VÉLEMÉNY – Akár egy újkori Watergate-botránynak is tekinthető lehetne, hogy lehallgat a Facebook, ha ennek végre lenne következménye a közösségi háló moguljára és önjelölt messiására nézve.

 

Bár a szerkesztőségünk tagjainak van saját politikai véleménye, a theGeek oldalán mégsem szoktunk politikával foglalkozni, hiszen alapvetően – a nevéből adódóan is – egy geek portálunk van, gamer, mozi és tech témájú cikkekkel. A nemrég kirobbant lehallgatási botrány, mely során kiderült, hogy a Messenger lehallgat minket, majd az azt követő újabb Zuckerberg-hazugság (a Facebook CEO-ja azt állította, hogy Európában nem hallgatták le usereket, rövidesen viszont erről is kiderült, hogy nem igaz – írja a Media1) azonban mégis e sorok megírására sarkaltak.

Úgy gondolom, nálunk nagyon sokan vannak, akik vállat vonnak amiatt, hogy a Facebook kémkedik utánunk: követi a különféle preferenciáinkat és szokásainkat, illetve most már tudjuk, hogy a beszélgetéseinket is lehallgatja. Végül is: két érdekel, hogy célzott reklámokat nyomnak az arcunkba, nem igaz? Attól még nem lesz semmi bajunk, legfeljebb eszünkbe jut, hogy húha elfogyott ez, vagy, esetleg megkívánunk egy terméket és jól megvásároljuk. Emiatt „sipákol” a média? Sajnos, az ügy nem ennyire egyszerű. Itt kerül ugyanis képbe az előbb említett „politika”.

Zuckerberg és a politika

Először is meg kellene vizsgálnunk, hogy ez a fogalom mit jelent Mark Zuckerberg és az általa vezért Facebook számára. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy Mark Zuckerberg alapvetően liberális nézeteket vall. Hosszú évek marketinges tapasztalatai, Zuckerberg nyilatkozatai, illetve tulajdonképpen valahol Donald Trump sikeres megválasztása is azt igazolják, hogy ez a kép egyáltalán nem igaz. Akkor closet jobboldali lenne? Nem, nekem meggyőződésem, hogy Mark Zuckerberg valójában tényleg semleges politikai téren – ahogy ezt mutatni is igyekszik magáról.

A felhasználókkal vagy hirdetőkkel leginkább olyan autoriter megoldásokat alkalmaz, amelyek valahol Sztálin, vagy más diktátorok idézik, de a Facebook oldalak hirdetésre való tukmálása valahol a maffia módszereire is emlékeztet: különösen, ahogy állandóan letiltják, vagy egyéb módon vegzálják a blogoldalakat, miközben folyamatosan a képünkbe nyomják, hogy hirdessünk.

Zuckerberg és közismerten rendkívül agresszív munkatársa, Sheryll Sandeberg azonban ezeket az eszközöket nem politikai preferenciák alapján, hanem egyetlen célból teszik: hogy minél több pénzt passzírozzanak ki a híreket közlő oldalakból. Ennek 2014 óta – amióta az oldalunk létezik – számtalan jelét tapasztaltam már, részletezni most nem fogom, mert egy külön cikket is megtöltene.

A lényeg most az, hogy a Facebooknak, illetve Zuckerbergnek és a Facebook vezetőségének tényleg nincsenek tényleges politikai megnyilvánulásai, befolyása, az egyetlen befolyásoló erő a pénzszerzés a lehető legváltozatosabb eszközökkel. Akkor pedig mitől kell félnünk? Miért baj az, ha lehallgatnak minket? Hiszen még egyszer: kit érdekel, ha célzott reklámot nyomnak az arcunkba, nem igaz?

Ma kinek adnak el?

Sajnos a kérdés sokkal komplexebb, és a Facebook politikai „neutralitása” valójában sokkal riasztóbb, mint azt elsőre gondolnánk. Gondoljunk bele: ha az adatainkat, preferenciánkat, politikai hitvallásunkat, sőt, a saját lakásunkban, az bekapcsolt Messengert használó okostelefon, vagy a bekapcsolt mikrofonú fülesünkben ülve a Facebook értékesíti, akkor kik a „vásárlók”?

Ha semmilyen politikai szándék sem irányítja adataink kiszolgáltatását, ha a multicégek mellett akár a pártok, kormányok is ugyanolyan üzleti partnerek lehetnek (és ebbe beletartoznak a populista pártok is), akkor mi gátolja abban a Facebook hirdetési osztályát, hogy mondjuk az adóforintjainkból gazdálkodó magyar kormánynak adják el azokat a beszélgetéseket, amelyek során a párodnak, ismerőseidnek, barátaidnak negatív megjegyzéseket tettél a kormány tevékenységére nézve? Mint ahogy azt már írtam: most derült ugye ki (amit eddig is sejtettünk) hogy a Facebook dehogynem használta (ha egyáltalán a múlt időnek hihetünk!) Európában a lehallgatásokat.

A Mark Snowden-ügy, vagy a 2016-os Cambridge Analytica-ügy pedig cáfolhatatlan bizonyítékai annak, hogy Facebook mindig is kereskedett az amerikai kormánnyal a felhasználók adatainak kiszolgáltatásával és innen már csak egyetlen lépés, hogy ezt az egész világon megtegye.

„Kit érdekel? Én bármikor kiállok a véleményem mellett!”

Miért fontos az, hogy ismerjék meg politikai véleményünket, vagy akár vallási preferenciánkat? És egyébként is: most komolyan azt fogják egyenként, mondatról-mondatra meghallgatni, ahogy beszóltam a kormánynak?

Sokan abszurd paranoiának tartják talán ezeket a gondolatokat, de ahogy az évtizedek során és különféle kormányok alatt rengeteget változott a mindenkori kormányok minket analizáló rendszere is, úgy teljesen átalakultak a ránk vonatkozó retorziók is. Paranoia, ez is? Gondoljunk bele, hogy Kínában már egy olyan rendkívül, komplex társadalmi kreditrendszeren dolgoznak, amely különböző értékek alapján tesz különbséget „jó” és „rossz” állampolgárok között – olvashatunk erről többek között a 444-en. Ez a rendszer jelentős előnyökkel és hátrányokkal jár az „engedelmes”, illetve a „rakoncátlan” állampolgárok számára: egy negatív értékkel akár a társadalom legalján is végezheted, hiszen sosem kapsz normális állást, lévén a cégeknek is meg kell felelni a kommunista kormány ilyen terű elvárásainak. Mivel máshogy lehetne megszerezni ezeket az információkat, mint az állampolgárok állandó megfigyelésével, lehallgatásával?

Kínában persze nincs Facebook, a világ többi részén pedig nem használják a kínai közösségi médiát. Éppen ezért „hiánypótló” Zuckerberg megoldása a kormányok számára. Nem, nem hallgatnak konkrétan le, nem fognak másnap kirúgni az állásodból, ha „szidtad a rendszert”, mint a Kádár-korszakban, viszont sokkal összetettebb módon, a Facebook eredetileg reklámokra szánt algoritmusain keresztül analizálják minden Messengeren keresztül lehallgatott mondatodat és szavadat és eladják azoknak, akik fizetnek is érte.

Kulcsszavaznak

Hiszen a kereskedelem alapvető szabálya, hogy annak adunk el valamit, akit meg is veszi. Míg az üdítőkkel, gyorsétteremmel kapcsolatban a Coca Cola vagy a McDonald’s cégek jelentik a fizetőképes keresletet, a politikai preferenciáid kulcsszavazásáért, kiértékeléséért és értékesítéséért nem nehéz kitalálni, hogy a mindenkori kormányok fizetnének.

Így válik a Messenger relatíve „ártatlannak” tűnő lehallgató rendszere a legprofibb politikai kémrendszerévé, ami csak létezik, akár fizetőképes diktatúrák számára is egy totális megfigyelőrendszert kínálva, amely nemcsak egyszerűen lehallgat, de a Facebook algoritmusai mindjárt ki is elemeznek, az adatokat pedig tökéletesen feldolgozva is kiértékelve továbbítják a megfelelő helyre.

Azt maga Zuckerberg is elismerte, hogy a lehallgatásokra „a mesterséges intelligencia fejlesztése, tökéletesítése” érdekében volt szükség, miután pedig ez megtörtént, nincs más hátra, hogy ezeket ismét bevessék. Ki tudja, a jövőben talán már a Messengerre sem lesz szükség, elég, ha háttérben lehallgat a Facebook, miközben a mikrofonod be van kapcsolva.

Ami pedig a kreditrendszert, talán a kínaihoz hasonló nem lesz nálunk, csak valamilyen jóval kevésbé publikus szisztéma, amely például figyelmezteti a vállalatok HR-eseit, ha bizonyos állásajánlatokra jelentkezel, megnehezíti, vagy lehetetlenné teszi állami pályázatok elnyerését, engedélyek megszerzését.

Könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát…

Sci-fi? Paranoia? Meglátjuk, mit hoz a jövő. Az viszont biztos, hogy Mark Zuckerberg és a Facebook vezetősége már annyiszor hazudtak nekünk és már annyiszor buktak le vele, hogy – ahogy a megboldogult nagymamám fogalmazott a Kádár-korszakban: „már az sem igaz, amit ezek kérdeznek”.

-BadSector-

Források: Média1, 444.hu