FILMKRITIKA – Guy Ritchie családbarát, CGI-mozija, az Aladdin kellemes meglepetés, de a klasszikus meséhez és annak ’92-es rajzfilmverziójához nem ér fel.

Aladdin a semmiből jött, mintha ő maga szorult volna be a csodalámpába, amelyet Guy Ritchie rendező dörzsölt meg, hogy ezt a klasszikus mesefilm figurát életre keltse. Bevallottan nem az eredeti mese filmes megvalósításáról van szó, hangulatában inkább az 1992-es rajzfilm jut eszünkbe, ahol a Dzsinn amerikai szinkronszínésze az legendás és nem olyan régen elhunyt komikus, Robin Williams volt.

Egy igazi Ezeregyéjszaka meséi

Ezt a szerepet ezúttal Will Smith vállalta be, aki tényleg mindent beleadott, hogy legalább annyira kacagtató legyen, mint az eredeti Disney-rajzfilm, Robin Williams-szel.

Aladdin szerepét Mena Massoud játssza, akinek egyiptomi gyökerei vannak, Jázmin hercegnőt pedig az indiai származású Naomi Scott alakítja, Nasmin Pedrad a szolgálólányt, Daliát. Nem történt „fehérre mosás” a gonosz Jafar esetében sem: őt Marwan Kenzari alakítja, aki részben tunéziai színész.

A színészek alakítása a film legnagyobb pozitívuma. Massoud nagyszerű Aladdin szerepében, akár az akrobatikus mutatványait, akár a színészi alakítását nézzük. Igazi utcai akrobata és jópofa csibész, tele energiával és életkedvvel, egyedüli vágya, hogy Jázmin szívét meghódítsa. Massoud összességében remekül hozzá át az eredeti rajzfilm karakterét.

Pragmatikus hercegnő

Naomi Scott már egy másféle Jázmin hercegnőt alakít: kevésbé romantikus, sokkal pragmatikusabb: konkrétan alig várja már, hogy apját, a szultánt (Navid Negahban) lecserélje a trónon és ő maga hozzon döntéseket az országa tekintetében.

Hogyan jöhet össze ez a pár? Hát persze, hogy ebben csak a Dzsinn segíthet, aki Will Smith alakításában, emberi formában és CGI effektussal is megjelenítve mindig előjön, ha Aladdin a csodalámpát megdörzsöli. A Dzsinn Aladdin három kívánságát teljesíti, az egyik közülük, hogy Aladdin utcai srácból igazi herceggé váljon, hogy Jázmin és a szultán arisztokratikus elvárásainak megfeleljen. A két karakter közös jelenetei, párbeszédjei sikeresen feldobják a filmet, még akkor is, amikor a forgatókönyv megfáradt kliséi, vagy ötlettelen fordulatai miatt az időnként megbicsaklik.

A negyedik kívánságunk egy jobb forgatókönyv lett volna

Igen, sajnos a film közepétől a Guy Ritchie és John August forgatókönyvéből elvész a lendület és a kreativitás. Bár az Aladdin és Jázmin közti romantikus szál jól ki van dolgozva, a repülőszőnyeges is ott van a topon, de a Dzsinn és a szolgálólány borzasztóan erőltetett szerelmi részét már jobb lett volna kihagyni a filmből. A főgonosz is elég erőtlen: Dzsafárról sosem fogod elhinni, hogy elég gonosz és hatalmas ahhoz, hogy a legcsekélyebb mértékben is ellent tudjon állni Aladdin sikersztorijának.

Szerencsére a nehézkes, vagy sután megírt forgatókönyv, és a fenti negatívumok ellenére az Aladdin egy szórakoztató, családbarát film. Ha az a kérdés, hogy gyerekkel a moziban jól fogunk-e szülőként is szórakozni a moziban, akkor erre a válasz egy határozott igen, de azért nem árt, ha szereted Will Smith-t…

-BadSector-