FILMKRITIKA – A kilencvenes évek szexszimbóluma, A miniszter félrelép egykori sztárja, Dobó Kata az első általa rendezett filmvígjátékát, a Kölcsönlakást „szexi és romantikus vígjátéknak” ígérte. Ezzel leginkább csak az a probléma, hogy „szexinek” és „romantikusnak” is nehezen nevezhetnénk ezt a filmet, „vígjátékhoz” képest pedig leginkább csak a suta rendezésen, történeten és színészi alakításon nevettünk…

Mivel sajtóvetítésen még a múlt héten láttam Dobó Kata filmvígjátékát, így kicsit volt alkalmam utánanézni, hogy a Kölcsönlakás című film története honnan ered. A Kölcsönlakás eredetileg egy angol színdarab (Move Over Mrs. Markham) amelyet Ray Cooney és John Chapman írtak, és még a múlt évezredben, egész konkrétan 1969-ben készült. Az eredeti színdarab mind a mai napig népszerű, nálunk jelenleg is játsszák a Játékszínben, az egyik főszereplője pedig nem más, mint maga Dobó Kata.

Mese, habbal

Az eredeti színdarab Angliában játszódik, angol karakterekkel, azonban a Buss Gábor Olivér által átírt magyar filmforgatókönyv teljesen magyar helyszínen játszódik, magyar karakterekkel… Hogy ez miért volt nem annyira szerencsés ötlet, illetve miért nem működik ez a forgatókönyv nálunk, azt megpróbálom illusztrálni az eredeti színdarab sztorijával, amelyhez képest a magyar alig különbözik.

„Az elegáns londoni emeleti lakás Philipé és Johannáé. Hetek óta tart a renoválás, nagy felfordulás. Philip és Henry sikeres gyermekkönyv-kiadók, irodájuk a földszinten található. Henry nagy nőcsábász. Philip a feleségével vendégségbe készül, addig Henry egy hölgy ismerősével randizna társa lakásában. Nem tudja, hogy felesége is erre készül újdonsült lovagjával. Van, amiről egyikük sem tud: a felújításon dolgozó belsőépítész is épp szerelmi légyottra készül a szobalánnyal. A teljes káosz közepébe érkezik meg váratlanul a meglehetősen prűd hírében álló híres mesekönyvíró, akire a kiadó már régóta fente a fogát…” (Forrás: jegy.hu)

Biztos vagyok benne, hogy ez a sztori, amely a hatvanas évek végén, Nagy-Britanniában játszódik, színpadi környezetben viszonylag jól működik, nem akadunk fent azon, hogy talán kicsit művi és erőltetett és hogy például Molière az 1600-as években ennél jobbakat írt.

Made in Hungary

A legfőbb probléma az, hogy mindez magyar környezetben, magyar szereplőkkel csak elég bénán működik. Kezdjük rögtön a történetben eléggé központi szerepet kapó vállalkozásnál… Ha valami manapság nyögvenyelősen, nehézkesen, sikersztorik nélkül működik, akkor az a gyermekkönyv-kiadás. Most komolyan, tegyük a kezünket a szívünkre: nálunk melyik mesekönyv kiadó mesélhet döbbenetes, ötvenmilliós eladásokkal, ahol magyar szerzők műveit értékesítik? Tudom, ez egy filmvígjáték, itt a vicces (vagy sokszor csak annak szánt) élethelyzetek, a szerepcserék, a szexi női karakterek és a sokszor megvezetett férfiszereplők bénázása dominál, minek kötök tehát bele a mesekönyves szálba?

Mivel a fentebb vázolt sztori nem sokat változott, csak itt mások a nevek: Anikó (Balla Eszter), a férje Balázs (Haumann Máté), Linda (Martinovics Dorina), illetve az ő férje Henrik (Kleim Viktor) a főbb szereplők. A változás egyedül abba az irányba ment el, hogy a magyar sztori kicsit közönségesebb lett: Henrik konkrétan egy luxusprostival, Vénusszal (Kiss Ramóna) akar dugni, Linda pedig a nyomulós, műmájer jógaoktatót, Tibort (Fehér Tibor) szemelte ki dugópartnernek. Gyorsan hozzáteszem, hogy a jógaoktatós, feleséggel félrekúrós részt a Grand Theft Auto V-ben fényévekkel viccesebben sikerült megoldani, lehet, hogy Dobó Katának és Fehér Tibornak meg kellett volna nézniük azt a játékot.

Amellett, hogy az egész film egyszerre színpadias és a bután, hiteltelenül közönséges, ugyanakkor a történet fő motorját alkotó állandó szerepcserék egyáltalán nem működnek. Miközben a színészek állandó vergődéseit néztem az rettenetesen erőltetett élethelyzetek közepette, állandóan az motoszkált a fejemben, hogy ezt a szerepcserés sztorit mennyire fényévekkel jobban meg tudták oldani az 1972-es Magas szőke férfi felemás cipőben című filmvígjátékban.

Annak a filmnek egyetlen szerepcserés jelenetével sincs köszönőcserében sem a Kölcsönlakás, pedig 47 év különbség van a két film között. Persze, azt a filmet a zseniális Yves Robert rendezte, a saját forgatókönyve alapján, olyan színészekkel, mint Pierre Richard, Jean Rochefort és Bernard Blier. Kár, hogy 2019-ben itt tartunk, hogy egy a Filmalap által zsírosan támogatott filmvígjátéknál nincs se jó forgatókönyv, se hozzáértő rendező, se elég jó színészek, hogy a moziba beülve legalább végre egy jót nevessünk.

„Csak szex és más semmi?”

Még hosszan lehetne ecsetelni azt is, hogy ez a „szexisnek” kikiáltott film minden, csak nem szexis (aki az egyébként tényleg dekoratív Kiss Ramóna, a film plakátján mélyen dekoltált „folytatására” kíváncsi, alaposan csalódni fog) – attól, hogy mindenki folyton a dugásról és a szexről beszél, maga a film még nem lesz szexis.

Sajnálom, Dobó Kata, de ez az év legviccesebbnek és legszexisebbnek kikiáltott filmvígjátéka se nem szexis, se nem vicces és még csak filmvígjátéknak is legfeljebb a műfaji meghatározás miatt – nagy jóindulattal – nevezném.

-BadSector-