TESZT – Nyílt világú RPG-ből annyi van, mint ahány propagandaüzenet hallatszódik a tetszőleges, általunk kiválasztott médiumon. Az Outward pedig nem volt képes olyat felmutatni, hogy emlékezetes legyen, így emiatt csak a szódával elmegy kategóriába került az ajtón Kifelé menet.

A történet sem valami emlékezetes, ugyanis abból áll az egész a karakteralkotás után, hogy egy-a-sok-közül hősünk felmenőinek adósságát fizetné vissza, így a Yzan nevű barátunkhoz csatlakozva hajótörést szenvedünk – s aki itt kooperatív gondolatokra vetemedik, jogosan teszi -, így lesz kemény öt napunk százötven ezüstpénzt összegyűjteni. Ez már majdnem Final Fantasy XIII-3, akarom mondani Lightning Returns.

„Leszünk egy páran, százötvenhárman…” (SingSing – Halál a májra)

Aurai világában négy fő frakció van, és bizony ezeknek valamelyest el is tér a történetfonákja, amiből gyorsan adódik az újrajátszhatóság, de ha másodször esnénk neki az Outwardnak, akkor már biztos, hogy már reflexből mozog a bal szemhéjunk, hiszen ekkor már belénk lesz biflázva, hogy az alap elképzelést ezúttal is a kivitelezés rontotta el. Itt nem éppen arra gondolok, hogy nincsen kézi mentés, így – és itt nem tudok magyar kifejezést hirtelen erre – a savescumming által megfosztva a következményeket el kell viselni, emiatt pedig ha kifektetnek minket (és erre biztosan lesz példa), akkor odalesz mindenünk, ami nálunk volt a hátizsákunkban.

De nem is ez a problémám, hanem inkább az, hogy itt is mintha túl sokat akartak volna a fejlesztők – hiába van egy nagy nyílt világ, mi a fene értelme van ennek, ha jóformán teljesen kihasználatlan, továbbá eltévedésre késztető? Ha nincsenek NPC-k, és fast travel sem, akkor nem mondanám butaságnak, ha esetleg az uninstall irányába kezdenénk elmozdulni, bár a kalandvágyóknak ez még mindenesetre igazán korrekt lehet. Így legalább megtalálhatnak pár tervrajzot, amiket a hátizsákunkba elrejtve (hátizsák, hátizsák, hátizsák, hátizsák, én vagyok a hátizsák és tömve a… ja, ez nem Dóra a felfedező?) kraftolhatunk több dolgot, és a csapdákat is belerakhatjuk. A probléma ott van, hogy a varázslattal kapcsolatos tervrajzokat (zseni, aki ezt kitalálta!) megvenni meg csak úgy itt-ott nem lehet, meg is kell azokat találni (gyorsan be fog telni az a nyolc quickslot). Nos, az pedig nem éppen olyan egyszerű egy ilyen élettelen világban, ahol még egy ló sem nagyon akad nekünk.

„Van még remény, túlélem én, nyitva az ajtó, lépj át a holnap küszöbén” (Szűcs Judith – Túlélem én)

A túléléshez (aminek bizony része az éhség, szomjúság, kialvatlanság, továbbá a testünk hőmérséklete is) kellene egy korrekt harcrendszer is, és hiába van a szokásos kard, íj/nyíl, dárda és balta, nem érződik helyén a harci rendszer még a könnyebb/nagyobb támadások ellenére sem – valahogy olyan érzésem volt, hogy csak lengetjük a fegyvereket és kb. az ötös lottó szintjén imádkozunk azért, hogy eltaláljuk a másikat. Szóval, és ha esetleg mágiát is behúznánk a mixbe, akkor fel kellene áldozni a HP-nkből és staminánkból egy keveset, hogy több manánk legyen. Ez meg kinek a botor ötlete volt? Get outta here! Az éjszakai harcok pedig igazán kemények, úgyhogy ott biztos egyszer kétszer seggre esünk és bukjuk a változó méretű hátizsákunk tartalmát, ami egy bug révén magától is elveszhet – kedves, nagyon kedves, emiatt a menünavigálás is a játékmenet nagy része lesz, ahogy pakolgatjuk a dolgainkat az elvesztés elkerülése érdekében. Persze szokjuk meg a töltőképernyőket, mert abból is lesz rendesen.

Úgyhogy mi itt a probléma? Az, hogy az Outward lényegében ööö… hogymondjammagának, nem valami látványos grafikailag. Audióban sem kiemelkedő, és maga a játékmenet sem annyira maradandó – valamelyest kidolgozatlan -, és egy alacsonyabb, öt pontos értékeléstől csak és kizárólag egyetlen dolog menti meg: a kooperatív játékmenet, amit osztott képernyősen és online is játszhatunk. Tényleg, csak és kizárólag emiatt érte el a pontszámot pár mondattal lejjebb. (De ennél magasabb is lehetett volna, mert a második játékos hátizsákja még inkább bugosabb.) Jó, mondjuk az is korrekt, hogy a hátizsákunk súlyától függően tudunk nagyobb mértékben kikerülgetni a támadásokat.

„Valaki mondja meg, hogy ki vagyok, és pont!” (Rapülők feat. Lokomotiv GT – Nem adom fel)

Az Outward esetében a 6 és a 6,5 között töprengtem, de mivel ez echte egy Gothic vagy Risen-klón (és abból sem egy jobb fajta, teszem hozzá…), ezért maradjunk a kettő között, félúton. Bugos (volt arra példa még, hogy az alvás után elment mondjuk a hang…), és elavult – sajnos ennél ma már több kell. Hasonló, bár kicsit futurisztikusabb megközelítésben ehelyett inkább ajánlanám pont a Piranha Bytes-tól (Risen/Gothic-fejlesztők) az ELEX nevű alkotást. Ma már nem dobják olyan drágán… vagyis de, mert az Outward 40 euró, az ELEX meg 50, de a húsvéti akciókra tuti levágják 20-ra. Annyit az meg megér, de az Outward nem. Várjunk vele fél évet, addigra talán helyreáll, és akkor már esetleg egy 7,5-et is érdemelne. Most? Most nem. Na Kifelé.

-V-

Kiadó: Deep Silver

Fejlesztő: Nine Dots Studio

Stílus: RPG

Megjelenés: 2019. március 26.