TESZT – A Remnant: From The Ashes egy Souls-klón. Lehet benne lőfegyvereket is alkalmazni, így valamelyest Bloodborne-klónnak is lehetne mondani. Vagy akár a Darksiders is felhozható, nem is véletlenül – a játékot ugyanis a Gunfire Games készítette, akik a Darksiders III mögött is álltak.

Amúgy a stúdió szituációja picit furcsa: néhány nappal a játék megjelenése előtt a THQ Nordic… na jó, mondjuk inkább az anyacég nevét, Embracer Group AB felvásárolta a Gunfire Gameset, de ennek a játéknak a Perfect World Entertainment a kiadója. Emiatt fennálló gyanúm bevált – úgy érződik, hogy ez a játék inkább több személyre lett gyúrva, és egyedül nem tűnik olyan szórakoztatónak… és nem is csoda, alapból co-opként volt BEJELENTVE a játék, ami ráadásul véletlenszerűen generált pályákkal rendelkezik.

Gyökér

A Root (magyarul Gyökér – nem véletlen az a feltehetőleg bold lead e sor felett) névre hallgató szörnyfaj elfoglalta a Földet, kipusztította az emberiség jelentős részét, és persze mi leszünk a megmentők. Klisés? Igen. De nem erre fogunk figyelni a harcok során, amik emlékeztethetnek a Souls-játékokra, de jogosan, igaz, itt gyorsabb mozgásunk van, többféleképpen kikerülhetjük a felénk tartó támadásokat, és azért itt távolról is harcolhatunk. Ennek ellenére is ismerősnek fog érződni, ha felbukkan az utunk során egy lebegő vörös kristály – leülünk előtte, HP-nk és lőszerünk feltöltődik, és gyorsan mozoghatunk a világban rajtuk keresztül. A grindolóknak pedig respawnolja az ellenfeleket is, úgyhogy valamit valamiért alapon működnek a kristályok.

Ott már kezdődik az eltérés, hogy közelharci, pisztolyos vagy hosszabb távra szánt fegyverrel való harcban kell részt vennünk – gyorsan válthatunk köztük, és kell is, mert fel kell ismerni a körülményeket és ez alapján kell túlélnünk. Lehet, hogy egyes ellenfeleket tömegesen ki lehet iktatni mondjuk egy jó öreg kalapáccsal, egy másik típust messziről kerülni kell és puskával kell legyőzni azt. Egyfajta improvizációra van szükség itt, amihez hozzá lehet venni a kamera kezelését is, hogy maximálisan uralmunk alatt legyen a közvetlen környezetünk addig a pontig, amíg egy elite ellenfél be nem lép a képbe (ekkor hangot is kapunk). Folyamatosan résen kell lenni, ugyanis egy hiba is visszarúg minket a legutóbb érintett kristályhoz.

NemSouls

Az érdekesség az, hogy a véletlenszerűen generált környezetek mellé a bossok, illetve a területen levő loot sincsen fixen meghatározva. Ez pedig echte a Diablo stílusára hajaz, így nincsen ismétlés. Lehet, hogy két végigjátszás alatt egy adott bossfight két eltérő dungeonben bukkan fel. Ez a variáció pedig az újrajátszhatóságot erősíti, ámbátor kérdéses, hogy HOSSZABB TÁVON mennyire lesz képes lépés a Remnant: From The Ashes lépést tartani a Diablo III-mal. (A játék hivatalosan is ma, huszadikán jött ki, és bár az előrendelők már napok óta játszhatnak vele, van itt egy finom tesztembargó, ami szintén ma lett feloldva.

Ügyes…) Szerintem azért a játék sok kapcsolatot fog megtörni, ugyanis a friendly fire lévén – ha kooperatívan játszunk – meg fog történni, hogy pofán lőjük a partnerünket. Főleg akkor, ha mondjuk a shotgunt fejlesztjük (mert mi szabhatjuk meg, hogy milyen aspektusban tuningoljuk karakterünket és/vagy felszerelésünket), akiket lehet, hogy többször kísérleteznünk kell, mert eltérő erősségek és gyengeségek lehetnek, és akkor ha hárman játszunk, a kémia is így eltérő lehet. Itt is belép az a finom kis adaptáció: miként viszonyulnak egymáshoz karaktereink képességei? Hogyan faragjuk stílusunkat a bossfightokhoz és ellenfelekhez?

Barna

A játék szerintem túlzottan szürkének és barnának tűnik. Nem tűnik rossznak a világ kinézete, de a látvány, a tónus, nos, azokkal már problémám volt. A kezelés sem tűnik rossznak, és a harc is gyorsan megszokható. A történetet még azért kiemelném negatívumként: miután túlestünk a tutorialon (a kötelező rossz), nagyon lassan fog beindulni. Az audióval nem volt problémám (a szinkron szerintem fasza lett), a nehézséggel pedig talán igen – úgy vélem, hogy a Remnantot egyedül nem éppen a legjobb játszani. Csapatban a legjobb, az antiszociális lények pedig nos, megszítták’.

Lyó.

Azért kap végül egy nyolcast a Remnant: From The Ashes, mert szerintem kooperatívan kitűnő, de aki egyedül játszik, akkor neki ez a játék csak egy hatfeles, mert szólóban nincs ott az a varázs, ami két vagy három fős co-opban van. Korrekt a játék, de félek attól, hogy hosszú távon nem lesz sokat játszott cím, de az érdemeit ennek ellenére el kell ismerni. Valahol a Darksiders, a Souls és a Diablo szerelemgyereke lett ez a játék, ami kellemes meglepetés, de a megjelenési dátuma eléggé finoman fogalmazva is gyatra. Egy héttel négy, vagy talán öt nagyobb játék előtt kijönni nem valami logikus. (És azok közé tartozik a World of Warcraft Classic is. 2004-2006 says hi.) De én azt mondom, hogy ez egy jó vétel, ha van kivel játszani. Ha nincs, akkor… khm… pénzfeldobással legyen eldöntve?

-V-

Kiadó: Perfect World Entertainment

Fejlesztő: Gunfire Games

Stílus: külső nézetes shooter/Diablo+Souls-klón

Megjelenés: 2019. augusztus 16. (előrendelőknek) / augusztus 20.