RETRO – Minden idők legnagyobb költségvetésével elkészült francia filmjének, az Ötödik elemnek, sikerült beváltania a hozzá fűzött reményeket: amellett, hogy óriási kasszasiker volt, visszaállította a francia film igencsak megtépázott hírnevét. A film alapján készült third person akciójátékban a szexis ufóhölgynek egy citromsárga hajú taxisofőrrel karöltve kell megszabadítania a világot a Gonosztól.

Ha a franciák science fiction mozit csinálnak, általában valami egészen eredetit ötlenek ki (lásd Delicatessen, Elveszett gyermekek városa), olyannyira, hogy Hollywood gyakran gátlástalanul másolja a francia filmek alapötleteit. Luc Besson Ötödik eleme is ebbe a kategóriába tartozik; a furcsa, ön-ironikus Blade Runner-Star Wars-Stargate keverékre a nézőközönség abszolút vevő volt, óriási kasszasikerré tette.

Ezek után szinte ordított róla, hogy hamarosan számítógépes játék formájában is szerencsénk lesz hozzá. A film készítői nemcsak támogatták a játék készítését, hanem néhányan részt is vettek benne: például Eric Serra a zeneszerzője mindkettőnek. A filmhez hasonlóan a játékot is igazi nemzeti büszkeség övezte: a Kalisto csapata még a France 2 híradójában is nyilatkozott róla (természetesen azt, hogy a világ legjobb játékát készítették el…)

Sztárok és kaszkadőrök

A reklámkampányban egyedül Leeloo-t, az ufólányt mutogatták, ami nem véletlen, hiszen sokáig kétséges volt, hogy a Bruce Willis által megformált taxisofőr figurája szerepelni fog-e a játékban. Ennek főleg anyagi okai voltak, ugyanis Willis túl sok pénzt kért számítógépes „szerepléséért, az utolsó pillanatban az ő karaktere is bekerült a csapatba.

Mint az a filmből kiderült, Korben Dallas nem volt mindig taxisofőr: a pályákon különféle fegyvereket találva egyre jobban hasznát vesszük kommandós múltjának. Mozdulatainak repertoája Willis image-ét idézi: jobbra-balra ugrálhatunk, gurulhatunk vele, miközben serényen tüzelünk az ellenre. Hősünk a játék során egyre ügyesebbé és gyorsabbá válik: pontosabban tudunk célozni vele és gyorsabban végzünk ellenfeleivel.

Leeloo-t irányítva leginkább hajlékony testének, ökleinek és lábtechnikájának vesszük hasznát. A vékony ufólánnyal a feje felett lévő rácsozaton megkapaszkodva tudunk különféle magasságokon és akadályokon átjutni. A ránk támadó ellent igazi Street Fighteres virtussal intézhetjük el Leeloo lábai vagy öklei pörölycsapásainak segítségével (milyen szerencse, hogy a lány ellenségeinek nincs pisztolyuk…) Leeloo is fejlődik játék közben: rúgásai, ökölcsapásai pontosabbá, gyorsabbá, erősebbé válnak, és egyre gyorsabban tud futni is.

Zsaruk és idegenek

Hőseinknek összesen huszonöt féle ellenséggel kell szembenézniük. A világűrből érkezett kegyetlen mangaloreseken kívül különféle emberi és robotizált rendőrök valamint Zorg (a filmbeli Gary Oldman) testőrei állják az útjukat – és persze a játék végén magával Zorggal is le kell számolniuk. Ellenségeinket a programozók megáldották némi mesterséges intelligenciával is: nem várják bambán, hogy lemészárolják őket, lövéseink elől félreugranak, elbújnak, és mindig a legkellemetlenebb pillanatban tűnnek fel. Ha nem akarunk nagyobb vérveszteséget szenvedni, akkor Dallasszal érdemes távolról lepuffantani az ellent, Leeloo-val pedig eleinte elfutni előlük, később lassúságukat kihasználva villámsebesen lerugdosni őket.

Rendőrőrsök és felhőkarcolók

A történet szerint 2259-ben járunk, és New York szívében, különféle felhőkarcolók tetején, bérházak, rendőrőrsök folyosóin kell barangolnunk. Ha van 3D gyorsító kártyánk, a toronymagas épületek gyönyörűen kivitelezett felhőket karcolnak és színes fényeffektektől szikrázó lézerlövedékek suhannak el hőseink feje mellett.

Gyakran nemcsak ellenfeleinkkel, hanem környezetünkkel is szembe kell szállnunk: elég egy rossz lépés és hőseink alázuhannak a mélybe, vagy a figyelmetlenül repkedő „autók”, esetleg a levegőben kifeszített síneken haladó metrók gázolják el őket. Néha elektromos ajtók, lézernyalábok állják utunkat ezeken csak úgy tudunk továbbjutni, ha megtaláljuk a megfelelő kapcsolót, amellyel hatástalanítani tudjuk őket. A pályák jóval kisebbek és egyszerűbbek, mint a Tomb Raiderekben és klónjaikban, úgyhogy órákig tartó bolyongásokra nem kell számítanunk.

„Most pedig tekerje a kedves játékos a videokazettát a végső jelenethez…”

Örök probléma a filmből készült játékok animációinál, hogy milyen legyen: rajzolt vagy videó bejátszásokkal megoldott? Ha az utóbbi mellett dönt a kiadó, nehéz megfelelő színészeket és sztorit találni hozzá (lásd Dune 2000, bár az nem igazi film-adaptáció). Az Ötödik elemben ezt úgy oldották meg, hogy nemes egyszerűséggel bevágták a film jeleneteit. Azoknak, akik már látták a filmet, túl sok meglepetésben nem lehet részük, viszont így legalább nem kell elnézően mosolyogni (vagy dühöngeni – vérmérséklettől függ) az „utánzatok” gyenge alakításán…

Lemerült vagy feltöltött elem?

Nekem a film sem tetszett igazán és azt kell mondanom, a filmesekhez hasonlóan a játék készítői sem alkottak eget rengetőt – szabvány Tomb Raider-klónnal van dolgunk. Ez még nem lenne feltétlenül baj – az utánzatokhoz már hozzászokhattunk – azonban szerintem alaptörvény, hogy játszhatóságban minden klónnak legalább olyan jónak kell lennie, mint az eredetinek. A 5th Element irányítása sajnos jóval gyengébb lett, mint a Tomb Raideré: elég irritáló például, hogy hőseinkkel nem tudunk hova felkapaszkodni, mászni.

A másik kellemetlenség akkor ért, amikor hiába nyúltam szinte automatikusan az Insert billentyűhöz, hogy a hős szemszögéből körbenézve mindent megvizsgáljak, ahogy azt már a Tomb Raiderben megszoktam. Szerintem óriási baki volt a készítők részéről, hogy ezt a lehetőséget kihagyták, mert így a premier plan nézeteknek köszönhetően gyakran azt sem látni, ami az orrunk előtt van. Különösen bosszantó ez akkor, amikor nem láthatjuk, hogy Dallasszal hova lövünk, mert a kamera éppen oldalról mutatja őt, vagy amikor Leeloo beesik egy szakadékba, mert nem tudunk lefelé nézni…

Tetszett viszont, hogy kezdik komolyan venni a third person shooterekben is a mesterséges intelligenciát: ellenfeleink végre nem állnak bambán egy helyben, mint a Tomb Raider 2-ben, hanem elbújnak lövéseink elől, vagy ha elrohanunk, utánunk erednek. A játék grafikája meglehetősen tré: annak ellenére, hogy néha de legalább sikerült feldobni azzal, hogy a pályák érdekesek és változatosak. A két főszereplő grafikája azért aránylag jól sikerült: lehet, hogy a Tomb Raider rajongói kiátkoznak, de szerintem Leeloo sokkal szexisebb a kis pántos ruhájában, mint Lara Croft…

Mindent összevetve a játékot úgy-ahogy megmenti a film utánozhatatlan hangulata, a jópofa ötletek és Eric Serra nagyszerű zenéje, de azért azt kell hogy mondjam, jól tették a készítők, hogy óvatos duhajként a 5th Elementet a karácsonyi játékdömping és a Tomb Raider 3 előtt adták ki…

-BadSector- (1998)

Kiadó: Ubisoft

Fejlesztő: Kalisto Entertainment

Stílus: Akció

Megjelenés: 1998