RETRO – „Mindig legyél önmagad! Kivéve, ha Batman lehetsz. Akkor inkább legyél mindig Batman!” Így szól a régi vicc, bár ezzel szerintem ezzel Bruce Wayne, Batman alter-egója vitatkozna. Hősünk karácsonya pocsékabb már nem is lehetne: a szexi Catwoman még sehol, egyedüli társasága Alfred, az inasa, de még vele sem fogyaszthatja el békében karácsonyi pulykáját, ugyanis egy különleges bérgyilkosokból álló bandát küldtek a nyakára.

 

A Batman: Arkham Originis a Sötét Lovag karrierjének korai szakaszába röpít vissza, melyben nyolc évvel az Arkham Asylum eseményei előtt járunk. A címből gondolom kiderült, hogy a börtönvárossá alakított Arkham City még nem létezik, bár Gotham City városnegyede, amely majd később Arkham City-vé alakul most sem egy olyan hely, ahová szívesen ruccannánk ki egy kis turistaútra. A játék logikája szerint azért mászkálnak az utcákon most is bűnözök egyszerű civilek helyett, mert kijárási tilalom van a városban és csak az ilyen bandákba verődött kemény arcok hánynak fittyet rá. A fejlesztők logikája viszont valószínűleg az lehetett, hogy jottányit se nyúljanak hozzá az Arkham City-ben lefektetett alapokhoz.

Mindig legyél Rocksteady! Kivéve, ha Warner Bros Montreal vagy…

Miközben az Arkham sorozat 2009-ben és 2011-ben megjelent óriási sikerű első két játékát: az Arkham Asylumot és az Arkham City-t a Rocksteady fejlesztette, addig az Arkham Origins már egy másik csapat, a Warner Bros Montreal munkája. Látszott, hogy az új fejlesztőcsapat szinte vallási áhítattal ragaszkodtak az Arkham City régi játékmenetéhez, mert nagy részén egy jottányit sem változtattak. Alapvetően most is az elhagyatott, bűnözőktől hemzsegő város felett siklunk és repkedünk, Batman köpenyéből szárnyakat feszítve, vagy a kilövellő szigonypuskával az épületek tetejére felrántva magunkat.

Batman mozgása kifejezetten impozáns és az ősrégi PC-men ugyanazon a konfiguráción egy kevésbe szaggatott a játék, miközben nagyjából ugyanazt a remek grafikai megjelenítést láthatjuk, mint az Arkham City-ben. Elismerést érdemel a csapat, hogy bár ismerősek a helyszínek, hiszen ugyanott járunk, csak nyolc évvel korábban, mégis rengeteg új külső és belső épületrészt fedezhetünk fel. Ettől függetlenül az Arkham City-vel összehasonlítva túl sok különbséget nem fogunk találni, annak ellenére, hogy nyolc év telt el az Origins „normális” Gotham városnegyed börtönvárossá alakulása között.

Batman és hű társa, az Nvidia

Ha már a vizuális résznél tartunk, érdemes említést tenni a grafikáról is. A Batman játékok PC-n mindig is az Nvidia videokártyákat támogatták igazán, így azok tudták maximálisan, az összes effektet kihasználni folyamatos FPS-sel (frame per sec-el), akiknek ilyen kártya duruzsolt a PC-jükben. Ennek köszönhetem azt is, hogy a már elég öregecske 1GB-os GeForce 560 TI OC videokártyámon is még egy közepesnél némileg gyengébb konfiguráción sem kellett lejjebb vennem semmilyen beállítást sem, mindent maximumra tolva pedig az Arkham Origins PC-n igen ütősen néz ki.

Batman gúnyája például elképesztően részletes, minden egyes karcolást, sérülést meg tudunk figyelni rajta, pedig a játék során aztán jócskán amortizálódik. Hasonlóan döbbenetesen realisztikus a többi főgonosz kidolgozása (például: Joker) és a környezet megvalósítására sem lehet panaszunk. Nem vitás, hogy PC-n igazi „nextgen” élményben van része azoknak, akik megfelelő vassal és Nvidia kártyákkal rendelkeznek. Sajnos konzolon már nem ilyen rózsás a helyzet: Xbox 360-on például egyértelmű a grafikai visszalépés az előző Xbox 360-as Arkham City-vel összehasonlítva, pedig két évvel ezelőtti címről van szó. Nagy kár, hogy Warner Bros. kihagyta a két most megjelenő nextgen konzolt, a PS4-et és az Xbox One-t, így a „nextgen” Batman grafika most egyedült a PC-seknek maradt.

Adok-kapok

Talán nem meglepő, hogy lényegi változáson az egyébként kiváló bunyós rész sem esett át, most is ugyanazt a jó ritmusú, taktikus, ugyanakkor pörgős és gyors verekedést kapjuk. A különbség talán csak annyi, hogy az egyszerű közkatonákkal és főgonoszokkal is jobban meggyűlik Batman dolga, magyarán nehezedett a játék az előző két részhez képest. A Deathstroke elleni párbáj például alaposan megizzasztott, bár igaz, hogy azért egy Ninja Gaidenhez képest még ez sem annyira vészes.

A boss harcok egyébként egy fokkal dinamikusabbak és érdekesebbek, mint az előző részekben, különösen a repkedő, tűzet kilövellő Firefly ellen harc vált emlékezetessé számomra. Találkozunk olyan részekkel is, ahol egész hadseregnyi rosszarcú próbálja megtépázni denevérszárnyainkat, na, itt aztán tényleg ügyelni kell rá, hogy lehetőleg jól védekezzünk és tartalékoljuk energiánkat. Érdemesebb egyébként a közelharcos képességeinket és páncélzatunkat fejleszteni az elmaradhatatlan fejlődési rendszerben, annál is inkább, hogy ez itt most elég unalmasra és fantáziátlanra sikerült.

A jó öreg Joker most jó fiatal

Batman örökös ellenfelei természetesen most sem hiányoznak: Pingvin, Bane és az elmaradhatatlan Joker most is tiszteletüket teszik. Mivel egy „eredet” történetről beszélünk, a fejlesztők olyan ziccereket is megengedtek maguknak, mint hogy Batman itt találkozik először Jokerrel, aki még „új fiú” a városban. Joker hangja egyébként a mostanában rengeteget foglalkoztatott Troy Baker, aki szerencsére itt sem okoz csalódást, észre sem veszi az ember, hogy ezúttal nem Mark Hamillt hallgatja, csakúgy, mint Roger Craig Smith, mint Batman, aki szintén kiváló helyettesítője Kevin Conroy-nak.

Azt rebesgetik egyébként, hogy azért is volt szükség a cserére, mert a szinkronszínészek a Rocksteady-vel dolgoznak együtt egy újabb Batman játékon, amely állítólag sokkal nagyobb durranás és előrelépés lesz, mint az Arkham Origins. A történet egyébként eleinte döcögősen indul, de aztán egész színvonalassá válik, sőt, erősebbnek éreztem, mint az előző két játékban, bár azon a trenden ez a játék sem változtat, hogy a cizelláltan kidolgozott sztori azért nem tartozik a Batman játékok erősségei közé. Azt mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy Batmant ebben a játékban még nem nagyon ismerik, és olyan mulatságos jeleneteknek is szemtanúi lehetünk, mint amikor a jól ismert Gordon felügyelő ingerülten leüvölti az újságíró fejét, hogy „Nincs olyan dolog, hogy Batman!”

Gotham védelmezőjének mindent szabad?

Míg a Batman: Arkham Asylum igazából lineáris pályán vezetett minket végig, addig a 2011-ben kihozott folytatás azzal rukkolt elő, hogy egy igazi „open world” játékmenetet kaptunk, amelyben a fősztori mellett mellékküldetések tömkelegeit vállalhattuk, és Arkham City-t keresztül-kasul átrepkedhettük. Az Arkham City mellékfeladatai egész élvezetesek és addiktívak voltak, leszámítva a Riddler begyűjtendő zöld kérdőjeleit, mert attól egy idő után szabályosan hányingerem volt és inkább kerültem őket. Riddler gyűjtőfeladat itt is van, itt sem sokkal jobb és sajnos itt a többi mellékfeladat is fantáziátlan, unalmas, szóval az Arkham City-vel ellentétben itt nem nagyon foglalkoztam velük, csak azokkal, amelyek amúgy is útba estek. Az egyik ilyen állandóan felmerülő feladat a „teremts rendet a rosszfiúk között”, amelyről a rendőrségi rádióvonalon kapunk állandóan értesítést.

Mivel a legtöbbször a közelben kellett szétcsapni a rosszfiúk között, ha már úgyis ott voltam, akkor gyorsan lezavartam őket, aztán gyorsan odébbálltam. Egy fokkal érdekesebbek voltak a nyomozós feladatok, amelyek kidolgozása újszerű volt ebben a játékban: a Batman által használt szokásos speciális technológiával vissza is tudtuk „tekerni” (rekonstruálni” az eseményeket). A végeredmény kicsit a CSI tévésorozathoz hasonlított, kár, hogy nagyon kevés ilyen feladatot kapunk. A városrészek között egyébként a Batwinggel tudunk közlekedni, de csak akkor, ha a kerületekhez tartozó tornyokat semlegesítjük Riddler hatása alól. Amennyire jópofák voltak az Arkham City-ben ezek a mellékküldetések, annyira fárasztóak voltak az Arkham Origins-ben és egy idő után hanyagoltam őket és a fősztorira és azok küldetéseire koncentráltam.

Mindörökké Batman?

Szerencsére a fősztori és a küldetések elég élvezetesek ahhoz, hogy szemet hunyjuk a fantáziátlan mellékfeladatokon. A Warner Bros. Montreal tisztességes munkát végzett, és bár a játékmenet terén jottányit sem változtatott az eredeti recepten, a PC-n remek grafika, a minőségi „eredet”-történet és az a gondosság, amellyel a Batman univerzumot kezeltek mindenképpen figyelemre méltó. Bár a Batman: Arkham Origins talán a leggyengébb a három rész közül, de még így is igazán élvezetes, remek TPS.

-BadSector-(2013)

---

Kiadó: Warner Bros. Interactive Entertainment Inc.

Fejlesztő: Splash Damage, Ltd, Warner Bros. Games Montreal

Stílus: Akció

Megjelenés: 2013. okt. 25.