FILMKRITIKA – Posztapokaliptikus „zombi”-történet egy csavarral: az „fertőzöttek” nem egy levegőben terjedő vírust kapnak el, hanem valamit meglátnak, amitől azonnali, menthetetlen depresszióba esnek és megölik saját magukat. A főszerepben Sandra Bullock, aki egy várandós (illetve később kétgyermekes) anyát alakít, az események pedig két külön idősíkon zajlanak.

A Madarak a dobozban Josh Malerman regénye alapján készült, de engem a film kezdeti szakasza kapásból a The Last of Us nevű videojátékra emlékeztetett – különös tekintettel a film legelejére, ahol egy a játékra sokban hasonlító jelenetet láthatunk – csak éppenséggel itt a fertőzöttek nem másokra támadnak, hanem saját magukat pusztítják el.

Sandra Bullock és John Malkovich

A Netflixes film főszereplője: Malorie (Sandra Bullock) gyereket vár, és a nővére egy autóban szállítja, amikor útközben bekövetkezik az emberiség létét fenyegető rejtélyes tragédia: az emberek valamit látnak, amitől megörülnek és azonnal öngyilkosok lesznek.

A várandós Malorie (Sandra Bullock) megússza az eseményeket és egy házba menekül, ahol másokkal egyetemben, mindent elfüggönyözve próbálnak megmenekülni a különös „depressziót” okozó hátborzongató látványtól és az őrültektől, akik nem saját magukat, hanem a többieket próbálják arra kényszeríteni, hogy „lássanak” (illetve lássák azt a szörnyűséget, ami öngyilkosságra készteti őket. Malorie leginkább a cinikus Douglas-szel (John Malkovich) kerül összetűzésbe, aki semmilyen módon sem akarja veszélyeztetni a közösség, illetve a saját életét. Az emberek egyedüli lehetősége a túlélésre, ha csak a házban maradnak, vagy bekötik az utcán a szemüket, hogy ne lássák a szörnyűségeket.

A második idősík

A film másik idősíkjában már a hat évvel későbbi Malorie-t láthatjuk, aki két gyerekével egy csónakban ülve, egy folyón próbál feljutni egy ismeretlen menedékhelyre. A két idősík eseményei párhuzamosan haladnak egymás mellett és ez egyben a különleges fertőzés ellenére is elég hagyományos posztapokaliptikus történet legnagyobb erőssége. A film ügyesen rakja egymás mellé a két időszálat és a néző számára egy kis gondolkozást is igényel, hogy összefűzze a kettőt, így az egyikből kikövetkeztetve a másik. Persze azért egy idő után nem nehéz kitalálni, hogy bizonyos karaktereknek mi lesz a sorsa, tehát előfordul, hogy a film saját magát „spoilerezi” el, ami nem feltétlen szerencsés egy alapvetően elég izgalmas „túlélő-horror” posztapokaliptikus filmben.

Vakon előre

A film hőseinek meg kell tanulniuk vakon élni és közlekedni, miközben az a rémisztő valamit – melyet sosem látunk – folyamatosan ott „liheg a nyakukban” és arra próbálja őket rávenni, hogy vegyék le a szemüket eltakaró kendőt és ránézzenek arra a rettenetes látványra, melytől eltorzul a tekintetük és öngyilkosok lesznek. A film ügyesen elkerüli, hogy megmutassa, mit is látnak a pórul járt szereplők (különben mi is az ő sorsukra jutnánk, haha) és ezáltal sikeresen teremt feszültséget, különösen a tényleg hátborzongató hanghatásokkal vegyítve. Viszont ezt túl sokszor ismétli ahhoz, hogy egy idő után ne váljék a film önismétlővé. Mint a Walking Dead tévésorozatban, itt is egymás után esnek áldozatul a látványnak és az őrülteknek különböző karakterek és ráadásul sokszor már előre lehet tudni, pontosan kikről van szó, legfeljebb csak azt nem tudjuk, hogy mikor következik be a tragédia. A film két „kulcsszereplője” még három kis madárka, akik folyamatosan jelzik, ha a rémségek a közelben vannak: Malorie egy dobozban tartja őket, innen is a film címe.

A film nagy erőssége Sandra Bullock és John Malkovich alakításai – nélkülük a kissé sablonos történet nem sokat érne. Bullock remekül képes átadni a vak félelmet, ahogy bekötött szemmel botladozva, vagy a csónakban evezve a két gyerekét és saját magát próbálja életben tartani. Malkovich is nagyszerű a cinikus, kiégett, ugyanakkor a végletekig paranoiás Douglas szerepében, persze, tökéletesen illik is rá ez a karakter.

Posztapokaliszis, megválaszoltalan kérdésekkel

A konkrét katasztrófát leszámítva sok filmből, regényből, játékból visszaköszönő apokalipszis filmes és videojátékos panelek (a Last of Us után Telltale-es The Walking Dead utánérzésem volt) azért annyira nem emelik a film színvonalát, hogy kellőképpen emlékezetes maradjon. Bullockot és Malkovich-ot leszámítva a többi színész általában elég átlagos teljesítményt nyújt, a cselekmény pedig sokszor kiszámítható. Ettől függetlenül a műfaj rajongóinak érdemes Netflixen megnézniük a filmet, még így is fényévekkel jobb, mint amilyenné például a Walking Dead sorozat a 6 évad után vált…

-BadSector-