FILMKRITIKA – Szegény Agatha Christie, szerintem maga sem sejtette, hogy a méltán híressé vált, 1939-es Tíz kicsi indián (eredetileg: Tíz kicsi néger) című regénye nyomán mennyi utánérzés készül majd a különféle thrillerek és horrorfilmek képében, amelyek „különös helyekre meghívott, majd csapdába ejtett és egy rejtélyes gyilkos által egymás után meggyilkolt csapatok, csoportok” történetét mesélik el. Mi másról szólna a Végtelen útvesztő, mint pontosan erről, a különbség mindössze annyi, hogy a manapság divatos „szabadulószoba” kicsit „eldurvult” verziójában játszódnak események ahová az eredeti tíz helyett hat főszereplő kerül. Hiába, no: ügyelni kell a költségvetésre…

A film sztorija szerint hat idegen furcsa meghívót kap: egy ingyen menetet egy szupervalóságos menekülőszobában. Nem ismerik egymást, nagyon különböznek egymástól, és nem értik, hogy kerültek oda. De ha már ott vannak, megpróbálják jól érezni magukat.

Csak hogy nincs kijárat. A feladatok viszont egyre veszélyesebbek, és aki kiesik, az mindent elveszít. Ahogy szobáról szobára haladnak, rá kell jönniük, hogy szó sincs könnyed időtöltésről. Aki a szabályokat kitalálta „rendkívül okos és kegyetlen”, nekik pedig valóban menekülniük kell. És láthatatlan ellenfelük mintha túl jól ismerné őket…

Ez a valóságshow „valóságsótlan”

A szabadulószoba egyébként egy rendkívül kreatív magyar találmány, viszont „Tíz kicsi indián”-stílusú thrillerrel keverni egy filmben már annyira nem a kreativitás és az ötletesség csúcsa, hiszen ez a különleges szórakoztatás szinte adja magát egy ilyen „kidobós” gyilkos thrillerhez. A film szinte minden fordulata az Agatha Christie-klasszikust juttatta eszembe, azzal a különbséggel, hogy a Végtelen útvesztő fordulatai, karakterei és az egész feszültségfelépítés azért köszönőviszonyban sincs a Tíz kicsi indiánnal.

A forgatókönyv talán legnagyobb bakija, hogy kényszeresen próbálja összekapcsolni a szereplők drámai múltját jelenlegi helyzetükkel (ha többet árulnék el, spoiler lenne), amelyet iszonyúan amatőr és erőltetett múltbéli jelenetek során ismerhetünk meg. Kár, mert maguk a helyszínek, a szobák, vagy a drámai hősöket érintő szabadulószobás események azért egész jól fel vannak építve, és hőseink küzdelmét az életben maradásért sokszor kifejezetten torokszorító és jól kidolgozott jelenetekben láthatjuk.

Áldozatjelöltek

Csakúgy, mint a Tíz kicsi indiánban, ebben a filmben is van egy összekötő kapocs, hogy miért kerülnek egymással össze ezek túlélőjáték résztvevőinek és áldozatainak szánt karakterek, de ezt a spoilert sem lőjük el, szóval maradjunk annyiban, hogy az összekötő kapocs ötlete viszonylag eredeti, még ha a hátterüket bemutató jelenetek nem is túl profin kidolgozottak.

A karakterek is elég összecsapottak, bár sokat persze nem várhatunk olyan hősöktől, akik amúgy is bemondhatják az unalmast bármelyik drámai, életveszélyes csapdával való küzdelem során. Az ilyen típusú horrorfilmek és thrillerek tipikus húzása, hogy egyik karakter sincs túlságosan kidolgozva a többihez képest, így nem lehetünk biztosak benne, hogy ki éli túl a gyilkos csapdákkal teli vesszőfutást. Sajnos, ennek az egyébként általában alacsony költségvetésű horror/thriller filmekben jól működő szerkezetnek ellentmond, hogy mindjárt az egyik időrendben előremutató nyitójelenetből is kiderül, hogy az egyik karakter a többihez képest biztos túléli a film legalább nyolcvan százalékát, illetve a film plakátját is elég nehéz figyelmen kívül hagyni.

Hat kicsi indián egy kicsi túlélős thrillerben

A Végtelen útvesztő természetesen köszönőviszonyban sincs Agatha Christie ihletet nyújtó regényével, annak filmes adaptációival, vagy utánérzéseivel, de összességében azért egy nagyjából korrekt, nézhető thriller lenne, ha nem erőltették volna bele a történetbe még a borzasztóan idióta befejezést is. Az egész show-t irányító „főgonosz” „felfedése” borasztóan nyögvenyelős, erőltetett módon zárja az eseményeket, pedig egy hagyományosabb, szolidabb konklúzióval jobban jártunk volna.

Ha ebben a műfajban igazi biztos pontot keresel, akkor a sokat említett Agatha Christie regény mérföldkövekkel színvonalasabb, illetve a sokféle adaptáció közül és a legtöbb jobb film, mint a Végtelen útvesztő.

-BadSector-