RETRO – Sznobizmus, rafinéria, gyönyörű nők, elegáns kocsik, szupergonoszok és leplezetlen erőszak lengi körül minden idők leghíresebb és legrégebbi szuperügynökét, James Bond 007-et akinek számítógépes kalandjaiban is már 25 év óta részt vehetünk.
Bizony, a legelső James Bond játék már 1983-ban megjelent, pontosan 30 évvel az első James Bond regény, a Casino Royale után. Azóta oldalnézetes mászkálós, platform, FPS és TPS nézetből is irthattuk a gaz szovjeteket és a SPECTRE ügynökeit a csokornyakkendős öltönyének makulátlanságára folyamatosan ügyelő 007-es bőrébe bújva.
James, oly rég volt…
A ’83-as legelső Bond játék még Commodore 64 hőskora előtt jelent meg, így olyan manapság már mókásnak hangzó géptípusokon is napvilágot látott, mint a ColecoVision, illetve az akkoriban rendkívül népszerű Atarin is tolhatták apáink és nagyapáink.
A játék címe egyszerűen csak James Bond 007 volt és korábbi filmekből játszhattunk végig híres jeleneteket: Diamonds are Forever, The Spy Who Loved Me, Moonraker, For Your Eyes Only, és így tovább. Mindegyik pályán ellenfelek garmadája próbálta a 007-es életerő szintjét 000-ra redukálni és mindenhol az adott filmhez kötődő speciális feladatokat kellett végrehajtanunk. Legelső kalandnak nem is volt rossz ez az árkád kis cucc, a relikviák iránt érdeklődőknek érdemes belekukkantaniuk.
Interaktív regény?
Igen, bármilyen hihetetlennek is hangzik a mai akcióorientált játékvilágban, a következő James Bond „játékok” egy olyan regények voltak, ahol a szoftver leírta, hogy éppen hol találtuk magunkat, parancsainkat pedig be kellett gépelnünk. (Go west (young agent), kill russian, stb.)
Az egyik ilyen alkotás az akkoriban mozikba kerülő Roger Moore-os film, a View to a Kill alapján készült, a másik pedig egy korábbi mű, a Goldfinger adaptációja. Aki az eredeti Fleming regényeket is szerette olvasgatni, annak ma is érdekes kikapcsolódás lehet egy-egy ilyet kipróbálni.
Timothy Dalton színre lép…
1987 meghatározó év volt a James Bond filmek korszakában: ekkor öltötte fel magára a 007-es öltönyét a rókaképű Timothy Dalton, akit egyesek utáltak, másik szerint az egyik legjobb James Bond volt. Dalton két filmben szerepelt csupán, viszont mind a kettőből készült játék Commdore 64-re: a Living Daylights, illetve a Domark-féle License to Kill.
Előbbi egy oldalnézetes shooter volt (annak idején alaposan leamortizáltam a haverom C64-es joystickját, mire végigtoltam nála), a másik pedig egy felülnézetes shooter, amelyben a 007-esnek helikopterekre, kamionokra és más járművekre kellett felkapaszkodnia a gyalogos akciórészek után. Aki látta a filmet, annak különösen nagyszerű élmény volt végigvinni ezeket az akciójeleneteket, de a film ismerete hiányában is elmondhatjuk, hogy ez volt egyike a legjobb James Bond játékoknak.
Roger Nyúl a pácban
A License to Kill nagy sikere után a Domark régebbi James Bond filmek adaptációjához nyúlt. Az Amiga és újabb Atari gépekre megjelent 1988-as-es Live and Let Die, illetve a ’99-es The Spy Who Loved Me továbbvitte és tökéletesítette felülnézetes autós vonalat.
Kifejezetten utóbbi volt hatalmas élmény, illetve egyszerre vicces is: a filmben látható Lotus Esprit szuperautóval nem csak a rosszfiúkat, hanem ártatlan járókelőket is elgázolhattunk, ami a világmegmentő ügynök imidzsével enyhén szólva sem fért össze, így a játék szép nagy botrányt is kavart. Bizonyos tekintetben viszont az előfutára volt a Carmageddon, illetve GTA részeknek…
James Bond nem vész el, csak átalakul
A következő James Bond játék, az 1990-es James Bond: The Stealth Affair abból a szempontból érdekes, hogy eleinte nem is volt az. A játékot a francia Delphine Software fejlesztette és egy remekbe szabott oldalnézetes kalandjáték volt Amiga 500-ra, amely Operation Stealth néven jelent meg.
Bár eredetileg is James Bond játékot akartak, azonban licencbeli problémák miatt erre nem volt lehetőségük, ezért a főszereplő végül John Glames lett, a CIA szuperügynöke, és egy teljesen különálló sztorit dolgoztak fel, amely persze a James Bond filmek stílusában készült.
Később a játékot megvette az Interplay, és mivel megszerezték a 007-es licencet is, ezért az újra kiadott, megváltoztatott című játékban átnevezték a hőst a James Bondra. Aki szereti a point’n’click kalandokat, és nem zavarja az ősrégi grafika, annak érdemes ebbe is belenéznie, nagyszerű darab, még Bondtól is elvonatkoztatva.
Pierce Brosnan a pisztolycsőben
Daltont két produkciója után váratlanul kirúgták az MI5-től és egy új színész, a sármos és jóképű Pierce Brosnan vette fel 1995-ben a jól ismert szmokingot. Brosnan első filmjéből, a GoldenEye-ból azonban csak két évvel később készült el a játékadaptáció.
Megérte rá várni: a ’97-es, Nintendo 64-es GoldenEye egyike azon ritka konzol játékoknak, amelyet még ma is sokan elhomályosult szemmel emlegetnek fel. Sokan azt is kívánják, bárcsak meg lehetne ismételni azt a fantasztikus játékélményt, amelyet ebben a klasszikusban átéltek. A GoldenEye olyannyira mély nyomot hagyott a játékvilágban, hogy az Electronic Arts nemrég megpróbálta ugyanezzel a címmel egy leginkább multira kihegyezett azonos című FPS-t piacra dobni – „természetesen” ez az utánérzés pocsékul sikerült.
És hogy miért tekintenek még ma is a GoldenEye-ra, mint a mind a napig legjobban sikerült James Bond játékra? Nos, maga a szingli rész is nagyszerű volt, hiszen az FPS játékmenetet remekül vegyítették lopakodással, távcsöves puska használatával és sok más egyébbel, amelyekhez hasonlót csak jóval később, a No One Lives Foreverben próbálhattunk ki 2001-ben. Ugyanakkor a multiplayer volt az, amitől hatalmas kedvenccé vált ez a játék: a sokféle játékmód és lehetőség révén sokan a Halo részeknél is jobbnak tartják a 007-es e kalandját.
My name is Arts, Electronic Arts
’99-ben a James Bond licenc átkerült a dúsgazdag, ám játékait egyre inkább futószalagon gyártó Electronic Arts-hoz. Az EA az újabb és újabb Brosnan-féle Bond filmek alapján lelkesen tolta ki az eléggé átlagos darabokat. Természetesen készültek a mozirészektől különálló darabok is: ilyenek voltak a különböző autóversenyes programok, illetve két teljesen saját sztorit feldolgozó James Bond játék, a Nightfire és az Every or Nothing.
Különösen utóbbi volt emlékezetes: az EoN-hoz olyan híres, ismert sztárokat kértek fel, mint Christopher Walken, Shannon Elizabeth, vagy Heidi Klum. Sokak szerint ez a játék a GoldenEye után a második legjobb 007-es darab és kétségtelen, hogy mind a nagyszerűen kidolgozott, kirobbanó akciórészek, mint a James Bond filmekéhez mérten is egész jó sztori, illetve akkoriban remeknek számító grafika is ott voltak a topon.
Sajnos az EA az ugyanerre a motorra készülő játékot, a klasszikus film alapján készült From Russia with Love-ot már eléggé összecsapta, pedig még az öreg Sean Connery-t is felkérték, hogy ő legyen James Bond hangja. Az EA ezzel az utolsó játékkal el is búcsúzott a James Bond licenctől, amely az Activisionra szállt át: első darabjuk pedig az ebben a számunkban tesztelt Quantum of Solace…
-BadSector-