RETRO – Egy fanatikus arab terrorista szervezet: a Global Liberation Army, az USA, és a Kínai Néphadsereg harcolnak egymás ellen a 2003-ban megjelent Command & Conquer: Generals-ban. Igen, másféle Command & Conquer univerzumban járunk, mint eddig, itt a tiberium nem is létezik, és Hitler sem tűnt el a történelem palettájáról: a C&C: Generals ezúttal teljesen valóságos alapokon nyugszik. A jó fiúk az amerikaiak, a rossz fiúk az arab terroristák, a csúf fiúk pedig a kínaiak. És persze mindenki szétzúzza a másikat – ezúttal teljes 3D-ben…

Meglepőek és mulatságosak azok a polémiák, amelyek az RTS-ek körül zajlanak… A körökre osztható stratégiák imádói például – meglehetősen elitista szemlélettel – nem is tekintik igazi stratégiának ezeket a „valós időben zajló klikkelőbajnokságokat”. Egy másféle rivalizálás a Warcraft és a C&C-univerzum, vagyis a Blizzard és a Westwood játékainak fanatikus rajongói, továbbá persze maguk a cégek között is zajlik.

Számos érvet hozhatnánk fel mindkét RTS mellett (illetve az Age sorozat rajongói mindkettőt bealázhatják, hogy a saját kis üdvöskéjüket tömjénezzék), azonban az tagadhatatlan, hogy a „tyúk, vagya tojás” versenyében a Westwood volt az első a Dune II-vel. (Bár „valós idejű stratégiák” már ezelőtt is voltak, de a Dune II után terjedt el ez a kifejezés, és leginkább a hasonló sémákra épülő játékokra használták.) Aztán ’95-ben elkészült az első Command and Conquer, és igazából felpörgette az RTS-világot. A most megjelent sokadik folytatás ugyanerre hivatott, anagy kérdés csak az, hogy a Generalsban is benne van-e az a szükséges „plusz”…

Atomot nekünk?

Akinek nincs komoly látószervi megbetegedése, az biztosan látja az itt látható képekből, hogy a Generals adu ásza a gyönyörű 3D-s grafika. A Tiberian Sun óta megszokott kis izometrikus térképek helyett ezúttal teljesen 3D-s „ojjektumokból” (Szalacsi Sanya rulez foreva!) álló terepek elevenednek meg előttünk, gazdagon textúrázott talajjal, szépen kidolgozott épületekkel, tisztességesen megjelenített vízzel (igaz, ez utóbbi az Age of Mythologyban szebb…), kifejezetten szép égbolttal, és még sorolhatnánk a pozitívumokat. A környezet a játék során ráadásul elég változatos is: a hangulatosan megjelenített, élethű kínai városok vetekednek szépségükben az arab mecsetekkel.

Egyedül az amerikai nagyvárosokat hiányoltam: ha már az USA részt vesz a hadműveletben,akkor szívesen porig romboltam volna San Franciscót. A környezetet ezúttal sokkal inkább „alakíthatjuk” is: a városok, falvak épületeinek füstölgő rommá változtatása mellett járműveink szépen kidolgozott nyomot hagynak maguk után, de még jobban büntet, ahogy az erdőkben haladva kidöntik maguk előtt a fákat.Igaz, a járművek és a különféle katonai egységek már nem néznek ki annyira áll-ejtősen jól, inkább csak funkcionálisak, de összességükben még azok is rendben vannak.

Ha össze akarjuk hasonlítani a tavaly nyáron megjelent Warcraft III-mal, akkor megállapíthatjukabban az egységeketgondosabban kivitelezték, viszont a táj (főleg a fák megjelenítése…) helyenként elég ormótlan volt, míg a Generalsben a harci járművek és katonák kicsit szürkébbek, darabosabbak, viszont a környezet szebben kivitelezett. Igaz, elfeket, orkokat talán hálásabb téma rajzolgatni, mint harckocsikat és vadászgépeket. És legalább nemzeti büszkeség is dagaszthatja keblünket, hogya mi Panzersünk (helyesebben szólva a Stormregioné) még dögösebben fog kinézni! A környezet és az egységek mellett meg kell említeni még a csúcsvideokártyákat megizzasztó különféle 3D-s effekteket is.

Ami tényleg döbbenetesen jól sikerült, aza robbanások megjelenítése: már a járművek levegőbe repülésekor is disznó jól néznek ki a fellobbanó tüzek fényei („Fire, fire, fire!”), de az igazi élményt a nukleáris atombomba gomba alakú detonációja okozza: elképesztő, amikor szinte az egész képernyőt beborítják lángjai – csak élőben ne kelljen soha találkoznom vele… A tűz megjelenítése mellett a vízáramlás katasztrófája is üt. Az egyik küldetésnél fel kellett robbantani egy gátat (ez amotívum mind a három fél hadjárataiban megismétlődött…), és a kirobbanó folyó mindent elöntött. A destruktív kis lelkemnek nagyon kellemes látvány volt, ahogy a hullámok árja mindent magával sodort: ilyet eddig még tényleg nem láttál RTS-ben!

Arab akcentus rulez

A büntetős grafika mellett külön dicséretet érdemelnek még a zenei rész és a hangok is. Bár a muzsikák nem annyira pattogósak, mint a régi C&C-játékokban, és meg sem közelítik a Dune-részek dallamait, azért ezek is megadták a játék hangulatát. A legjobban egyébként a GLA küldetések keleties részei tetszettek, de ott voltak a szeren az amerikai missziók „bornto be a hero” hangulatú hősies zenéi is.

A miszsziók végén szinte hallottam Bush elnök pátosszal teli hangját, amint gratulál az ő fiainak, a nemzet hőseinek . A zene mellett nagyon bejöttek még az egységek hangjai is. Általában más RTSekben (még a C&C-részekben is) embereink válaszai kicsit erőltetetten próbálnak megfelelni annak a nemzetnek vagy fajnak, ahova éppen tartoznak, a Generalsben viszont mindegyikük akcentusa és hanglejtése tökéletes: a legjobban a GLA arab terroristáinak kifogástalanul arabos kiejtése tetszett.

Kari Wuhrert akarod? Buktad…

Sajnos azért nem minden fenékig tejfel… Emlékeztek még a régi, filmes C&C-átvezetőkre? A színészek oly gagyik voltak, OK. A jelenetek annyira bárgyúak voltak, rendben van. Az effektekről ordított a bluebox technológia, így igaz. De mégis, annyira feelingesek voltak azok a jó kis régi Westwood-videók! Hiszen ezek által ismertük meg a kopasz Joe Kucant mint a gonosz Kane-t, a gülüszemű UdoKiert (aki egyébként kiváló színész is), a fanatikus Jurij szerepében, vagy gyönyörködhettünk Kari Wuhrer bájaiban, ahogy alaposan dekoltált, szép melleit mutogatta,miközben megható beleéléssel próbálta előadni, hogy ő most egy mennyire belevaló kommandós lány.

Kedves Electronic Arts… Miért kellett ezeket a videókat elhagyni? Hiszen ettől volt valahogy „más” az egész C&C-univerzum. Ezekért vittük végig még az unalmasabb, ötletszegényebb küldetéseket is, hogy végül lássuk, ahogy Kane-t sokadszorra is elintézik, Sztálint fejbe lövik, vagy Jurijt felzabálja egy dinoszaurusz. Most viszontmaradtak nekünk ezek az elég sótlan engine-mozik, ahol a főszerepet azok a harci járművek kapják, amelyeket amúgy is látunk a játék 90%-ában. (A maradék 10% a főmenüben való kavarás.)

Még szerencse, hogy az EA Pacific nagyon bölcsen kerülte az Empire Earth-féle vérciki „drámai” nagyközeliket, ahol a baltával faragott Pixel Péter magyarázott valamit Vektor Viktornak. Mivel ez a grafikus motor sem képes ezen a téren csodákra (a Renegade feljavított engine-jéről van szó…), a fejlesztők inkább csak a harckocsik csatájára koncentráltak. Így nem okoztak csalódást, viszont az „emberi faktor” hiányában a Command and Conquer: Generals lett a sorozat legszárazabb darabja…

Való világ

Evezzünk egy kicsit kellemesebb vizekre. A Generals legnagyobb különbsége az előző részekkel összehasonlítva a 3D-s cicoma mellett, hogy teljesen új világban játszódik – helyesebben, a C&C-ben jól megszokott alternatív történelem nem alakul ki: Hitlert nem tüntetik el, mielőtt hatalomra kerül, nem Sztálin Szovjetuniója és az USA között zajlik a második világháború, nem kerüla Földre a tibérium, és a GDI-t és a NODot sem ismerjük meg soha.

A Generals készítői szerintem jó érzékkel rugaszkodtak el a kicsit már unalmassá vált örökös C&C-világtól, és a főszerepet most a „való világ” kapta: a három legfőbb ellenség ezúttal a napjainkban is szerepet játszó nagyhatalmak: az Amerikai Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság és egy arab terrorista szervezet, a GLA. (Igaz, az első kettő az egyjátékos misszióban leginkább szövetségesként fog harcolni, legfeljebb az egyik USA-küldetésben kell egy „áruló” kínai sereg ellen bevetnünk embereinket.)

A GLA-vel egyébként egyértelműen a mostanában hírhedtté vált tálib terroristákra utaltak a készítő: nemcsak engesztelhetetlen gyűlöletet táplálnak az USA ellen, de olyan biológiai fegyvereket is bevetnek, mint például az anthrax. Egy kicsit csodálkoztam, hogy ez miként mehetett át a cenzúrán, hiszen a GLA-hadjáratban mi magunk is használhatjuk az anthraxot, sőt az egyik küldetésben az a feladatunk, hogy pusztítsuk ki vegyi fegyverekkel az ártatlan lakosságot…

Zed is dead?

Szóval dögös a játék grafikája, viszont hiányoznak a filmes átvezetők, a kissé száraz sztori meg olyan, mintha bekapcsolnád a híradót… No de mi a helyzet a játékmenettel? Nos, ha hat oldal helyett egyetlen szóban kellene jellemeznem a Generalst, akkor azt tudnám mondani róla, hogy sokkal „pörgősebb” lett. Ebből a szempontból egy kicsit hasonlít a Bitmap Brothers híres Z-jére, bár a szokásos RTS elemek jelen vannak. Hogy mitől akciódúsabb a játék? Először is eltűnt annak a lehetősége, hogy falakat, beléjük ágyazható ágyúkat és kapukat húzzunk fel, így nem tudunk többé sündisznó módjára pusztán egy jól felépített bázissal védekezni a szárazföldi támadókkal szemben.

Természetesen a különféle lövegek és katonákkal megtölthető bunkerek nem hiányoznak, ám ezek mellett nem árt, ha még ott állomásozik néhány harcijármű és egy javítóegység is. A másik fontos újítás, hogy egységeink az ellenség járműveinek, katonáinak, valamint épületeinek huzamosabb és eredményesebb pusztítása közben tapasztalati pontokat szereznek, aminek következtében sokkal jobban harcolnak tovább, szívósabbak és így tovább.

Így az ember szinte kényszerítve érzi magát, hogy ne üljön a babérjain, hanem folyamatosan harcoljon, hiszen a tápolás rendkívül fontos, még akkor is, ha leginkább csak védekezniszeretnénk. Ráadásul a három nép közül az arab terroristák az ellenség megsemmisítésekor pénzt is zsákmányolnak, úgyhogy náluk ez még inkább a harcosabb játékstílusra sarkall. A pörgősebb játékmenetet leszámítva azért eget rengető különbség nincs a Generals és a többi RTS között: továbbra is épületeket kell felhúznunk, amelyekből egységeket gyártunk, vagy tápoljuk már meglévő seregeinket.

A különféle technológiákat gyártó létesítményekből talán egy hangyányit ötletesebb cuccok kerülnek ki, mint a régebbi C&C-kben, és mintha hasznosabbak is lennék. Egy átlagos RTS-ben főleg csak a harci járművek páncéljait, tűzerejét fejleszthetjük, itt viszont például a GLA Scorpion típusú tankjaira az egyik upgrade-nek köszönhetően rakétavetőt is szerelhetünk, ami tényleg alaposan megnöveli az értékét ennek a gyors kis harckocsinak, míg régebben az ilyen típusú egységekről hamar elfelejtkeztünk.

A GLA-hez kötődő másik remek újítás (hiába, az arab fiúk a legkirályabbak…) hogy az egyik, alapból elég gagyi, géppuskával felszerelt teherautója az ellenség által hátrahagyott roncsokból összeszedi a használható alkatrészeket, és a saját géptestére szereli. (Tiszta Mad Maxfeeling…) Azért nem kell valami hatalmas csodára számítani: tankcsövet ettől még nem fog viselni, de a géppuskájának tényleg jelentősen megnövekedik a tűzereje, és külsejében is megváltozik egy kicsit.

Berepülő hadműveletek

A földi harc mellett jelentősen változott alégi irányítás is. A C&C sorozat legnagyobb hibája szerintem a vadászgépek és harci helikopterek elég idétlen kezelése volt: ha megadtunk nekik egy(etlen) célpontot, akkor azt ész nélkül üldözték, amíg esetleg le nem lőtték őket, dolguk végeztével viszont hazaszálltak, és ha nem adtunk nekik újabb parancsot, akkor akár ajáték végéig ott ücsörögtek. (Vagy amíg le nem lőtték őket.)

A Generals fejlesztői azonban egyetlen egyszerű, ám zseniális húzással az „őrizd a megjelölt területet!” parancsot kiterjesztették a légi járművekre is, így nem kell egyenként kijelölnünk minden egyes célpontot, hanem ilyenkor mindegyik közelbe kerülő ellenséges járműbe vagy katonai egységbe belekötnek.

További újítás, hogy a vadászgépek és helikopterek egymás ellen is harcolnak, így kiadós légi csatákban is részt vehetünk. A leghatékonyabban az amerikai hadsereg Commanche-ait és villámgyors „lopakodó” F117-es gépeit tudtam bevetni, de a kínaiaknál rendkívül használható taktika volt az is, hogy a repülőterek mellé „gyógyító” propagandarádiókat telepítettem, így a bevetésről hazatérő és lesérültMigeket felfegyverzés közben folyamatosan és automatikusan javítottam velük, mielőtt visszatértek volna a csatasorba.

A légi őrjáratozás nem csak a vadászoknak és helikoptereknek adott új értelmet, a játék taktikai részének is, hiszen egy jól kialakított légvédelemmel folyamatosan sakkban tarthatunk bizonyos területeket, anélkül hogy feleslegesen ott kellene állomásoztatni a földi seregeinket. Gratula!

Amihez generáljavítás kellett volna…

Eddig általában véve dicsértem a játékot, úgyhogy épp itt az ideje, hogy kicsit szapuljam is… Épp a taktikai részt tömjéneztem, úgyhogy nem mehetek el néhány hiba mellett ittsem. A C&C sorozat eddigi legnagyobb erénye a különféle népek haderejének kiegyenlítettsége volt, ez viszont sajnos egy kicsit megdőlt a Generalsben – legalábbis, ami az egyjátékos módot illeti. Hogy mire gondolok?

Az egyik amerikai küldetés során vettem például észre, hogy a designerek eltúlozták a Tomahawk hordozók tűzerejének, hatótávolságának és újratöltési sebességének hatékonyságát: a szóban forgó misszióban három ilyen egységemmel röhögve levertem az egész GLA hadsereget és épületeit (a többieket szinte csak védelemre használtam), pedig ekkor már a hadjárat vége felé jártam. Emellett az amerikaiaknál valahogy a légi járművek erejét is túlzottnak éreztem. Igaz, mindkét esetben „segített” az ellenséges hadsereg mongolidiótákat is megszégyenítően hülye mesterséges intelligenciája: az ellenség már megint csak jön előre, mint a barom, ahelyett hogy különféle oldalakról próbálna minket bevenni, összesítené a haderejét, vagy más módon trükközne.

Az egyébként jól kidolgozott multiplayerben ezek a hiányosságok és túlzott előnyök persze nem érezhetőek, hiszen ha valaki távolról Tomahawkkal piszkálgat, akkor ráküldök valamilyen repülő egységet vagy öngyilkos kommandót, és szevasz-tavasz, de a gépnek ez az adott küldetésben nem jutott eszébe…

Egyébként is az az érzésem, hogy a fejlesztők leginkább a multiplayerre koncentráltak, és a single küldetéseket valahogy összecsapták, mert elég kevés is van belőlük, emellett pedig mind a feladatok, mind a kerettörténet eléggé sablonosak és unalmasak. A monotonitás tortáján pedig a hősök szinte totális hiánya volt a hab: OK, hogy nincs többé átvezető mozi, de azért néhány kidolgozottabb, Tanya típusú speciális egység nem ártott volna. Igaz, hadjáratonként egyszer, egy ilyennel találkoztunk a játékban, de semmilyen személyiséggel sem rendelkeztek, nem kötődött hozzájuk semmilyen sztorielem vagy feladat, egyszerűen csak ott voltak, és kész… (A legtöbbször nem is használtam őket semmire…)

Szép is, jó is, de semmi extra

Összességében valahogy a Generals egy kitűnő iparosmunka benyomását kelti: látszik, hogy a grafikus motorba nagy munkát fektettek a készítők, jók az új játékmenetbeli ötletek is, de sajnos a singleplayer rész kissé összecsapott – a különféle egységek erőssége, a MI, valamint az összekötő történet szempontjából egyaránt. Az első két hiányosságnak leginkább a játék kihívása látta kárát, míg a sótlan, vázlatos sztori miatt egy kicsit a hangulatnak inthettünk búcsúcsókot. Ráadásul a készítők kihagyták a különféle parancsnoktípusok választásának lehetőségét a végső verzióból, és kevesebb küldetést is kaptunk, mint amennyit eredetileg terveztek.

-BadSector-[2003]

Kiadó: EA Games, AspyrMedia(2015 Mac OS X)

Fejlesztő: EA Pacific, Aspyr Media(2015 Mac OS X)

Stílus: RTS

Megjelenés: 2003