt…

Az emberek mellett egyébként még azt is észrevettem magamon, hogy az állatok is érzelmeket váltottak ki: az agresszív és vérszomjas vadállatok hirtelen támadásai már-már feldühítettek, míg az ártatlan, menekülő szarvasokat, nyulakat és malacokat rossz érzés volt lelőni és megnyúzni, pedig ebben a kegyetlen világban a vadászat alapvető módja a túlélésnek.

Akció és reakcó

Az akció és reakció a játék univerzumának másik rendkívül fontos aspektusa. Ha például az előbb említett vadállatok helyett egy falu, vagy kisváros környékén legelő háziasított állatokba lősz bele, akkor azonnal nekedesnek a környéken lévő parasztok és persze riasztják a törvény embereit is: máris egy kisebb vérdíj kerül fejedre. Ha ennél súlyosabb vétséget követsz el (például megölsz, megütsz, vagy lóval komolyabban elgázolsz egy járókelőt), akkor a törvény még kíméletlenebbül csap le rád és meg súlyosabb lesz a vérdíj összege. Egy idő után megjelennek a bandákba csapódott fejvadászok a környéken (vagy akár máshol is!) és kegyetlenül levadásznak – hacsak nem lövöd le őket mind egy szálig.

Mindez nem ismeretlen más Rockstar, vagy open world címből, ugyanakkor ennél sokkal kifinomultabb szituációkba is kerülhetsz. Utad során sokszor találkozhatsz olyan helyzetekkel, ahol más banditák civileket fosztanak ki és sokszor az életüket is fenyegetik, az úton állva egy elrabolt széfet akarnak felrobbantani, vagy esetleg egymással, vagy törvénnyel keverednek tűzharcba, a rend őrei rabokat szállítanak. Persze egyszerű civilek is a segítségedet kérhetik, például olyanok, akik kígyómarta sebbel sikoltoznak az út szélén, vagy éppen nők, akiket elrabolnak a banditák, máskor éppen a megközött, fejvadászok által elszállított banditákat szabadíthatod ki. A helyzetek sokszor nem egyértelműek, de tetteidnek minden esetben negatív, vagy pozitív következménye van, amelyet egy hosszú mutatón is láthatsz. Hírneved sokszor kísért a már bejárt helyszíneken, vagy akár meg is előzhet ismeretlen városokban és az emberek ennek megfelelően reagálnak különbözőképpen irányodban. Ilyesmit eddig csak a Fable-sorozatban láthattunk, de ennyire életszerűen ott sem sikerült kidolgozni. Ez az előbb említett csík (amelyet „becsületnek” hív a játék) „állása” mutajta, hogy milyen reakciókra számíthatunk majd környezetünktől.

Végül meg kell még említenünk, hogy a lovad irányába is kialakíthatsz egyfajta kötődést – de csak akkor, ha nemcsak jól viselkedsz, hanem sokat is foglalkozol vele: lecsutakolod, enni adsz neki, megkötöd, amikor a táborba érsz, vigyázol rá, stb. (Ez kicsit hasonlít a Legend of Zelda: Breath of the Wildhoz.) Rád van persze bízva, hogy foglalkozol-e a lovaddal, de ha igen, akkor speciális képességekkel is megjutalmazhat vágtázás közben. Csak jól vigyázz ám: igazi érzelmi sokként érhet, amikor egy tűzharc, vagy nagyobb esés után kiírja a játék, amikor a lovadnak füttyentesz, hogy „a lovad meghalt”. Én emiatt töltöttem vissza már állást…

„Menj nyugatra, fiatalember!”

A Rockstar játékoknál mindig is fontos szempont volt a térképek mérete és összetettsége: volt, ahol inkább arra törekedtek a fejlesztők, hogy ezek minél „sűrűbbek” legyenek érdekes, fontos helyszínek szempontjából, máshol viszont tényleg a nagyság került előtérbe. A már eddig is sokszor bemutatott helyszíneken a Red Dead Redemption 2 a félúton van a két koncepció között. Irgalmatlanul hatalmas térképpel van dolgunk, a legnagyobbal, amelyet a Rockstar valaha is készített, ugyanakkor tele van véletlenszerű eseményekkel, mellékküldetésekkel, rejtett kincsekkel, furcsa NPC-kkel, rengeteg olyan apró, ám hihetetlenül életszerű aspektussal, amelyek akarva-akaratlanul megállítanak a főtörténethez kötődő utad során.

Ez az út pedig rendkívül változatos helyszíneken visz majd keresztül: fogcsikorgatóan hideg, rideg, havas tájakon kell a mély hóban és hófúvásban előre haladnod, máshol a fojtogatóan fülledt és mocsaras környezetben vérszomjas krokodilok leselkednek rád, elmaradott falvakban, vagy modernebb kisvárosokban kavarhatsz kalandjaid során. Mivel 1899-cel már az új évezred küszöbén járunk, így olyan modern járművel is találkozunk a játék legnagyobb városának, Saint-Dennis utcáin, mint a villamos (vagy legalábbis annak őse, ne a 47-es villamos vadnyugati megfelelőjére tessék gondolni).

Természetesen az említett helyszíneken a főküldetések mellett rengeteg tevékenységben vehetünk részt: fejvadász küldetéseket vállalhatunk, horgászhatunk, banditaként vonatot, bankot, sőt, egyáltalán szinte bármilyen üzletet és bárkit kirabolhatunk. Készüljünk fel persze rá, hogy sokszor tűzharc lesz a vége, így Arthurnak meg kell csillogtatnia óriási mesterlövész képességeit.

Elő a Colttal, cowboy!

A Rockstar az évek során rengeteget fejlesztett játékai shooter részén. Fontos állomása voltak ennek a fejlődésnek a 2010-es első Redemption és a 2012-es Max Payne 3 egyaránt, melyek nagyjából e két játék mechanizmusait vegyítik a tűzharcot illetően. A Redemptionből ismerős „dead eye” lassítás most is jelen van, de némileg komplexebb, például abban a tekintetben is, hogy a „feltöltéséhez” különféle italok, vagy dohány rágcsálása szükséges (mint ahogy Henry Fonda teszi ezt a Volt egyszer egy Vadnyugatban, az megvan, ugye?). Fedezéket persze most is használhatunk, de túl sok védelemre ne számítsunk például akkor, amikor egy fejvadászbanda körbe vesz minden oldalról. Emellett újdonság még a „mexican standout” típusú jelenet is, amely fontosabb események során jön elő: A Jó, a Rossz és a Csúfhoz hasonlóan kell egy csoportban sakkban tartanunk egymást, úgy, hogy egy átgondolatlan, rossz mozdulat azonnal az életünkbe kerülhet.

A játék realizmusára jellemző, hogy kevesebb fegyvert vihetünk magunkkal, mint a GTA 5-ben, illetve a puskákat le kell vennünk a lóról, amikor leszállunk róla. Ilyenkor persze végig kell gondolnunk, hogy milyen mordályt viszünk magunkkal.

Ámulsz és bámulsz

A Rockstar játékok egésze a 2001-es PS2-es Grand Theft Auto III  (illetve annak 2002-es PC-s verziója óta) igazi referenciát jelentenek a grafika terén és ez alól a Red Dead Redemption sem kivétel. Bár nem a konzolgeneráció legvégén jelent meg, mint a Grand Theft Auto V, de még így is sikerült belőle a jelenlegi generációs konzolok terén a maximumot kipréselni.

Mindezt persze nem csak a technológiai bravúrnak köszönheti a játék, hanem a professzionális művészeti vezetésnek is, amely vizuális téren klasszikus és modern westernfilmekből, korabeli fényképekből, filmfelvételekből egyaránt merít.

És mi a helyzet a framerate-tel? Ez sokakat aggasztott, de jó hírem van a PS4 Pro és és PS4 tulajok számára egyaránt: mindkét gépen folyamatos, tükörsima játékélményben lehet részük. (A PS3-as Red Dead Redemptionnel ellentétben, amely időnként igencsak be-beszaggatott.) Természetesen Prón azért mindezt 4K checkerboardinggal és kevesebb popuppal, némileg nagyobb látótérrel tapasztalhatjuk meg. Bár alapvetően PS4-es oldal vagyunk, de azért most megemlítjük az Xbox teljesítményt is: az alap Xbox One is hozza a szintet, de némileg kevesebb a részletesség a PS4-hez képest, míg az Xbox One X a legszebb, leggyorsabb, valódi 4K-s grafikát szolgáltatja.

Ami a hangokat, zenét, szinkront illeti, egy klasszikus Oscar-díjat érdemlő westernfilmre tessék gondolni. Arthur hangját és külsőjét Roger Clark szolgáltatja, míg az első részből Rob Wiethoff visszatért John Marston jellegzetes „borízű” hangjával. A fegyverek lövései, az állatok hangjai, a szél, hófúvás, mind elsőrangúak, egy-két átvezetőnél pedig olyan dalokat fogunk hallani a katartikus, drámai részek közben és után, hogy nincs az a blazírt játékos, akinek ne homályosodna el a szeme.

Mestermunka

A Red Dead Redemption 2 egészen elképesztő játék szinte minden téren. Arthur Morgan minden idők egyik legjobban megírt játékhőse, akit egy olyan Oscar-díjas filmeket is alázó történetben ismerhetünk meg, amely sokszor torokszorítóan morális döntések elé állítja, de például Dutch van der Linde is épp annyira nagyszerű karakter, akinek Arthur a leghűségesebb embere. A Rockstar megtette szinte a lehetetlent: felülmúlta önmagát és ha a játék komplexitásában talán nem is múlta felül az eddigi etalonnak számító Grand Theft Auto V-öt, a történet tekintetében mindenképpen. Egyedüli apróság, hogy a játék eleinte kicsit döcögősen, lassan és lineárisan indul, viszont ezért a továbbiak bőségesen kárpótolnak. A Red Dead Online pedig csak most következik…

-BadSector-

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

Kiadó: Rockstar Games

Fejlesztő: Rockstar Games

Stílus: Western open world TPS

Megjelenés: 2018. október 26.