TESZT – 1947-be, Los Angeles-be, az angyalok városába kalauzol el minket a Rockstar 2011-ben megjelent játéka, az L.A. Noire. A játék két főszereplője egy amerikai zsaru, Cole Phelps, aki nehezen tudja elfelejteni a második világháborús borzalmakat, és Jack Kelso, akivel Phelps együtt harcolt a japánok ellen.

A játék zömében Phelps karrierjét egyengethetjük majd, ahogy egyre több rázós ügyet oldunk meg vele, és hősünk egyre feljebb emelkedik a los angelesi rendőrség rangléráján, Kelso pedig csak később ugrik be, mint játszható karakter.

A sztorival a Rockstar ismét bebizonyította, hogy az interaktív mesélés igazi császára: teljesen olyan érzésünk van, mintha nem Martin Scorcese, vagy Brian De Palma egyik filmjében vennénk részt és nem egy játékban. A karaktereket ismét tökéletesen kidolgozták: nemcsak a két főszereplő igazán eredeti, érdekes és életszerű karakter, hanem az összes figura, aki a rendőrség kötelékében dolgozik, vagy akivel nyomozásaink során találkozunk. A Rockstarra jellemző cinikus, életszagú látásmód most is maximálisan igaz: rendőrkollégáink, társaink gyakran velejéig korrupt, alkoholista, vagy kiégett alakok.

A háború jót tett az USA-nak

A játék miliője még a Rockstarhoz képest is elsőrangúan kidolgozott. Alig két évvel a második világháború után járunk: az USA gazdasága szárnyakat kapott, ez pedig különösen igaz Los Angeles-re, ahol a hollywoodi filmstúdiók fénykorukat élik.

Persze ahol pénz van, ott az alvilág sem tétlenkedik és a bűnözés elterjedését csak az olyan belevaló zsaruk tudják megfékezni, mint a fiatal Cole Phelps, aki háborús veteránként nemrég került a rendőrség kötelékébe.

A régi Los Angeles városa tényleg él és lélegzik körülöttünk. Az utcákon korabeli plakátok és hatalmas hirdetőtáblák tömkelegét láthatjuk, az autórádióból bömbölnek a divatos jazz és egyéb slágerek és természetesen tobzódni fogunk az ötvenes évek járgányaiban is.

Bár a hangsúly nem a járművek lopásán van, természetesen ebben a játékban is elköthetünk a parkoló kocsikat, vagy kirángathatjuk a piros lámpa előtt várakozó kocsikból a sofőröket – persze mindent csak a törvény nevében.

Szigorúan piszkos ügyek

Aki látta a Szigorúan bizalmas (angolul L.A. Confidential) című filmet, melyből ez a játék rengeteget merít, az már sejteni fogja, hogy fiatal, idealista hőseinknek nem lesz könnyű dolguk, hiszen a korrupció nemcsak a milliomosok által megkent bírák és főügyészek, hanem a los angeles-i rendőrség kötelékén belül is elburjánzott.

A sztori egyértelműen elsőrangú, még annak ellenére is, hogy a sok gyilkossági és másféle bűnügy eleinte nem kötődik egymáshoz és csak a játék második felétől kell nyomoznunk hasonló ügyekben.

A Szigorúan bizalmas mellett egyébként egy olyan híres, valóban megtörtént sorozatgyilkossági ügy szálait is ki kell bogoznunk, amely a fekete dahlia nevet kapta, és amelyből egy Martin Scorcese film is készült.

Az L.A. Noire elnevezés – mely ugyebár a híres krimi műfajra, a film noirra utal – egyébként főleg a játék második felétől lesz jellemző a játékra, ahogy egyre mélyebbre ássuk magunkat a los angeles-i bűnözés és korrupció sötét bugyraiba, és arra is rá fogunk eszmélni, hogy hőseink sem teljesen folt nélküli, fehér lovagok.

Egy zsaru karrierje

Cole számára tehát rögös lesz az út, amíg egyszerű, egyenruhás rendőrből a gyilkosságügyi nyomozók legjobbikává válik. Rengeteg sötét ügyet kell kinyomoznunk és utcai konfliktust – a leggyakrabban fegyverrel – megoldanunk.

Az L.A. Noire azonban alapvetően mégsem egy akciójáték, hanem megfigyelőképességünket és szürke agysejtjeinket teszi próbára, hogy az általunk kifaggatott szemtanúk és gyanúsítottak hazugságainak hálóján keresztül megtaláljuk a gyilkosokat. A vallomások során el kell döntenünk, hogy az illető lódít-e, vagy sem, vagy legalább is kétkedéssel fogadjuk-e mondandóját.

Ehhez az illetők arckifejezése is segítséget nyújt: aki gyakran néz oldalra, zavartan, vagy esetleg gúnyos, felsőbbrendű arckifejezéssel, annál nagy az esély, hogy vetít. Persze a leghatékonyabban a terhelő bizonyítékokat felhasználva tudjuk ráhúzni a gyanúsítottakra a vizes lepedőt, viszont alaposan végig kell gondolnunk, melyiket használjuk fel, mert gyakran koránt sem egyértelmű helyes választás és annál nincs bosszantóbb, amikor az illető gúnyosan lesepri magáról a logikai bakiktól hemzsegő vádakat.

Nem az első nyomozós játék

Ez a nyomozós játékstílus egyébként korábban a kalandjátékokra volt jellemző, a nemrég megjelent Heavy Rain mellett olyan klasszikusokat is érdemes megemlíteni, mint az egykori Amigás Cruise for a Corpse, ahol egy hajón kellett egy mesterdetektív bőrébe bújva kideríteni egy gyilkossági ügyet.

Vagy akár említhetném a két Agatha Christie-t idéző Sierrás klasszikust, a Colonel’s Bequest, és a Dagger of Amon Ra, de tulajdonképpen ide sorolhatóak a Police Quest, illetve a Gabriel Knight részek is. Csakúgy, mint az LA Noire-ban, ezekben is gyanúsítottakat és szemtanúkat kellett faggatnunk, és bizonyítékokat kellett összeszednünk. Az L.A. Noire-ban tulajdonképpen annyi a különbség, hogy a nyomozós, kalandjátékos játékmenetet keverték a GTA-ak megszokott autós és akciórészeivel.

A nyomozás mellett a fősztorihoz nem kötődő utcai ügyeket is megoldhatunk. Miközben valahová éppen autózunk, váratlanul hívást kaphatunk a központtól, és ha elvállaljuk az ügyet, akkor odavezetve egyszerűbb feladatokat kell megoldanunk: bankrablások, csúnyán eldurvuló háztartási perpatvarok, örültek megfékezése stb stb.

Ezeknél az ügyeknél a szavak már nem segítenek, csak a pisztolyunk és az ökleink. A tűzharc nagyjából megegyezik a Grand Theft Auto IV-éval, szóval, akik a Liberty City gengszterjeinek kalandjaiban részt vettek, azok a Los Angeles-i zsarunál sem fognak szégyent vallani, de persze a GTA ismerete nélkül is egyszerű és logikus az irányítás. A verekedés egyébként egy kicsit látványosabb és kezelhetőbb is, mint a GTA IV-ben.

A játék viszonylag könnyű, tehát ritkán fordul elő, hogy otthagyjuk a fogunkat és nincsenek benne olyan feltűnően nehéz küldetések, melyeket többször is végig kell játszanunk, mire továbbjuthatunk, mint a GTA részekben.

Nintendo Switch

Az L.A. Noire Remastered Nintendo Switch verziójának meglepő és rendkívül vonzó tulajdonsága, hogy 1920×1080-as felbontásban fut rajta, amennyiben a dokkolóban van a masina és tévén játszunk vele. Igaz, a full HD-t nem tudja stabilan tartani – ellenben a sima PS4 és Xbox One verziókkal -, hanem a dinamikus méretezésnek köszönhetően időnként levált 1440×1080-as felbontásra a jobb képfrissítés érdekében, bár framerate esések így is tapasztalhatóak.

Sajnos, ha viszont kézben tartjuk a Switchet, akkor csak az előző generációs konzoloktól örökölt 720p-s felbontásban élvezhetjük a nyomozásokat, de lássuk be: ennyi kompromisszum azért elfogadható, különösen egy ilyen hatalmas, szabadon bejárható játék esetében. Ráadásul az érintőképernyőt és a mozgásérzékelős kontrollereket is kihasználja, így a framerate esések is könnyen megbocsáthatóak.

Switch tulajoknak további vonzerő, hogy az enyhébb napsütéstől még élvezhető a napsütötte Los Angeles látványa és viszonylag kivehető a játék, amit mondjuk egy sötétebb tónusú Diablóról, vagy Dark Souls Remasteredről nem mondhatunk el.

Az „angyalok városa”, ahogyan még nem láttad

Az 1947-es Los Angeles kidolgozása elismerést érdemel: a játék remastered grafikája pedig egészen elsőrangú, a PS3-on észlelhető szaggatások is eltűntek. Szerencsére azért ez viszonylag ritkán fordult elő, de mégsem szerencsés, ha már egy konzolra készült játék is beszaggat.

Amiért viszont mégis inkább leesett állunkat kapkodjuk majd, az a szereplők arcmimikája. Ennyire életszerű „színészi alakítást” még játékban nem láthattunk, pedig ezen a téren sokat kísérleteztek a fejlesztők. E technikai bravúr már csak azért is dicséretes, mert azért meglátszik a Grand Theft Auto IV-től örökölt grafikus motoron, hogy nem mai darab.

Amilyen régi azonban a grafikus motor, annyira innovatív, egyedi játék az L.A. Noire: aki egyaránt szereti az autós, akciós részeket, illetve a szürke agysejtjeinket megmozgató nyomozást, annak feltétlen javasoljuk, hogy tegyen egy virtuális túrát nyomozóként a negyvenes évek Los Angelesében.

-BadSector-(2011)

Kiadó: Rockstar Games

Fejlesztő: Team Bondi

Stílus: Akció-kaland

Megjelenés: 2011