RETRO – „Amikor Graham a szikla elé áll, eltűnik a szikla, amikor pedig mögé kerül, eltűnik a lába” – dicsekedtek technikai bravúrjukkal 1983-ban az első King’s Quest készítői. Roberta és Ken Williams méltán volt büszke alkotására: először használták a point and click technikát, amely azóta külön műfajjá vált. Az eltelt másfél évtized grafikai fejlődésének köszönhetően három dimenzióban a szikla mögé forgatva a kamerát, a King’s Quest 8 hősének akár a csizmasarkára is ráközelíthetünk. De vajon tényleg erről szól a kalandjátékok fejlődése?

 

Az első rész óta eltelt tizenöt év nemcsak a kalandjátékokhoz, hanem az egyik legíresebb sorozat hőséhez Grahamhez sem volt kegyes, aki ma Daventry birodalmának öreg királyaként már csak a gabona betakarításával törődik – ahogy ezt a King’s Quest 8: Mask of Eternity elején láthatjuk. A békés öregség nyugalma azonban számára sem adatik meg: királyságát egyik pillanatról a másikra hatalmas mágikus vihar dúlja fel, minden lakosát kővé változtatva. Graham tehetetlenül nézi az eseményeket varázstükrében, míg ő maga is kőszoborrá nem változik – a kalandorok stafétabotját ezúttal az ifjú, ambiciózus Connor veszi át. Hősünk feladata, hogy az Örökkévalóság Maszkjának darabjait – amelyet egy elvetemült varázsló öt részre tört – megtalálja, mert csak ekkor kelnek újra életre Daventry szerencsétlenül járt lakosai.

3D Daventry

A King’s Quest rajongói által jól ismert királyság birodalma óriási változáson ment keresztül: ezúttal minden apró részletét három dimenzióban szemlélhetjük. A third-person shooterekben már megszokhattuk ezt a fajta grafikát, újdonság azonban, hogy a kamerát ezúttal – a Myth-hez hasonlóan – sokkal szabadabban forgathatjuk. Néha kénytelenek vagyunk erre, mert csak így vesszük észre a bokrok mögött vagy a házak szobáinak sarkaiban heverő fontos tárgyakat. Szegény Connor vállára nemcsak a rejtélyes átok kiderítésének feladata nehezedik, hanem az életére törő különféle szörnyetegekkel is meg kell birkóznia.

Így tehát a King’s Quest 8: Mask of Eternity egyszerre hagyományos kalandjáték és Tomb Raider-klón. Hogy megfeleljen a kor és az új játékstílus követelményeinek, Connornak Lara Croftra emlékeztető képességek birtokosává kellett válnia. Hősünk a híres kalandornőhöz hasonló mozdulat-arzenállal rendelkezik: rohan, ugrik, mászik, harcol stb. Eleinte a szörnyetegeket kénytelen jobb- és balegyenesekkel elintézni, a játék során azonban fegyvereket találhatunk, amelyek nagy segítséget nyújtanak a szörnyek irtásában.

Egy Csipetnyi RPG

Connor a klasszikus szerepjáték-hagyományoknak megfelelően fejlődik: minden szintlépéskor erősebbé és ügyesebbé válik, valamint egyre több sebzést képes elviselni. Míg a játék elején jobban tesszük, ha az izmosabb szörnyek elől inkább elszelelünk, később akár többjükkel is megbirkózhatunk egyszerre. A fegyverek mellett a legkülönfélébb páncélokat és pajzsokat aggathatjuk hősünkre RPG-módon. Eleinte jó, ha egy órácska csizmát vagy bőrzekét találunk, később azonban igazi lovagi páncélra és pajzsra is szert tehetünk. Ilyenkor Connoron új öltözéke grafikusan is megjelenik – a bravúros technikai megoldás a Return to Krondorra emlékeztet.

Kalandra Fel!

Mivel minden 3D- és akció elem ellenére mégiscsak King’s Quest a játék címe, szerencsére a fejünket nem csak a szó szoros értelmében törhetjük: a programban találkozunk a megszokott logikai feladványokkal is, Tárgylistánkat a hagyományos Sierra-kalandjátékokhoz hasonlóan egy legördülő menüből hívhatjuk elő – talán nem akarták a készítők, hogy a régi sorozat rajongói teljesen elidegenítve érezzék magukat a 3D-s engine és a third person shooter játékmenet láttán… Néha bizonyos feladatok megoldásához ügyességünkre is szükségünk van: hiába jövünk rá, hogy a várfal oldalára csak a kötélhágcsó segítségével tudunk felmászni, az akcióhoz nekünk kell Connort irányítanunk, nem úgy mint a régi King’s Questekben.

A 3D-s engine-nek köszönhetően Daventry királysága jóval nagyobb lett, mint az előző részekben: jó néhány óránkba beletelik, míg magát a falvat felfedezzük. Ugyanakkor a bejárandó terület nem korlátozódik csupán Daventryre: összesen hét különböző meseszerű világon keresztül kell bolyonganunk, hogy a mesés maszk darabjait megtaláljuk.

Azt hiszem, minden öreg kalandjáték-rajongó nosztalgiával gondol vissza a régi King’s Questekre. Lehet, hogy történeteik néha kissé sziruposak és hollywoodi fordulatokkal telítettek voltak, mégis a kalandjátékok őseiként alapműveknek számítanak. Miután a három éve megjelent hetedik résszel jelentős csalódást okozott a Sierra, jobbnak látták ha egy időre elfeledkeznek róla…

Amikor meghallottam, hogy a nyolcadik részt third person akció/kalandjátéknak készítik el, kissé elszomorodtam (a Lara Croft-mánia már a klasszikus kalandjátékokat sem kíméli…?).

Aztán a Sierra különféle sajtótájékoztatóin elkezdte bizonyítgatni, hogy a kalandoroknak sem kell majd csalódniuk a King’s Quest 8: Mask of Eternity-ben, ugyanis éppen úgy megtalálható lesz benne logikai feladvány, mint egyéb kalandelemek.

Annak ellenére, hogy csakugyan találunk benne logikai részeket, sajnos a játékban mégis inkább a Die by the Sword-szerű akcióelemek dominálnak. Egyszerűen nem tudom megérteni, miért kell ennyire agresszíven erőltetni a Tomb Raider-szerű elemek bemásolását. Nem az engine-nel van a baj – szerintem a kalandjátékoknál be fog válni a third person nézet -, inkább az idegesítő akciórészek degradálják le a King’s Quest 8-at unalmas mászkálós programmá.

Mennyivel élvezetesebb lett volna a játék, ha Daventry mesés világában nem kell bolhaként ugrabugráló orkokkal és mosolyra fakasztó mozdulatokkal közeledő zombik tömkelegével megküzdenem, hanem belemerülhettem volna egy hagyományos kaland meséjébe…
Az akciórész monoton voltán a történet sem segít: „a kalandjáték-történetek királynője” – ahogy Roberta Williamset nevezi a szakma – a szabvány kővé változtatás sztorinál valami eredetibbet is kitalálhatott volna.

Főszereplőnk, Connor már megint a szokásos hollywoodi típus: jóvágású, aranyszívű, igazi jó gyerek. Monológjai is roppant elmések: ha például bármelyik kővé változott karaktert megvizsgáljuk, általában az „Ó szegény uram! Ne aggódj, segítek elátkozott sorsodon!” variációit hallhatjuk.

A Sierra tehát legújabb kalandjátékában sablonos története és a monoton akciórész miatt egyelőre inkább lejáratta, mint népszerűsítette új, 3D engine-es technológiáját.

-BadSector- (1998)

---

Kiadó: Sierra Online

Fejlesztő: Sierra Online

Stílus: Akció-kaland

Megjelenés: 1998