FILMELŐZETES – „Ha testvéred vagy rokonod van, ebből a helyzetből nem menekülhetsz – mondja a film egyik főszereplője és producere, John C. Reilly. – Örökre össze vagytok kötve. Nincs más választásod, így rendelte a sors, a vér kötelez. Nem tudsz kiszállni, már csak az a kérdés, hogy meddig bírod.”

 

Jacques Audiard rendező, mint korábban, ezúttal is a vérségi kötelék problémáit boncolgatja – most éppen a westernműfaj keretein belül. Új filmjét áthatja korábbi alkotásainak feszültsége (A próféta /The Prophet/, Rozsda és csont /Rust and Bone/, Dheepan – Egy menekült története).

Audiard és gyakori munkatársa, Thomas Bidegain Patrick deWitt The Sisters Brothers című regénye alapján írták a film forgatókönyvét, amelyre Reilly és felesége, Alison Dickey 2011-ben opciót szereztek producerként.

„Hajlamos vagyok halogatni az olvasást – emlékszik vissza Reilly. – De a Testvérlövészeket 24 óra alatt elolvastam. Azonosulni tudtam a karakterekkel, különösen Eli Sistersszel. Ismerős volt a testvéréhez, Charlie-hoz fűződő kapcsolata; nekem is három fiútestvérem van. Nagyon vicces is volt, és a karakterek is megközelíthetők voltak, szemben a westernek gránitból faragott macsóival.”

„Jó sokat gondolkodtam Charles Portison, akinek A félszemű a legismertebb regénye, de a többi munkája nem western témájú – magyarázza deWitt. – És John Steinbecktől is eszembe jutottak a Monterey megyében játszódó regények. Úgy kezdtem a regényemet, hogy két férfi beszélget lóháton, aztán az egész olyan irányt vett, hogy western lett belőle.”

„Patrick nyelve azért elképesztően jó, mert a filmekből meg a tévéből azt szoktuk meg, hogy a vadnyugaton mindig kovbojul handabandáznak, miközben lehet, hogy szó sem volt erről – mondja Reilly. – Nem volt rádió, tévé meg mozi, csak az írott nyelv. Lehet, hogy nagyon is körmönfontan fogalmaztak, mert élet-halál kérdése volt, hogy valaki tisztelettel beszél-e a másikkal, vagy sem.”

Reilly producertársa, Dickey hozzáteszi, hogy „John számára kerestünk egy westernt. Ez olyan forma, ahol saját magunkról mesélhetünk el alapvető történeteket. Egy éjszaka alatt elolvastam a forgatókönyvet, annyira jó volt.”

A regényt elég jónak tartották ahhoz, hogy tekintetbe vegyék a rangos Man Booker Prize for Fiction odaítélése kapcsán, és Hollywood ekkor kezdett el érdeklődni iránta.

A két producerhez csatlakozott Michael De Luca Oscar-jelölt producer (Social Network – A közösségi háló).

De Luca csaknem két évtizeddel korábban dolgozott együtt először Reillyvel (Boogie Nights – 3 Oscar-jelölés). „John az egyik legkiválóbb amerikai színész, és Eli Sisters alakját mintha csak neki találták volna ki – mondja a producer. – Még nagyobb örömöt jelentett, hogy Johnnal ezúttal producerként is együtt dogozhattam.”

Hónapok teltek el, de még mindig nem volt rendező. „Imádkoztam, hogy legyen” – mondja deWitt.

2012 szeptemberében a producerek ellátogattak a totontói filmfesztiválra, ahol Audiard a Rozsda és csonttal szerepelt. Ám nem akkor kezdtek el érdeklődni a rendező iránt. „Több mint egy évtizeddel korábban láttuk A számat figyeld! című filmjét, és azóta figyeltük, Jacques mit csinál – árulja el Dickey. – A filmjei annyira mellbevágóak és érzékenyek!”

„Jacques nem készített olyan sok filmet, mint nemzedékének tagjai – teszi hozzá Reilly. – De minden munkája mesteri. Tudtam, hogy a mi sztorinkat is teljesen személyessé tudja tenni.”

Megszerveztek egy találkozót, és mire Audiard visszatért Franciaországba, már ott várta az asztalán a regény frissen kiadott francia változata. Két hónappal később találkoztak Los Angelesben, és „elmélyült a beszélgetés – mondja Dickey. – Kiépült a bizalom, és elhatároztuk, hogy együtt fogunk dolgozni.”

„Van abban logika, hogy külföldi rendezőt kértünk fel egy teljesen amerikainak tekinthető történet filmrevitelére. A külföldi alkotók nem az itteni kultúrában gyökereznek, ezért teljesen új megközelítéssel viszonyulhatnak a témához; érdemes arra gondolni, hogy milyen jól működnek Ang Lee filmjei. (A tajvani származású rendező a Brokeback Mountain – Túl a barátságon című filmért kapta egyik Oscar®-ját, Arany Glóbuszra pedig az Értelem és érzelem című Jane Austen-adaptációért jelölték. – a szerk.)

„Jacques megszokta, hogy teljesen függetlenül dolgozik, kizálólag a saját elképzelései alapján – folytatja Reilly. – Azt mondtuk neki, tessék, itt a sztori, meséld el úgy, ahogy szeretnéd.”

Amikor Audiard és Bidegain nekiláttak a forgatókönyv megírásának, első dolguk volt, hogy továbbfejlesszék a másik két karaktert, akik a Sisters fivérek mellett a történet főszereplői: John Morrist és Hermann Kermit Warmot.

„Warm magasztos eszmények bűvöletében él – magyarázza Reilly. – Amikor változásokra készen álló emberek találkoznak vele, szinte delejes hatással van rájuk, mert érzik, hogy tudja, a dolgok hamarosan más formát ölthetnek. Ami Morrist illeti, már nagyon sok bizarr dolgot tapasztalt a munkája során, és most végre találkozik valakivel, aki jó hallgatóság és ügyesen kikombinál mindent.”

Az Emmy-díjas Riz Ahmed játssza Warmot. Szerinte a leleményes kémikus „autodidakta csodagyerek, aki mindig a legjobbat látja meg a többi emberben. Nemcsak a földben akarja megtalálni az aranyat, az emberekből is az aranyló tulajdonságaikat szeretné kihozni. Túl sok érdeklődőnek árulta el, hogy feltalált egy vegyületet, amivel biztosan aranyat lehet találni, ezért mindenki üldözi. Ő pedig, mintha csak startupot alapított volna, San Franciscóba tart.”

„Jacques az egyik kedvenc rendezőm, ezért amikor jött a lehetőség, hogy vele dolgozzak, azonnal igent mondtam. Mielőtt találkoztunk volna, nagyon éleslátó e-maileket küldött nekem, amelyek ugyanakkor rejtélyesek és titokzatosak is voltak. Emellett izgalmas feladat volt utánajárni, hol tartott a tudomány az 1850-es években.”

A film kezdett összeállni, és ezalatt Audiard és Bidegain befejezték a saját produkciójukat, amiket éppen rendeztek, előbbi a Deepant, utóbbi a Cowboyokat (Les Cowboys) – ebben Reilly is szerepelt.

A forgatókönyv kidolgozásába az alapjául szolgáló regény szerzőjét, deWittet is bevonták, a párbeszédek megírásába is besegített.

„Jacques-nak megvan az a képessége, hogy szétszedi a könyvet, és a darabjait feldobja a levegőbe – folytatja Dickey. – Aztán összeszedi a darabokat, és valami egészen új dolgot hoz létre belőlük, miközben hű marad az eredeti műhöz.”

2015-ben kezdték a forgatási helyszínek keresését. Audiard és munkatársai végigmentek azon az úton, amelyen a Sisters fivérek is Morris és Warm nyomában, Oregontól egészen San Franciscóig.

A forgatókönyv elkészültével a francia Why Not Productions is csatlakozott a csapathoz, és szerződtették a stáb vezető tagjait.

Audiard Benoit Debie operatőrt kérte fel (Spring Breakers – Csajok szabadon). „Hosszan készültünk a Testvérlövészekre – mondja Debie. – Mindent alaposan megbeszéltünk, például hogy milyen elemeket építünk be a képregényektől a westernekig. Michel Barthélémy látványtervezővel összeállítottuk a színpalettát, mert Jacques sok színt akart, de úgy, hogy ne legyenek túl intenzívek.”

Barthélémy számos Audiard-filmnek volt a látványtervezője. „Már évekkel a forgatás előtt hallottam a projektről, és csodálkoztam: Jacques westernt forgat? Aztán elolvastam a forgatókönyvet, és teljesen magával ragadott a gondolat, hogy milyen szép lesz megjeleníteni ezt a korszakot! Lépésről lépésre szépen összeállt minden.”

„A forgatókönyv többek között tisztelgés az emberi lelemény előtt, hogy képesek vagyunk nagyszerű dolgokat feltalálni. Elkezdtem nyomozni egy 19. századi öblítőrendszer prototípusa után, ilyenekkel mosták az aranyat. Igyekeztünk annyira valósághűnek lenni, amennyire csak lehetett, de azért megengedtünk magunknak egy kis anakronizmust. Néha ragaszkodni kell a szikár tényekhez, máskor meg el lehet térni a szabályoktól, különben a saját dolgunkat nehezítenénk meg.”

A stáb következő új tagja Milena Canonero lett, aki négy Oscar®-t kapott munkáiért. „Valóságos legenda – mondja Barthélémy. – A textúrái szuperprecízek. Arra törekszik, hogy minden apró részletnek értelme legyen és pozitív energiát sugározzon. Gondja van az összes statisztára is a forgatáson.”

„Milena antik műtárgyakat kutat fel a világ minden részén, és összeveti őket a korabeli képekkel és írásos emlékekkel – veszi át a szót Ahmed. – Ez a hatalmas mennyiségű munka lehetővé teszi a színész számára, hogy a forgatáson teljesen átlényegüljön a díszletben.”

Végül spanyol és román forgatási helyszíneket választottak, ez jelentős költségmegtakarítást tett lehetővé, és a vadregényes táj hangulata jól illett a történet érzelmi intenzitásához.

Az Oscar®-jelölt Jake Gyllenhaal – akivel Ahmed együtt játszott az Éjjeli féregben (Night Crawler) – és az ugyancsak Oscar®-jelölt Joaquin Phoenix alakítja John Morrist, illetve Charlie Sisterst. Reilly erősen lobbizott, hogy Phoenix szerepeljen a filmben: „Nagyon szerettem volna, hogy ő legyen Charlie. Nagyra becsülöm a tehetségét. Nem beszéltünk arról, milyenek a fivérek, csak elkezdtünk együtt ügyködni. Spanyolországban a próbaidőszakban felsétáltunk párszor egy hegyre, volt vagy négy kilométer, és közben egy mukkot sem szóltunk egymáshoz. Átitatódtunk egymás létezésével és egymásra hangolódtunk, átjárt minket a másik energiája.”

Ami a fivérek kapcsolatát illeti, Reilly szerint „Eli a gondoskodó típus. Ő figyel oda, hogy mindig legyen reggelijük és menetkészek legyenek a lovaik. Charlie jóval lobbanékonyabb természetű, ellentmondást nem tűrő alkat.”

„Nagyszerű volt Joaquinnal együtt játszani. Teljesen ösztönösen működik, ha teszel egy megjegyzést, azonnal visszapasszolja az arcodba. El kell fogadnod, mit hoz a pillanat. Nincs főnök, nincs beosztott – csak áramlik az energia. Így alakultunk át Joaquinnal Eli-já és Charlie-vá. Ha nem volt ott a forgatáson, ürességet éreztem.”

Forgatás közben Audiard arra törekedett, hogy a színészek minél többet improvizáljanak a jeleneteikben.

„Jacques nem szereti, ha stagnálnak a dolgok, ezért arra törekedett, hogy mindig valami másra sarkalljon minket – magyarázza Ahmed. – Ez nem azt jelenti, hogy valamilyen általa elképzelt formát akar rád erőltetni, hanem azt szeretné, hogy valami kifejlődjön munka közben. És aztán a másik irány tud elhúzni. Ez nagyon kreatívan stimuláló játék, mert soha nem foghatod vissza magad. Nyitott, képlékeny, dinamikus folyamat.”

„Megbízom Jacques-ban, mert mindig észreveszi, ha valami rossz irányba megy – veszi át a szót Reilly. – Ott áll a kamera mellett, és figyel. Azonnal kapcsol, ha valami nem eredeti, művi, például túljátszod a szerepedet. Mindig váratlan interpretációt szeretne: azt kérdezi, hogyan lehetne ezt másképp csinálni? Ez a szereplőválogatástól a forgatásig mindenre igaz.”

„A másik dolog, ami lenyűgöz benne: már a jelenetek felvételekor a vágáson töri a fejét. Azt mondhatod: »a legutóbbi snittben ide álltam«, mire ő: »nem érdekes, nem lesz benne a filmben«. Azt is kimatekozza, milyen lesz a tempója a jelenetnek, amit éppen fölveszünk, diktálja a ritmust, ami szintén ahhoz kapcsolódik, hogy már vágja is a filmet.”

„Még egy rendezőt sem láttam úgy dolgozni, ahogy Jacques teszi – veszi át a szót Dickey. – Egyszerre tíz dolog jár a fejében, és közben teljesen jelen van. Az egyensúlyérzéke is bámulatos, és ezzel együtt hallatlanul rugalmas tud lenni.”

A rendező egyedi stílusa Dickey szerint kidomborítja a film sajátosságait, amely „két fivérről szól egy különleges időszakban a végtelen vadnyugaton, ahol az álmok születnek és megvalósulnak”.

„Ha össze akarjuk foglalni, a Testvérlövészek arról szól, hogyan jött létre Amerika és mire épült – summázza Reilly. – De úgy ragadja meg a lényeget, hogy leginkább az emberi kapcsolatokról beszél. Makroperspektívából mikroperspektívába vált, aztán vissza.”

-theGeek-