FILMKRITIKA – Különálló filmben tért vissza Aquaman (Jason Momoa) a kissé megtépázott hírnevű DCU legutóbbi filmje, az Igazság Ligája után, ahol szintén szerepelt. Óriási várakozás előzte meg a „vízalatti ember” kalandját, hiszen több látványos trailerrel is felcsigázták a rajongók, illetve a nagyközönség érdeklődését, arról nem is beszélve, hogy végre betekintést nyerhettünk a vízalatti királyságok világába. Vajon Aquman az az ütőkártya, amely ismét az élvonalba helyezheti DCU-t?

Mostanában elég borús híreket hallani a DCU tájáról… Az Igazság Ligája anyagi és általában véve kritikai bukás volt (pedig nekünk tetszett), több projektet elkaszáltak, illetve a két központi karaktert játszó színész is otthagyja a DCU hajót: Ben Affleck nem lesz többé Batman és Henry Cavill is örökre leveszi Superman ruháját. (Cavill még idejében átigazolt a Witcher-sorozatba Geralt of Rivia szerepéhez, mondjuk ezt nem mindenki fogadta kitörő örömmel…). Elég felemás híreket hallani a többi készülő DCU projectről is, szóval Jason Momoa Aquamanjének alaposan helyt kellett most állnia, hogy a nem túl rózsás helyzetben lévő DCU neve ismét „szép legyen”, „méltó régi hírnevéhez”. Vajon sikerült?

Brutális látványorgia

Amit mindenképpen érdemes kiemelni a filmből, az a tényleg káprázatos és egyben stílusában is egyedi, nagyon eltalált látványvilág. Aquaman népének olyan vízalatti világ, tele gigantikus atlantiszi szobrokkal, fényárban úszó palotákkal, egy óriási arénával, ahol Aquamannek nemezisével kell megküzdenie. A filmet 3D-ben néztem meg (volt Screen-X verzió is, de nekem az annyira nem fekszik) és nem is csalódtam: úgy látszik, ennyi évvel a technológia elterjedése után végre sikerült igazán kiaknázni azt, mert most már egyre több 3D-s filmben szinte hibátlan a látvány. (Például a Wonder Womannál sajnos nagyon homályos, elmosott volt a sajtóvetítésen a 3D, itt ilyen problémám egyáltalán nem volt.)

Hasonló jókat mondhatunk el az akciójelenetekről is: remekül koreografált, izgalmas, epikus harcokat láthatunk. Aquaman rendkívüli ereje és hagyományos fegyverek elleni sérthetetlensége korántsem menti az atlantiszi fegyverektől, illetve saját népének katonáitól, zsoldosaitól és sokszor szüksége van Mera hercegnő (Amber Heard) hathatós segítségére, hogy élve megússzon egy-egy durvább összecsapást.

Viszonylag sokféle, pazar helyszínen is járnak majd hőseink, és ezek rendkívül változatosak, éles kontrasztban állnak egymással, egy percig sem fogunk tehát unatkozni.

A félvér és a hercegnő

A film forgatókönyvének talán ezúttal nagy erőssége egyszerűsége. Furcsa ezt így leírni, de a kicsit túlspilázott Zack Snyder sztorik után, ahol szinte mindenki bonyolult viszonyban, vagy ellentétben van mindenki mással, és furcsa párbeszédekben tudhatjuk meg, hogy Batman és Superman anyját is Marthának hívták. Persze, szeretjük a komplex szuperhős történeteket is, de most pont egy ilyen egyszerűbb ívű sztori kellett a DC világnak, két markáns ellenféllel és egy szépséges hercegnővel, akit az az Amber Heard alakít, aki láthatóan teljesen túl van a Johnny Deppel és az Elon Muskkal való kapcsolatának kudarcán is.

Nagyszerűen működik a két főszereplő: Jason Momoa és Amber Heard közötti kémia is, legalább annyira jól, mint Chris Pine és Gal Gadot között a Wonder Womanban, itt viszont a történet annyira nem fókuszál kettejük kapcsolatára, épp annyira fontos motívum csak, amennyire egy szuperhős/kalandfilmben erre szükség van.

A film Arthur Curry (Aquaman) születését és gyerekkorát is bemutatja: anyja, Atlanna (Nicole Kidman),  ájult testét partra dobja a víz és Tom Curry (Temuera Morrison) találja meg, aki azonnal beleszeret és kettejük gyermeke lesz Arthur. Sajnos a sors úgy hozza, hogy a gyermeket végül Tom neveli fel, Arthur felnőtt korában pedig – akarva-akaratlanul is – kénytelen szembenézni múltjával. A sztori korántsem mentes a kliséktől, de ezek valahogy most nem annyira irritálók, mint más hasonló szuperhős filmekben, és a Wonder Womanhez képest visszafogottabb (de azért itt is fontos) romantikus szál határozottan jót tett a filmnek.

Momoa alakítása szimpatikus, hiteles ugyanakkor a forgatókönyv révén a humor sem hiányzik a párbeszédekből. Aquaman nem szuperintelligens karakter, de ahol elakad, ott Mira a legtöbbször segít, és így egymást erősítik és segítik a kalandok során.

Az ellenpólusként Patrick Wilson is remek Orm király, biztosan hozza Arthur gőgös és arrogáns testvérének karakterét és általában véve mindegyik színész alakítása rendben van, bár nehéz lenne külön kiemelni bárkit.

Szolid, remek szuperhősfilm

Különleges, elképesztő látvány jellemzi az Aquamant, illetve viszonylag egyszerű történet, amely ugyan nem próbálja feltalálni a spanyolviaszt és a kliséktől sem mentes, és szolid színészi alakítások. Jason Momoa és Amber Heard közti kémia is nagyszerű, Nicole Kidman pedig 51 évesen is gyönyörű.

Én kellemes érzésekkel távoztam a vetítésről, igazi látványorgiában volt részem, a karakterek szimpatikusak voltak, a poénokon jót röhögtem és a két és fél óra egyetlen percig sem unatkoztam. Újjáéledt volna a DCU? Talán az Aquaman még nem a nagy megváltó, de szerintem a DC filmes univerzum visszatért a helyes útra…

-BadSector-