TESZT – A Sniper Elite mindig is különös franchise volt. Az első játékot még az első Xboxra adták ki, aztán gyorsan elfelejtette mindenki, de a sorozat nem adta magát egykönnyen: a folytatás Xbox 360-on és PS3-on látott napvilágot, sokkal több vérrel, illetve a mára megszokottá vált röntgensugár nézettel megspékelve.

 

Az aránylag tisztességes, 2014-es harmadik részt a Sniper Elite 3-t leszámítva , a franchise-nak volt egy elég fura spin-offja is: a Zombie Army Trilogy, amelyben a Call of Duty-hoz hasonlóan zombikat kellett gyilkolásznunk, melyről még én írtam pont egy évvel ezelőtt.. Nem volt valami hatalmas eresztés, de a röntgensugár nézet valahogy érdekessé tette a zombiöléseket.

Most ismét visszatérünk a realisztikus, valódi második világháborúhoz, Karl Fairburne szerepében. A kérdés csak az, hogy megéri-e negyedszer is visszatérni a sorozathoz?

Szuperfegyver: a nácik örökös álma

A Sniper Elite 4 története miatt ezúttal sem fogja a sztoriíró könnyes szemmel megköszönni a szüleinek a lehetőséget az Oscar-díj kiosztó gálán– magyarán egyszerű, mint a fapapucs. A nácik ismét egy szuperfegyvert akarnak kifejleszteni, amelyik a második világháborút az ő előnyükre fordíthatja. Így tehát Karlnak ezúttal Olaszországba kell beszivárognia és megtalálni a tudóst, aki a szuperfegyvert fejleszti, hogy megállítsa. Útközben Karl ellenállókkal is találkozik, illetve a szokásos politikai intrikákba is belekeveredik. Nagyon komplex dolgokra, mint plédául Becstelen Briganty ne tessék itt számítani: a narratíva és a karakterek a szokásos B kategóriás akciófilmeket idézik.

A szinkronhangok még annál is egy fokkal borzalmasabbak, minden mondatot olyan unalmas, élettelen hangon vették fel, mintha a portást és a takarítóbrigádot kérték volna fel, hogy ugorjanak már be némi szinkronhang erejéig.

Ha igazán érdekes sztorira vágysz a német katonák állandó öldöklése közben, akkor csalódni fogsz: a legutóbbi Wolfenstein játékok fényévekkel jobbak a Sniper Elite 4-nél ezen a téren.

Bumm a fejbe! (Meg még sok más testrészbe…)

Kár, hogy a sztori nem az igazi, mert minden más téren kiváló a Sniper Elite 4. A röntgensugár-nézet látványosabb, mint valaha: szívek robbannak, tüdők roncsolódnak, csontok, belsőségek fröccsennek szét. Mindezt a lehető legnagyobb részletességben: egy kicsit a Soldier of Fortune-re emlékeztetett a 2000-es évek előtt és az évezred elején, amikor minden sérülést eltúloztak a fejlesztők.

Itt még cifrázták is a fejlesztők: egy golyó két katonán megy keresztül, vagy akár az övére csatolt gránátot eltalálva nézhetjük, ahogy a belső testrészei véres masszává válnak.

A játékmenet igazán a nehezebb szinteken kihívás. Négy közül választhatunk: Kadét (könnyű) Mesterlövész (normál), Sniper Elite (nehéz), autentikus (hardcore), illetve saját nehézségi szinteket is beállíthatsz. A különbség nem az ellenség AI-jában, a mennyiségében, vagy a HP-jában rejlik, hanem egyre komolyabb a játék fizikája, és egyre inkább lecsupaszított, leegyszerűsített, kevésbé segítőkész a kezelőfelület.

A teljesen kezdőknek talán érdemes eleinte kadétot választaniuk, legalább az első küldetésnél, aztán, ha belejöttek, akkor nyugodtan a mesterlövész (normál) szintre léphetnek, mert még ott sem egy oroszlán a nehézség.

Minden szinten, szinte minden

A level design emellett jól passzol a játékmenethez, lévén igazán nagyméretű, jól kidolgozott pályákról, helyszínekről beszélhetünk, amelyek vertikálisan is sok lehetőséget és kihívást nyújtanak egyaránt a játékos számára. Céljainkat sokféleképpen teljesíthetjük egyetlen szinten belül, illetve rengeteg lehetőség kínálkozik az ellenfél likvidálására is.

A fegyvertárunk korántsem csak a mesterlövészpuskára korlátozódik: a pisztolyok, automatafegyverek arzenálján túl bombákkal, dinamittal, és különféle időzített bombákkal is eljátszodozhatunk. Persze a „diszkréciónak” sincs akadálya: a puskáinkat, vagy a pisztolyokat egyaránt használhatjuk hangtompítóval is.

Ezt annál is inkább érdemes kihasználni, mert az AI egy fokkal intelligensebb lett az előző játék óta: nemcsak keresgélni fog minket, hanem megpróbál bekeríteni, sőt, még egyéb taktikákat is alkalmazni, hogy megkeresítse hősünk életét. Az AI emellett elég jól is céloz: egy-két lövés és már normál szinten is elterül hősünk és tölthetjük vissza az előző játékállást.

Jutalomhegyek

A játék emellett számon tartja a lövéseidet, eredményességedet, és különböző egyéb speciális teljesítményeidet is. Minden szint végén XP-t kapsz, amelynek köszönhetően szintet léphetsz, új képességekre is szert tehetsz, sőt új fegyvereket, vagy fegyver skineket is kaphatsz.

Emellett a játékból nem hiányzik a kooperatív és a multiplayer mód sem, melyekben a világ minden tájáról hívott társakkal együtt mérhetjük le tudásunkat. Oktatómód nincs a játékban (ha elszúrod, akkor a játék egy gyors tippkártyát kínál fel), viszont egy lövészgyakorlaton letesztelhetjük tudásunkat, mielőtt Hitler tányérsapkáját (meg persze a kerek fejét) el szeretnénk trafálni egy kilométerről.

Bár a játékmenet a Sniper Elite 4-ben közel sem forradalmi, a sorozat állandó bája, ahogy nácik fejét szétlőjük, még most is magával ragadó, a hatalmas térképet felvonultató nyolc küldetés alatt pedig rengeteg lehetőségünk nyílik rá, hogy úgy teljesítsük a küldetéseket, ahogy akarjuk.

„Rómát látni és meghalni”?

A játék grafikájára nem lehet panasz, a környezet részletessége egészen elsőrangú. Kezdve az olasz városok ábrázolásától, az ellenséges német katonák kidolgozásán keresztül, egészen a korabeli harci és civil járművek megjelenítéséig minden téren elégedetten csettinthetünk. A művészi munka, az animáció kiváló, különösen a halálosztás animációja és a ragdoll fizika tekintetében. Az egyetlen panasz, amely azért érheti a játékot, hogy bizonyos karakterek arcának kidolgozása nem az igazi, különösen az NPC-k tekintetében. A 3D-s televíziók tulajdonosait viszont most tényleg elkényeztették, ugyanis végre-valahára találkozhatunk egy olyan AAA PS4 címmel, amely natív módban támogat a 3D-s megjelenítést! (Valahol ironikus, hogy erre három és fél évet kellett várni a PS4 esetében, miközben már egy ideje itt a PS4 Pro 4K gaming lehetősége is. – BadSector)

Összességében a Sniper Elite 4 egy igen jó játék, rengeteg lehetőséggel, nyitott játékmenet struktúrával, amely némileg a Hitmanre emlékeztet. A különbség talán csak annyi, hogy ha itt – nehezebb szinten – felfedeznek, akkor elég hamar itáliai fűbe harapsz. Persze közel sem hibátlan címről beszélünk: az oktató rész kihagyása bosszantó, a szinkronhangok idegesítően tré minőségűek és időnkét kissé körülményes a játék irányítása is. Ha viszont nácik fejét akarod kipukkasztani, akkor mindenképpen érdemes egy próbát tenni vele!

-Dante-
(fordította: BadSector)

---

Kiadó: Rebellion, Sold Out

Fejlesztő: Rebellion

Stílus: Taktikai shooter

Megjelenés: 2017. február 14.