RETRO – Végy egy Stargate/Ötödik elem-szerű történetet, öntsd third person akció-kaland formába (az örök etalon Tomb Raiderhez képest több kalanddal, kevesebb akcióval), majd dolgozz hosszú évekig a grafikus engine-jén — ez az Outcast készítőinek receptje. Főhősünkkel, Cutter Slade-del, a volt amerikai kommandóssal az amerikai kutatók Csillagkapu-szerű gépének segítségével egy párhuzamos világban létező Földre kerülünk, és csak akkor szabadulunk innen, ha teljesítjük az itt élő furcsa lények világmegmentő küldetését. Mivel egész hadseregnyi ellenséges lényt kell kiirtanunk utunk során, nem csak reflexeinkre, hanem meggyőző erőnkre és logikai készségünkre is szükség van ahhoz, hogy szövetségeseket találjunk a talapok között.

Köztudott, hogy a franciák nagyon jó science fiction történeteket tudnak kiagyalni — elég az Ötödik elemre vagy az olyan sikeres számítógépes akció-kalandjátékok sztorijaira gondolnunk, mint az Another World, a Time Commando vagy a két Little Big Adventure. Az Outcast is francia készítők munkája, ami meg is látszik történetén: nagyon sok motívumot vesz át ezekből a programokból, és más — nem francia — sci-fi művekből is.

Foragatókönyv montázs

Főszereplőnk, Cutter Slade példának okáért mindjárt úgy néz ki, mint a Time Commando főhőse: narancssárga ruhában, fején egy kerek számítógéppel felszerelve rohangál fel-alá. Meglehetősen furcsa külseje ellenére marcona kommandóssal, az amerikai hadsereg leszerelt tisztjével van dolgunk. Slade-et egy küldetés során igen erős trauma érte: nem tudta megmenteni egy veszélyes helyzetből társát, aki így életét vesztette (tucat-akciófilmekből jól ismert klisé…). Mivel felelősnek érezte magát a történtekért, leszerelt, és azóta zsoldosként vállal néha feladatokat.

Közben az amerikai kormány kutatói egy olyan dimenziókaput fedeztek fel és alkottak meg, amely segítségével párhuzamosan létező világokba tudnak belépni. A kutatócsapatot és szerkentyűiket azonban idegen lények támadták meg, és persze Slade-re van szükség, hogy megvédje őket, amíg elvégzik a szükséges javításokat. A kommandós elvállalja a küldetést, átlép a kapun, de amikor felébred, nemhogy társait nem találja, de egy hatalmas teve-emberre hasonlító idegen szólítgatja, és Ulukainak (a nyelvükön: Messiásnak) nevezi: kizárólag csak Slade tudja megmenteni az ő világukat (is) ..

Ha kevés a lőszered, told meg told meg néhány mondattal

Gondolom, a Tomb Raider-rajongók már dörzsölik is tenyerüket és izzítják a billentyűzet gombjait, felkészülve az ellenséges űrlények irtására, szakadékok átugrálására és csapdák kikerülésére. Ki kell ábrándítanom őket: az Outcast nem igazán az ő számukra készült. A játék ugyanis az akciórészekkel nagyjából egyenlő arányban vegyíti a kalandjáték-elemeket, amely logikai feladványokat és sok párbeszédet jelent.

Alaposan figyelnünk kell a lassan kibontakozó történetre is: ha nem fülelünk a bő lére eresztett párbeszédek során, és nem jegyezzük meg a talapok (így hívják az űrlényeket) meglehetősen furcsa neveit, igen hamar elakadunk a játékban — annak pedig, hogy Lara Croft stílusában mindenkit halomra lőjünk, itt semmi értelme…

Amikor már csak a fegyverek beszélnek

Persze nem mindig lehet mindent békés úton megoldani: amikor ellenséges katonákkal találkozunk, azok azonnal ordibálni és sugárvető fegyverrel tüzelni kezdenek ránk. Szerencsére már a játék elején, az őrök falujában visszaszerezhetjük saját pisztolyunkat, egy lézernyalábos célzókészülékű HK 12-est. Sajnos fegyverünk tölténytára nem végtelen, mint Laraáé, és sebzése sem túl erős: a talan katonákba ötöt-hatot is bele kell lőni, mire átkerülnek az örök vadászmezőkre.

Annál pedig nincs rosszabb, mint amikor körülvesz az ellenség, mi pedig kifogytunk a lőszerből: ugyan ökleink és lábunk erejét is használhatjuk— amolyan Van Damme-stílusban—, de a sugárvetők és egyéb durvább fegyverek ellen, sejthető ennek a hatékonysága… Fegyverünk nélkül ezért csak egyetlen dolgot tehetünk: futunk, ahogy csak tudunk, hogy biztonságosabb helyre érjünk.

Egy szuperhősnek is elkél a segítség

A helyzetet még jobban nehezítendő, tartalék lőszert elég ritkán találunk, és a földön heverő vasdarabok eleinte elég haszontalannak tűnnek. Szerencsére igen hamar találkozunk Zolass-szal, egy segítőkész talan kovácsmesterrel, aki szívesen segít népe megmentőjének, a híres Ulukainak, és lőszert kovácsol nekünk a talált alapanyagokból.

A pisztolyhoz csak vasdarabokra van szükség, de később megtaláljuk a többi elveszett fegyverünket, és ezeknél Zolass a különféle kristályoknak is hasznát veszi. A kovácson kívül találkozunk még más készséges talanokkal is, de azért akadnak olyanok is, akiket előbb pénzzel, vagy egyéb kisebb küldetésekkel végrehajtásával nem árt megkörnyékezni.

Perpetuum mobile – kalandba öntve

A hagyományos kalandjátékokkal szemben a talanok nem álldogálnak egy helyben: a parasztok egyfolytában végzik dolgukat (szántanak,vetnek és learatják a rizst), a katonák őrjáratoznak stb… Így tényleg olyan érzésünk van, mintha egy másik világba csöppennénk bele, ahol szüntelenül minden mozgásban van, és a történések hatással vannak egymásra.

Ha elég ügyesek vagyunk, számunkra kedvezően tudjuk befolyásolni az eseményeket. Ajáték ebből a szempontból nagyon hasonlít az ősrégi Lure of the Tempressre, a Little Big Adventure két részére vagy a Westwood Blade Runnerjére – az Outcast egy újabb kísérlet a teljesen nonlineáris kalandjáték megvalósítására.

A jó engine-hez idő kell?

Ha túl sokáig fejlesztenek egy játékot, annak bizony elavul a grafikus motorja: emlékezzünk csak a Stonekeepere, a Lands of Lore 2-re, a Dungeon Keeperre, vagy leginkább a Heart of Darknessre. Sajnos a szabály alól az Outcast sem kivétel: az engine „koravén ráncai” már igencsak meglátszanak.

3D-s kártyánk támogatásáról ne is álmodjunk, és még a maximális felbontást sem tudjuk – az igencsak egzotikus – 512×384 fölé emelni. Ennek ellenére azért találunk a játékban 3D-s effekteket (a víz tükröződik és átlátszó, van lens fart stb.) -, de a grafikus engine teljesen szoftveres!

Redguard – rajongók előnyben!

Az Outcastban Lara rajongói valószínűleg csalódnak. A TR-rel ellentétben grafikája már elég elavult, és a játék-menet sem Miss Croft „először lövök, aztán (sem) beszélek”-filozófiáját követi. Aki viszont egy igazi Redguard-stílusú akció-kalandjátékra vágyik, hosszú, de érdekes történettel, nem csalódhat az Outcastban sem!

Amikor először töltöttem be a játékot, igen cifra dolgokat gondoltam a forgatókönyvíró egysíkú fantáziájáról és általában a francia sci-fi stílusirányzatról… Egyszerűen nem bírnak elszakadni az ilyenfajta történetektől: „hirtelen egy másik világba csöppensz, ahol az idétlen nevű és külsejű űrlények megtámadták a még idétlenebb nevű és külsejűeket, és csak Te – a fenegyerekek fenegyereke – tudod megmenteni a bolygót a teljes pusztulástól!” Egy akciójátékban és ahol nem kell igazán figyelni a sztorira, ez még elviselhető, de ebben a kalandprogramban minden nevet meg kell jegyezni, a gyermeteg történetet meg kell emészteni ahhoz, hogy továbbjuss…

Az igencsak bő lére eresztett és kissé unalmas intro után jött maga a játék: hát eleinte ettől sem voltam elájulva. Hősünk irányítása igen fárasztó Lara Croftéval összehasonlítva – nem igaz, hogy képtelenek ezekben az akció-kalandokban valami hasonlót összehozni! A grafika bizony – sajnos – igencsak pixeles: 512×384-ben és szoftveres módban nem lehet csodát művelni…

Ennek ellenére sikerült túltennem magam ezeken a negatívumokon. és egy idő után azon vettem észre magam, hagy teljesen belemerültem a játékba! Egyrészt nagyon megfogott az Outcast virtuális világa: imádtam, ahogy a talanok fel-alá mászkáltak, beszélgettek és végezték mindennapi teendőiket. Másrészről ilyen hangulat-teremető, profi muzsikát, amilyet a Moszkvai Szimfonikus Zenekar szolgáltat, talán még egyetlen játékban sem hallottam! Miután megtanultam az akciórészek során főhősömmel harcolni (érdemesjoystickkal próbálkozni!). sokkal jobban tetszettek ezek a részek, mint a Tomb Raider hol fejetlen, hol túlságosan is kiszámított gyilkolászásai. Eleinte valószínűleg Te is viszolyogsz majd egy kicsit az elavult grafikától, a kissé (?) ügyefogyott irányítástól, és a bárgyú alaptörténettől, de ha hagysz egy kis időt neki, az Outcast Téged is magával ragad!

-BadSector-[1999]

Kiadó: Infogrames, Inc.

Fejlesztő: Appeal S.A.

Stílus: Akció-kaland

Megjelenés: 1999