TESZT – A Frogwares túl nagy játékot akart csinálni, de a halasztás ellenére is csak egy átlagos, az ígéretekhez képest messze gyenge nyomozós kalandot tudtak csak prezentálni, mivel – ahogy ez már idén sokszor látható volt – nagyot akart a szarka esete merült fel a The Sinking City-vel.

H.P. Lovecraft munkásságából mostanában csak gyenge játékadaptációk, újragondolások születnek, mert tavaly is mi volt a Call of Cthulhu? Egy legyintéssel elintézhető alkotás. Ebbe a kategóriába a The Sinking City is beleesett.

Sherlock City

A Frogwares idáig főképp a Sherlock Holmes-játékokkal foglalkozott, de most valami eltérőt, de mégis hasonlót hoztak össze, ami Oakmont szigetén játszódik az Egyesült Államokban, főszereplőben egy olyan nyomozóval (neve Charles Reed), akinek látomásai megkeserítik az életét. A múltban történt események árnyékait látja, és ha ehhez hozzávesszük a város nem épp emberi kinézetű karakterek kihallgatását és a nyomok gyűjtését, akkor papíron nagy eséllyel egy izgalmasnak tűnő játékot kaphatnánk. A feltételes mód azért van, mert magát a hangulatot az egy évszázaddal ezelőtti környezet önmagában nem nagyon képes kiemelkedő szintre emelni. Ha már nyomok: először az lesz a cél ebben a nyílt világban (ami szerintem a fő ok amögött, hogy miért lett gyenge a végeredmény), hogy keressük meg az összes nyomot, ami az esetekhez köthető, aztán a fejünkben össze kell rakni, hogy mi is történt.

Nos, de főleg abból áll az egész, hogy beszélünk valakivel, elmegyünk valahová, megvizsgálunk egy helyszínt, hogy aztán egy újabb címet behúzva valakivel még kommunikáljunk, és ez ismétlődik sokszor, és közben nekünk kell a térképen bejelölni, hogy pontosan hol is van a célpont. Komolyan, a játékosra hárul az a feladat, hogy az épp megtudakolt címet szépen húzzuk be a térképünkön. Ha 1991-et írnánk mondjuk, sőt nem, mondjunk 1987-et, akkor egy C64-es játék esetében ezt megérteném, de 2019 van, és ez nem valami értelmes ötlet, az pedig csak idegesítő, hogy úgy vannak az utcák megtervezve direkt, hogy állandóan kerülőutakat kelljen keresni. (Ekkor általában motorcsónakra pattanunk, és bizony fel lehet készülni arra, hogy el fogunk akadni a szemétben. Kár, hogy maga a környezet nem nagyon érződik úgy, hogy Lovecraft alkotásaihoz köze lenne bármilyen mértékben is. Élettelen a város, és ez nagyon is érzékelhető. Kihagyott ziccer #5437.

Loading Time City

De ott vannak az itt-ott elszórt fast travel pontok! Jó, rányomunk, és várunk. Várunk. Várunk. A töltési idők borzalmasak, és gyakran fogunk velük találkozni. Meghalnánk? Ez be fog következni, mert a harcrendszer szerintem echte átmásolható lenne az első, 1996-ban megjelent Resident Evilbe, mert van a pisztoly, meg van a közelharci támadás. Wow! Bemegyünk egy épületbe? Töltés. Túl gyorsan haladunk a játékban? (Pl. esetleg sietősre vennénk az utszán len.) Az orrunk előtt tölti be a hátteret a játék. Szerintem a játék címe, A süllyedő város inkább a süllyedő reményre utal, mert minden egyes töltőképernyővel csökken a belé vetett bizalom… De jók-e legalább a jelenetek, dialógusok? Nem! Klisékkel megpakolt, és még csak a szinkron sem olyan jó. Rég volt már, hogy ilyen szárazon előadott monológokat kellett hallgatnom.

Szóval a kegyelemdöfés kérem az, hogy a menürendszer, az valami elképesztően összetett. Egy ilyen játéknak ez halálos bűn, hogy – miután több perces audiologban kapjuk meg az eset összefoglalóját – folyton keresgélni kell, hogy mit kell választani, mire megtanuljuk az egészet. Abszolúte nem intuitív, úgyhogy ha azt mondom, hogy Mind Palace, akkor lehet szépen rémálmok közepette az ágyban forgolódni, mert lesz pár óra, amit ebben eltölthetnek azok, akik vannak olyan mazochisták, hogy ennek ellenére is megpróbálják végigvinni a játékot. És még a gombkiosztás sem módosítható (PlayStation 4-en biztosan).

Shitking City

Úgyhogy szerintem a The Sinking City egy ötöst érdemel. Csak azért adok rá ennyit, mert a nyomozás maga, továbbá Lovecraft alkalmazása jó ötlet, de az egészet elrontja a kivitelezés. Minek egy ekkora nagy nyílt világ, ha konkrétan töküres az egész? Minek egy ilyen bonyolult menürendszer? Technikailag sok sebből vérzik a játék, ami az Unreal Engine 4 révén még inkább érthetetlen, hogy ennyit tölt. Komolyan, csak a hangulatot tudom felhozni valamelyest pozitívumnak. Van benne pár butaság (kraftolás: tekercsrugó + alkohol = medkit, MI EZ?), és a józanság csíkja sem nagyon tűnt értelmesnek, mert nekem csak annyit sikerült elérnem, hogy elmosódott Reed látása tőle.

Erre a játékra még úgy fél év munka ráfért volna, mert egy kis gatyábarázással szerintem lazán lehetett volna egy 7/10-es alkotás a The Sinking City, de így csak egy jó világ, egy jó hangulat vár ránk a Frogwares-től megszokott erősséggekkel és gyengeségekkel egyaránt. Kár érte, ez bizony egy nagy csalódás.

-V-

Kiadó: Bigben Interactive

Fejlesztő: Frogwares

Stílus: nyílt világú nyomozás

Megjelenés: 2019. június 27.