TESZT – A Devil May Cry 5-tel majdnem 11 év után visszatért az eredeti sorozat. Nero és Dante megint démonfejeket törnek szét és ismét megmentik a világot. Ezúttal egy Urizen nevű démon próbálja a világot letarolni és az emberiséget és az Alvilágot is az uralma alá hajtani. És akkor még nem is említettük V-t, vékony dongájú, rejtélyes mágust…

Így van: a Devil May Cry 5-ben ezúttal nem csak két karaktert, hanem mindjárt hármat is irányíthatunk a sztori során. Dante visszatért a szokásos laza, nagymenő, rocker stílusában. Nero szintén visszatér a DMC4-ből és ebben a részben végre nem stresszel állandóan Kyrie miatt. Végül itt van V, aki úgy néz ki, mint Adam Driver és állandóan Blake verseket idéz.

A Pokol Fája a Devil May Cry 5 „főellensége”?

Három játszható karakter és húsz küldetés a „menü” a Devil May Cry 5-ben. A játék egy vadonatúj, csavaros, az idősíkokkal Tarantino módjára játszadozó történettel igyekszik minket elvarázsolni. A sztori nem fukarodik fő- és mellékszereplőkkel, hiszen Dante mellett ismét itt van például Nero, Trish és Lady illetve teljesen új karaktereket is kapunk.

A történet egy eléggé különös nyitánnyal kezdődik: Dante, Nero és V egy brutálisan erős démonnal harcol: Urizennel, aki ráadásul teljesen nyugodtan ücsörög a fenekén egy hatalmas démonszéken. Még így is a világ legnagyobb lelkinyugalmával győzi le mindhárom karaktert. Ne tessék aggódni, nem volt itt semmi spoiler: ez még csak a történet legeleje. Nem eszik olyan a forrón a pokoli démonkását, természetesen jön még kutyára dér, akarom mondani Urizennek elkenik még a száját. Előbb, vagy utóbb…

Urizen, menj (vissza) a Pokolba!

Egy hónappal később Nero visszatér Redgrave városába, ahol a játék eseményeinek zöme játszódik. Leghőbb vágya, hogy Urizen uralmát fokozatosan leverje, illetve levágjon egy hatalmas démon fát.

Gondolom, a fentiekből kiderült, hogy az alapsztori azért elég egyszerű. „Mindössze” néhány fordulat színesíti, ugyanakkor ezek a fordulatok, illetve főleg a karakterek igazán színesek és érdekesek. Alapvető egyszerűsége ellenére a történet hangulata mégis csak elkapja a játékost.

A játék azért az átvezetőknél a látványra és kevésbé a tényleges eseményekre épül. A lényeg egyfolytában a mobok, illetve a bossok és a főgonosz elleni epikus harcokon nyugszik.

Összesen 20 küldetést kapunk, illetve néhány mellékküldetést elvégezhetünk. Bizonyos missziók során eldönthetjük azt is, hogy kivel folytassuk a kalandokat tovább. Mindez persze növeli a Devil May Cry 5 újrajátszhatóságát.

Hárman pácban

Szerencsére a játékmenet a három karakternél nagyban különbözik és teljesen másféle harci taktikákat kell alkalmaznunk velük. Már Dante és Nero között is hatalmas a különbség, de a nyeszlett és mágusképességekkel rendelkező V aztán tényleg teljesen egyedi figura. V különféle lényeket (alapvetően egy „mutáns” fekete párducot, egy furcsa madarat és hatalmas gólemet) tud megidézni. Maga V a közelharc terén szinte teljesen tehetetlen, csak akkor tud egy hatalmasat ütni, amikor az támolyogva haldoklik.

Nerónak hiányzik az előző részből ismert démonkarja, helyette viszont különféle robotvégtagokat tud használni. Ezeket Niko, egy Neróhoz csapódott fegyvergyártó szaki lány gyárt neki. Ezek a robotkarok különféle speciális képességekre alkalmasak és elképesztően változatosak. Ha a deluxe kiadást vetted meg, akkor még a másik Capcom játéksorozat, a Megaman karját is megkaphatod.

Dante pokla

Végül ott van a jó öreg Dante (aki egyébként tényleg, effektíve jóval idősebbnek néz ki, mint az előző részekben), aki különféle közel és távolfegyvereket használ. Vannak köztük elképesztően kreatívok is, nem akarom lelőni a poént. Az egyiken dobtam egy hátast, akkora hatalmas ötlet.

Danténak emellett négyféle „harcstílusa” is van, amelyekkel gyorsabban tud mozogni, vagy a különféle fegyvereivel speciális támadásokat tud végrehajtani. Ezeket ráadásul még fel is tudja „spécizni” a démonmódjával, amikor átalakul Spardává. Ebben a formában egy rövid ideig sokkal brutálisabb támadásokkal sorozhatja az ellent.

A harc elképesztően szórakoztató, és a „stílusméter” mindig mutatja, hogy mennyire ügyesen, változatosan (illetve: „stílusosan”) harcolunk. Harc közben a zene is egyre hangosabb és intenzívebb lesz, ahogy egyre hatékonyabban írtjuk a szörnyeket. Mind a három, teljesen különböző karakter új képességek tárházát tudja felvillantani, ugyanakkor mindegyiknek megvan a saját gyengesége. Összességében a harc elképesztően fun és a Devil May Cry 5 sava-borsát adja.

Devil May Laugh (most akkor nevessen az ördög?)

A harc tehát rendkívül szórakoztató – egyetlen apró baki rondítja csak el az összképet. Konkrétan az, hogy a játék a kezdeti szakaszában borzasztóan könnyű és később sem nehezedik jelentősen. A játék elején kétféle játékmód között választhatunk: Human és Devil Hunter. Elég homályos a nehézségi szintek megfogalmazása, arra lehetne következtetni belőle, hogy a Human a „normal” és a Devil Hunter a „nehéz”, a többi kilockolható szintek pedig a ténylegesen nehezebb szintek. Valójában a Human elképesztően könnyű, és sajnos a Devil Hunter is kifejezetten könnyű. Ez különösen V-vel igaz, vagy amikor Dante irányítása során megkapunk egy különlegesen erős kézifegyvert.

A játék első fele konkrétan emiatt kicsit unalmas is: bizonyos skillek, képességek, támadástípusok használatát spamelve gyakorlatilag legyőzhetetlenekké válunk a „mezei” szörnyekkel való összecsapások során, és igazából a bossok sem jelentenek túl nagy kihívást. (Kivéve Urizent, de ő más történet.)

Boss-úságok

Ha már a bossokról szó esett, érdemes azt megemlíteni, hogy a boss-harcok nagy része nem valami fantáziadús – annak ellenére, hogy maga a bossok kidolgozása igen. Általában három-négyfajta támadástípus alkalmaznak hőseink ellen és igazából nekik is a megszokott kombókat érdemes csak használni. A klasszikus God of War QTE-extrákkal felvértezett, epikus boss-harcaira tehát ne tessék számítani.

Visszatérve a nehézségi szintre: ha újraindítod a játék az első végigjátszás után, akkor megkapod a Son of Sparda módot, amely révén nem csak egyszerűbben nehezebbek lesznek az ellenfelek, de a játék variálja azt is, ahogy a szörnyek újraspawnolnak. A Son of Sparda egyébként egyfajta New Game Plus mód is, hiszen a játék végigvitele utána megtarthatod az eddigi megszerzett skilljeidet.

Démoni szépség?

A DMC5 2019 egyik legszebb játéka és a vizuális/sound design és egészen elképesztő. A karaktermodellek és a szörnyek designja annyira ütősek, mintha a játék időutazott volna és már a következő generációból tért vissza hozzánk. A bossok gigantikusak, félelmetesek, az effektek elképesztők. A grafikai kidolgozás terén talán egyedül a Red Dead Redemption 2 hagyja le. Külön meg kell említeni a főszereplők kidolgozását, amely egész egyszerűen elképesztő és igazi etalon most az akció-kalandjátékok terén. Ez különösen az átvezetőkre igaz, de a játékon belül sem pite.

Sajnos azért nem minden Kánaán a megjelenítés terén. A környezet kidolgozása közel sem annyira kreatív, eredeti és látványos, mint például a DMC: Devil May Cry-ban, a nem hivatalos 2012-es rebootban. A Ruined City, vagy a Weird Tree belső kidolgozásában a környezet kicsit szürke és unalmas. Itt most nem arra gondolok, hogy nem elég részletes, mert az, viszont monoton.

Másrészről, bár nincs olyan visszajárkálás, mint a DMC4-ben, de valójában ugyanazokat a helyszíneket járjuk be mind a három karakterrel. Szerencsére a monotonitást és a visszajárkálást a Capcom a környezet rombolhatóságával dobta egy kicsit fel.

Hát akkor ríjon az a Devla!

Végsősoron a Devil May Cry 5 igazán a rajongóknak készült, nem egy reboot és az új gamerek is jól fognak szórakozni vele. Senki sem veszik el majd a sztoriban, a harc minden pillanatát kiélvezheti majd. Mi is nagyon elvoltunk vele csak talán jobb lett volna egy kicsit nagyobb kihívás a játék első felében.

Jó lett volna nagyobb változatosság és kreativitás a környezet kidolgozása terén, ha már egyébként ez a harcról bőségesen elmondható.

Végül egy DMC: Devil May Cry vs. Devil May Cry 5 összehasonlítás: nálam anno az előbbi 9.2-őt kapott, a DMC 5 pedig 8.3-at…

–BadSector– (Dante angol cikke alapján)

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

Kiadó: Capcom

Fejlesztő: Capcom

Stílus: Akció-kaland, Hack N’ Slash

Megjelenés: 2019. március 8.