SOROZATKRITIKA – (SPOILERMENTES!) Elérkezett a nagy összecsapás ideje, a Westeros-ban lévő emberi erők és az Éjkirály között. Az előző részek „rákészüléséből” már sejthettük, hogy igazi epikus harcnak lehetünk majd szemtanúi és ebben nem is csalatkoztunk! A harmadik rész nem csak egy egyszerű csata, kegyetlen élet-halál harc, ahol a félelmet nem ismerő holtak seregével kell az élőknek szinte kilátástalan harcot vívniuk.

Gondolom, senkit sem ért meglepetésként az első két Trónok harca rész után, hogy ez a rész a kőkemény háborúról szól. Itt nincs intrika, erotikus részek, Tyrion Lannister szarkasztikus megjegyzései a többiekkel való borozgatás után is hiányoznak. Ez az emberek harca a holtakkal, és az igazi kihívást, a küzdelem sava-borsát az adja, hogy ha elesel a harcban, nem helyeznek örök nyugalomra, hanem az Éjkirály zombiszerű szolgájává válsz.

Kellett egy ilyen rész

Teljesen megértem azokat, akik húzták a szájukat e rész kapcsán. Persze, a Trónok harca az nem a Gyűrűk ura, mi szükség tehát ilyen monumentális csatákra, ahol a „Jó” a „Rossz” ellen száll szembe egyetlen, emberfeletti csatában? Nem az ilyenekért szeretjük a Trónok harcát.

Ugyanakkor számomra ez a rész az apoteózisa volt annak, amit egy ilyen fantasy világban látható ostromban megvalósíthatunk. Mitől különbözött ez nálam például az említett Gyűrűk urában, vagy más fantasy film epikus csatájától? És főleg: miért érzem úgy, hogy ez a rész 9 feletti értékelést érdemel?

Mestersége a Halál

Először is: ez tényleg igazi „élet-halálharc” a szó igazi értelmében is, hiszen élőknek kell a halottakkal szembe szállniuk egy szinte esélytelen csatában. Azokkal a halott szolgákkal, amelyekké bármikor maguk az élők is válhatnak, ha elesnek a csatában és a rejtélyes Éjkirály feltámasztja és irányítani fogja őket.

Az Éjkirály rettenetes ellenfél, nem egyszerűen csak „gonosz”, vagy „kegyetlen”, egész egyszerűen nem fél semmitől, csak a végső célját akarja elérni, a menetelő halott seregével pedig megállíthatatlan.

Nem félnek semmitől, érzelmeik nincsenek

Másrészről azért sem hagyományos csata ez, mert történelmi háborús filmmel, vagy a Gyűrűk Urával ellentétben itt nem csak iszonyatos erejű ellenséggel kell hőseinknek szembe szállnia, hanem egy olyannal, amely szó szerint nem fél semmitől, az emberekkel, vagy orkokkal ellentétben nem futamodik meg soha.

Ebből a szempontból talán jobban hasonlított ez a rész egy World War Z-hez, mint egy fantasy filmhez. Más fantasy sorozat esetében ez talán zavaró lenne, itt viszont ez a „stíluskeveredés” tökéletesen passzol a Trónok harca világába.

Bárki, bármikor meghalhat

Harmadsorban, amiért ez a rész igazán ütött, hogy a sorozat azon aspektusa, hogy bármelyik fontosabb szereplő, bármikor meghalhat, itt a maximumra volt felpörgetve. Míg egy hagyományos fantasy film ostroma során azért megszoktuk, hogy a hősök megússzák, itt senkinek az életére sincs semmilyen garancia, sőt, bármelyik karakter, bármikor a legborzalmasabb halállal halhat meg. Nem spoilerezünk, nem árulunk erről semmit sem el, de gondolom, azért sejtitek, hogy lesznek olyanok, akik nem élik túl ezt a csatát.

Az önfeláldozás, a többiek szorongatott helyzetből való megmentése, a váratlan „deus ex machina” és egy különleges karakter feltűnése még jobban emeli ennek a dinamikus, igazi adrenalinpumpa résznek az értékét. Végül „arra” a fordulatra – amely egyben konklúziója is egy korábbi részből egy könnyen elsikkadó, de mégis fontos jelenetnek, szerintem senki sem számított.

Hogy mi lesz a folytatás, azt a fenti trailerből láthatjátok, de mindenesetre a harmadik rész szerintem az a heroikus, epikus energia és adrenalinbomba volt, amely nagyon kellett most ennek az induló évadnak…

-BadSector-