TESZT – Most nem nyitottam meg kapásból a mikroszoftofiszvördkétezerhármat az epizód befejezte után. Az nem lett volna jó. Most vártam két órát, elgondolkodtam pár dolgon, és még mindig nem tiszta fejjel, de végül mégis nekiültem a szokásosnak. Valami véget ért.

A robbanó hajó megfelelően korrekt cliffhangerként szolgált január közepe óta, és bár – ahogy azt sejteni lehetett – nem volt olyan hatás utána mint amire számíthattunk volna, igazi Telltale-stílusban vezette fel azt a mentális túrát, amit ebben a kb. két órában előhozott nekünk az ex-Telltale-csapatból verbuválódott Still Not Bitten csapat…

„Egy hajó, mivel végigjárjuk az élet tengerét…”

A hajón kezdünk, ami közel áll ahhoz, hogy felrobbanjon, miután az előző részben eldugtunk egy bombát. Ugyanitt bojler eladó. A cél: lejutni, lehetőleg egy darabban. Eközben egy jelképes jelenet fog bekövetkezni – mivel még nem szortíroztam le a képeket, ugyanis azt általában a penzum után szoktam megtenni, talán feltűnik majd rajtuk – és végül összeáll a csapat. Eközben az emberek hullanak, és valaki nagyon is emberfeletti módon gyűlöletből próbál minket lekapni (meg van egy íj/nyilas srác is, akinek a lábára kell célozni, harmadszorra sikerült rájönnöm…) és valami hihetetlen állóképességről tesz szert. De végül magunk mögött hagyjuk, és páran hátramaradunk, így lábon indulunk haza.

Eljutunk egy barlangba, itt előjön az obligát pőzlizés, majd egy konfliktus üti fel a fejét odabenn AJ-vel a középpontban. Itt sikerült az egyik gyűjthető tárgyat – amire konkrétan nem számítottam, hogy AZ lenne – a négyből kihagynom, itt van amúgy az első kettő is. Mindegy, kijutunk a barlangból, és valakinek a búcsúját igencsak ominózus módon, nem tisztázva mutatja be a játék, ami felettébb gyanúsnak tűnik a jövőre tekintve. (Van még valami, ami gyanús, de erre majd később kitérek, ha odajutok – ki kell tölteni a karakterlimitet, kérem.) Egy kis beszélgetés jön egy, az iskolai csoportból minket kereső személlyel, majd jön egy újabb jelenet, ami az epizód kulcspontjaként és egyik csúcspontjaként egyaránt szolgál: a hídon való átjutás és az előtte levő autó egyaránt nagy szerepet játszik.

„A szívünk az, a test a vér…”

Ekkor az emberfeletti állóképességű egyén – rongyosra harapva, hogy a francba képes talpon maradni…?! – énekelve bejön egy csoport walkerrel, és persze a játék mechanikájának köszönhetően korlátlan tölténnyel, így bizony szép kis headshotot tolhat, de persze a jelenetben utána kifogy a tár, ami mindig is a finom kis scriptelés báját takarja.

A jelenet során megint próbál minket kinyírni és egy túlélőt magával vinni. AJ-vel kapcsolatos döntéseink itt szerepet játszhatnak, és ha bízunk benne, akkor azzal az illetővel csökken a csapat, és egy másik személy túlélheti a konfliktust, Clementine pedig egy lerongyolt lábbal folytatja tovább. Még több walker, és ketten maradunk AJ-vel. És itt egyszerűen nem tudok spoilermentesen írni, de nem maradunk épen. Ezt a már-már röhejesen drámaira vett zenei háttérbetét is megerősíti. Eljutunk egy silóhoz, ami egy résszel korábban már egy emlékezetes jelenettel jelen volt, és átvesszük AJ felett az irányítást. És…

„Hajó, mi a kikötőnkbe néha el sem ér…”

Vágás egy múltbeli jelenetre, ami egy szintén korábbi részből visszatérő motívum folytatása. Megmentősdit játszunk, és bizony közben úgy érezhetjük, hogy ez a vége, és bizony bezárult az a kör, ami kb. hat és fél évvel ezelőtt, az első szezon fináléjában elindult. De nem… és bakker, átvágott a játék a palánkon. Mégsem az lett a vége, amire számíthattunk. Mégsem lőtte el a játék azt a csehovi pisztolyt úgy, ahogy azt sejthettük volna. És ez volt a hatalmas meglepetés.

Karakterváltás, szemszög-csere, és szerintem a megváltozott kezelőfelület már a jövőre utal, és ez igencsak gyanús, hogy egy ötödik szezon lesz, de már nem Telltale néven… Egy nagyon érzelmes dal után a végén kiváló ötlet a ministáblista, és az is szíven ütött, hogy a játék megköszönte, hogy végigjátszottam. És ha belegondolok, hogy eleinte mintha nem is kezdtem el talán az első évad harmadik epizódjáig…

„Hidd el, majd hazatér…”

A The Walking Dead: The Telltale Series – The Final Season minőségileg felért az első szezonhoz. Ha tetszés zerint kéne listáznom: 1-4-2-3-Michonne, és a 400 Days epizódot nem sorolom be. A negyedik évad egy jószívű kilencest kap, és ez lehetett volna magasabb is, de elmondom, miért csúszik el attól – először is, nem vezette fel a képregényben látottakat (korábban a Telltale erre vállalkozott, ha jól emlékszem), másrészt, a harmadik szezonból Javier, sőt, szerintem senki nem tűnt fel Clemen és AJ-n kívül, ami szerintem hatalmas nagy kihagyott ziccer. A Telltale sírján nem virít Lee halálának megismétlése. A Telltale munkásságát kiválóan zárta le a Skybound, akik átvették a The Walking Dead: The Telltale Series – The Final Season: Episode 4 befejezését. Nos, ezzel kilenc pont a teljes játéknak.

-V-

Kiadó: Skybound Games

Fejlesztő: Telltale Games / Still Not Bitten a Skybound Games alatt

Stílus: Epizodikus, kaland

Megjelenés: 2019. március 26.