SOROZATKRITIKA – (SPOILERMENTES!) Miközben még mindig sokan a legutolsó rész hatalmas élők és halottak közti összecsapásának (pozitív, vagy negatív) hatása alatt állnak, a westerosi hősök már halottakat gyászolják és a veszteségeket számolják. Daenerys Targaryennek Cersei Lannister képében egy új ellenségre kell felkészülnie, aki mögött ugyan nem áll egy szinte legyőzhetetlennek tűnő élőhalott zombihadsereg, ő valószínűleg szénné égne, ha egy sárkánnyal odapörkölnének neki, viszont az Éjkirálynál sokkal agyafúrtabb, simlisebb nőszemély. Igazi nagy túlélő és nem ismer irgalmat – ahogy ezt már az előző évadokból is megtapaszthattuk.
Cersei Lannister, az őt alakító Lena Headey és a forgatókönyvírók hátára nehéz súly nehezedik. Az Éjkirály után a szexi, törékeny nőnek hihetően el kell adnia nekünk, Trónok harca rajongóknak, hogy eléggé veszélyes főellenség (vagy „főgonosz” – ha kicsit gamer szemmel nézünk rá) Jon és Daenerys, illetve az Éjkirály elleni küzdelemben alaposan megcsappant seregeik számára. Persze, a helyzet ennél komplexebb, Cerseinek több ütőkártya is a kezében van és azt már eddig is tudtuk, hogy ő igazi elszánt és ravasz „bitch”: nem fogja olyan „könnyen” adni magát, mint ahogy Arya az Éjkirályt egyetlen késszúrással elintézte az előző epizódban.
Aki „megerősödött”
Ugye emlékszünk rá, Cersei honnan jött vissza? Amikor egy bigott pap mesterkedéseinek köszönhetően meztelenül, megalázva kellett King’s Landing utcáin vonulnia, és az őrjöngő tömeg rohadt zöldségeket hajigált rá, szerintem egyrészt sokak szimpátiáját megnyerte, másrészt nem gondoltuk volna, hogy ennyire megerősödve kerülhet vissza a trónra – vagy egyáltalán élve megússza az egész nagyon eldurvult konfliktust. Pedig Cersei akkor is agyafúrt módon átvert mindenkit és a szinte lehetetlennek tűnő helyzetből is győztesen került ki. „Ami nem öl meg, a megerősít” – tartja a mondás, és ez Cerseire nézve maximálisan igaz.
Sokan vitatkoztak arról, hogy vajon jó döntés volt-e az Éjkirályt ilyen „könnyen” kiiktatni a sorozatból, hiszen egy lineárisan haladó, a holtak serege ellen eszkalálódó, majd egy nagy, mindent eldöntő „Gyűrűk urás” végső csatába torkolló konfliktussorozat mennyivel epikusabb lett volna. Ezzel egyáltalán nem értek egyet. Szerintem az Éjkirállyal és seregével pont a megfelelő pillanatban számoltak le, a megfelelő módon – alaposan megrendítve Daenerys Targaryen és Jon Snow közös seregét.
Ez az igazi „Trónok harca”?
Ez a mostani epizód is, amely visszatér a sok párbeszédes, intrikákkal teli Trónok harca gyökerekhez, tulajdonképpen fényes bizonyítéka annak, hogy a Trónok harca végsősoron nem egy zombiapokalipszisről szól és Cersei Lannister méltó ellenfele Daenerys Targaryennek és Jon Snow-nak.
Persze Jon nagy felfedezése és Daenerys reakciója óta tudjuk, hogy nincs minden rendben már Jon és Sárkánykirálynő között sem. Vajon kinek jár a korona és ki akarja azt egyáltalán – akár annyira is, hogy végül a két pozitív főszereplő is egymásnak essen a Vastrón érdekében? És ki fogja őket támogatni?
Ez a rész ezt a legutóbbi kérdést is firtatja és nyilván nem nehéz kitalálni, hogy Daenerys támogatottsága továbbra sem nevezhető betonszilárdnak, sőt, bizonyos karakterek számára kérdésessé válik.
A lefektetett alapokon halad tovább
Hogy George R. R. Martin miért húzza ennyire a folytatást, azt csak ő tudja, de az tény, hogy a forgatókönyvírók „biztonsági játékra” mennek, tehát az eseményeket, a karakterek reakcióit és sorsát teljes mértékben az író által lefektetett alapokra helyezik. Ez részben jó, hiszen nem érik a rajongókat kellemetlen meglepetések (hasonlóak, mint amilyenekkel Az utolsó Jedikben „sokkolták” a Star Wars fanokat), viszont másrészről valahol béklyó is a sorozat számára, mert a történet mintha nem merne oly mértékű váratlan fordulatokkal, illetve pálfordulásokkal elrugaszkodni a fősodortól, ahogy ezt eddig megszokhattuk.
Ez valahol erre a részre is igaz, amely ismét kiváló, remek dialógusaival, a karakterek jellemfejlődésével (enyhén negatív, vagy pozitív irányba) éppúgy hozza a szolid – bár nem kiemelkedő – színvonalat, mint az első két részben.
-BadSector-
Trónok harca 8/4. rész: Az utolsó Stark
Rendezés - 8.2
Színészek - 8.4
Történet - 8.2
Látvány - 8.5
Hangulat - 8.6
8.4
KIVÁLÓ
Hogy George R. R. Martin miért húzza ennyire a folytatást, azt csak ő tudja, de az tény, hogy a forgatókönyvírók „biztonsági játékra” mennek, tehát az eseményeket, a karakterek reakcióit és sorsát teljes mértékben az író által lefektetett alapokra helyezik. Ez részben jó, hiszen nem érik a rajongókat kellemetlen meglepetések (hasonlóak, mint amilyenekkel Az utolsó Jedikben „sokkolták” a Star Wars fanokat), viszont másrészről valahol béklyó is a sorozat számára, mert a történet mintha nem merne oly mértékű váratlan fordulatokkal, illetve pálfordulásokkal elrugaszkodni a fősodortól, ahogy ezt eddig megszokhattuk.Ez valahol erre a részre is igaz, amely ismét kiváló, remek dialógusaival, a karakterek jellemfejlődésével (enyhén negatív, vagy pozitív irányba) éppúgy hozza a szolid – bár nem kiemelkedő - színvonalat, mint az első két részben.