RETRO – Garfield, a lusta, kövér macska személye számomra már a kilencvenes évek végén ismert volt a már akkor is több éve, illetve azóta is töretlenül futó képregény révén. Jim Davis karaktere idén már 35 éves, s bár formája megváltozott az idők során, a személyisége a helyén maradt. Ő maga viszont ezúttal nem, mert versenyezni támadt kedve a többiekkel…

 

 

Nos igen, első látásra egy kicsit összeszorult a gyomrom, amikor megláttam a Garfield Kart-ot. Nem is azért, mert alapjaiban véve a Super Mario Kart hagyatékát kívánja oly sokadik alkalommal a saját univerzumában testreszabni (ez a múltban sem sikerült mindenkinek: a bajszos Nintendo-huszár egyediségét többnyire az akkor még PlayStation-exkluzív Crash Bandicoot a Crash Team Racing, míg Diddy Kong a Donkey Kong játékokból a Diddy Kong Racing keretein belül alkotott maradandót), hanem mert látványra az új Garfield Show stílusát vette fel.

Erről azt kell tudni, hogy azt a tipikus, 3D-s CGI irányzatot követi, amely véleményem szerint alulmarad a Magyarországon szintúgy ismert Garfield és barátai rajzfilmmel szemben – hiába, a kilencvenes évek elején még tényleg régimódi rajzfilmek voltak, plusz abban Jim Davis egy másik képregénye is megtestesült, amit errefelé Orson farmja néven lelhetünk fel.

Multiplatform – másképp

Viszont mit is alkotott az Anuman Interactive? Nos, a francia fejlesztők mertek egy nagyot álmodni. Nem a megszokott multiplatform irányzékot lőtték be a fejlesztői hajójukkal, hanem egy másikat: a köztes pont a PC, de e mellé nem a PS3 és az X360 került be, hanem a Mac, az iPhone és az Android!

Ami örömtelivé teszi ezt, az nem más, mint a cross-platform multi: nyugodt szívvel összeereszthet minket a játék androidosokkal, hiába nyomulunk mondjuk egy OS/X alól. Ez becsülendő, úgyhogy le a kalappal.

Nyolc fős stáb

Ahogy az lenni szokott, nem lesz kapásból elérhető mind a nyolc karakter. Épp ellenkezőleg, amikor első alkalommal nyitjuk be a játékot, csak Garfield, illetve hű gazdija, Jon lesz választható. A többiek, mint például Ubul, Nermal, vagy Liz (csak azért sem írok le mindenkit – akkor hol marad a kipróbálás öröme?) csak rajtunk áll, hogy megnyílik-e, vagy sem.

Elég csak ez a nyolc karakter? Azt mondom, hogy igen. Nem nagyon lehet egy alapból viszonylag szűk dimenziók között mozgó műsorból olyan játékadaptációt csinálni, hogy egy mellékszereplő nem látott rokona is játszható legyen. Például igaz, hogy a SEGA Saturn Sonic R játékában (ez is egy jó összevethetési példa talán) 10 karakter volt, de egyrészt a fele csak klónja volt a másiknak, másrészt pedig nem volt kiegyensúlyozva mindegyikük képessége.

Huhu. Huhu.

A hangokkal viszont már gondom támadt, nem is kevés. Például amikor Garfield volt az általam irányított karakter, és kilőttem egy… hőkövető pitét, amellyel eltaláltam valakit, akkor mindig egy „huhu” hangot hallatott. Nem vagy te bagoly! Ezen a téren úgy éreztem, hogy egy picit összetákolt érzése van a Garfield Kart-nak.

A zenékkel már egy picit más a helyzet. Nem emlékezetesek a dallamok, ám mégis jól eltalált, kellemes hangzású a legtöbbje. De ne feledjük, pályához kötött számokról beszélünk. Úgyhogy ha az audio aspektusát vizsgálnám a GK-nak, akkor ez egy átlag alatti teljesítményt nyújtana.

Mint a rajzfilmben

Kinézetre tehát a manapság a Boomerangon, a Cartoon Network-ön, illetve talán még az RTL Klubon is futó Garfield Show műfaját hozza, egy picit túlspilázott effektezéssel. Nem azt mondom, hogy annyi a motion blur meg postprocessing, hogy elálmosítana, hanem néhol a napfény hatása túl lett volna lőve. Nem tudom, hogy a hordozható platformokon milyen lett, de PC-n furának tűnt.

Pedig nem is csúnya a játék. Persze, nem AAA fejlesztés, de figyelembe véve azt, hogy végül is kiknek szól a termék, ez rendjén is van. A lakóövezettől a tó kerül lerakott pályán át a városig tényleg jól leköveti a TV-ben látottakat a Garfield Kart.

Játszható

Igaz, a fegyverek nem mutatnak valami nagy kreativitást. A korábban már említett távirányítású pitének van sima, egyenes vonal végén placcsanó párja is – ez a kettő a Mario Kart játékokban a piros, illetve zöld teknőspáncélnak felel meg. Turbónak itt a lazanyja (tényleg, mégis hogyan lehet a lasagnét leírni magyarosítva?), a rugókkal ugorhatunk, de amit jó volt látni, az egy időzített, robbanó gyémánt volt – ez a ’88-as Garfield rajzfilmet juttatta eszembe. Derék! Az első helyen futó pilótát is be tudjuk lassítani az ufókkal. Ilyesmit is láttam már korábban – akiket eltalálnak sugarukkal, azok lekicsinyülnek.

A játszhatóság is úgy vélem, hogy korrekt. Ugyanúgy itt is csúsztathatunk, és akár itt is kibabrálhatnak velünk a célegyenesre kanyarodva. Pedig győzni érdemes, mert ezzel fejleszthetjük járművünket (ezek nincsenek karakterre szabva, miért?), a rajt pillanatában is rendelkezhetünk fegyverrel (érdemes lasagnét – igen, most már csak azért is így írom le – használni erre a célra, mert nem egyszer olyan rajtot vesz az AI, hogy az már nehezen hihető), de kalapokat is adhatunk hősünkre, hogy mondjuk nagyobb eséllyel legyen az a fegyver kihúzva a kalapból, amikor áthajtunk azon a bizonyos kérdőjelen…

Hiányos

Ha legalább egy kicsit is hozta volna a játék a TV-műsor, vagy legalább a képregények humorát, akkor azt mondanám, hogy mindenkinek ajánlott. De így, hogy élettelennek tűnik a verseny alatt a sofőrök armadája, akik néha idegesítő hangokat hallatnak, nem nagyon mondanám.

Pedig a játékmenettel nincs baj, ha azt nem vesszük figyelembe, hogy egy, már befutott formulát próbált inkább kevesebb, mint sem több sikerrel alkalmazni. Látványos, kihívással rendelkező, multiplatform Mario Kart-klónnal állunk szemben, amely ha egy kicsit több törődést kapott volna, így az év végén kellemes meglepetés lett volna. Így csak egy derék munka, amely nem érte utol a SEGA legutóbbi produktumát, a Sonic & SEGA All-Stars Racing: Transformed-ot.

…de ki vágott képen már megint egy pitével?!

-V-(2013)

---

 

Kiadó: Microïds

Fejlesztő: Anuman Interactive

Stílus: Kart játék

Megjelenés: 2013. november 13.