Egy videóinterjúban vallotta be, hogy komolyan alkoholista volt és csak 2010-ben jött le az italról.

Daniel Radcliffe egy egészen kemény, a nézők, rajongók számára talán elképzelhetetlen válságon ment keresztül, miközben filmről filmre eljátszotta a világ egyik leghíresebb karakterét. Együtt nőtt fel – egészen gyerekkorától kezdve – J.K. Rowling fiataloknak szóló könyveinek mágushősével, Harry Potterrel. De az egyre nagyobb sikerrel egyre erősödött a ránehezedő nyomás és Radcliffe nagyon fiatalon rászokott arra a feszültségoldó szerre, amelyről régóta tudjuk, hogy „öl, butít és nyomorba dönt”: az alkoholra.

Daniel Radcliffe egyébként nem először beszélt arról, hogy ivott, hogy a feszültségét oldja, de ebben az interjúban részletesebben is beszélt az alkoholizmusáról. Az interjút az Off Camera nevű YouTube csatorna készítette vele és amikor arról kérdezték, hogyan birkózott meg azzal, hogy ilyen fiatalon ennyire sikeres volt, Radcliffe ezt mesélte erről.

„Volt egy állandó félelmem, amellyel folyamatosan küzdöttem, amikor tinédzser éveimnek végén jártam, amikor olyan érzésem volt, hogy folyamatosan figyelnek, miközben egy bárba, vagy kocsmába mentem. Az én esetemben az volt a megoldás rá, hogy ne figyeljenek, hogy nagyon erősen berúgjak. És amikor így berúgtam, akkor arra gondoltam, hogy: Ó, hát most már az emberek azt nézik, hogy mennyire berúgtam, szóval a legjobb megoldás, hogy ignoráljam őket az, hogy még jobban berúgjak. Ez tényleg tönkreteszi az ember pszichéjét.”

A 29 éves sztár ezelőtt csak annyit ismert el, hogy voltak olyan napok, amikor részegen jelent meg a forgatáson. A forgatás alatt azonban sosem ivott. Az interjú alatt Radcliffe azt is elismerte, hogy empátiát is érzett olyan sztárok iránt, mint Justin Bieber, amikor ostobán, vagy furcsán viselkedett.

„Amikor az emberek amiatt ekézték Justin Biebert, hogy részegen autót vezetett, akkor azt mondtam magamban, hogy ő most biztos egy őrült nehéz korszakon megy keresztül.”

Szerencsére Radcliffe ettől még imádta és most is imádja a munkáját.

„Még a legnehezebb korszakomban is imádtam a munkámat. Imádtam a forgatásra menni és nem volt egyetlen olyan nap sem, amikor ez a rossz érzés a forgatás helyszínére elkísért volna. Sosem mondtam magamnak olyasmit, hogy ó bárcsak ne történt volna ez meg velem, bárcsak ne lennék Harry Potter! Ilyesmit nem gondoltam soha.”