TESZT – Ez egy walking simulator a la Blair Witch. Ezzel úgy le is tudtam a lényeget. A filmekről nem tudok nyilatkozni, így csak magáról a játékról lesz szó.

1999. The Blair Witch Project (Ideglelés magyarul). Nagy kasszasiker: minimális költségvetésből nagy haszon, amit mostanában egyes kiadók mint a pEAnisz vagy a Take-Two próbálnak meglépni a sportjátékok abszolút szomorú monetizációjával. Ennek 2016-ban lett egy közvetlen folytatása, ami nem ismételte meg az előd sikereit. 2019, és újabb játékadaptáció van itt, aminek a neve szerencsétlen a SEOnak (nem áldatik a SEO neve), a megjelenés pedig Xbox Oneon és PC-n történt meg.

1999

A Bloober vagy telibe talál, vagy nem. A Layers of Fear korrekt volt, az Observer is elment, a Layers of Fear 2 inkább felejtős volt, és szerintem ez is az. Az Egyesült Államokbeli Maryland állam Burkittsville-ében játszódik a történet, ami nem nagyon akart kitérni a boszorka háttértörténetére kitérni. Szóval az erdőkben leszünk (mégpedig nem olyan sokat, de erről majd valamivel később…), és Ellist irányítjuk, akinek volt pár nem éppen szerencsés esemény az életében, aki a kutyájával, Bullettel felfegyverkezve igyekszik egy elveszett fiú megtalálásában segíteni. A főszereplőnk karakterének kidolgozottsága jó: annak ellenére, hogy semmi önbecsülése nincs (mentális betegsége van, mégpedig PTSD, magyarul poszt-traumatikus stressz szindróma), igyekszik a feladatot elvégezni (…hol láttam ezt már?), és igencsak korrekt az, ahogy próbál kapcsolatot létesíteni a többiekkel. A HUD-dal, nos azzal nem fogunk, mert az nincs, ehelyett lesz egy utasításokra szánt kerekünk, amely kezelőfelület lévén Bulletet kérhetjük például arra, hogy ásson már ki nekünk ki valamit. (Csak ezzel két baj van: Bullet nem nagyon került megfelelő mértékben kihasználásra azon túl, hogy néhány alkalommal megmutatja, hogy melyik a megfelelő irány, ami felé el kell mennünk, továbbá volt arra is példa, hogy kb. egy méterrel a célpont mellett ásattam, tök feleslegesen.)

Vannak azért „pőzlik” is (copyrigth by Szomszédok), amiket a kameránk révén vihetünk végig, ugyanis a vörösekkel megváltoztathatjuk a környezetet, és tekerhetünk előre, vissza, vagy meg is állíthatunk mindent. (Tehát konkrétan lemásolták a 2007-ben kijött Crysist és TimeShiftet egy húzásra. Ez igen, gratulálok!) Így például ha utunkban állna egy fa, elkerülhetjük ezt a felettébb veszélyes természetbeli akadályt. Itt is amúgy ugyanaz a hiba mint Bullettel: talán jobb lett volna valamelyest többet alkalmazni, mert minimális problémamegoldást tudunk csak kivitelezni ezzel…

1996

Hiába az eddig említett pozitívumok, ha a játék jelentős részében csak sétálgatunk. Mi a csuda a jó abban, hogy van két percnyi esemény, ami mozdítja a történetet, majd utána menjünk az utunkra jó tíz percig, ha nem tovább? Mintha ezen a héten ilyesmi már lett volna… biztos csak a PTSD-m beszél. Ez megy komolyan négy órán keresztül (sőt, szerintem ez még rövidebb is tud lenni, az pedig komolyan már a LOL szintjét ütlegeli), megspékelve némi harccal… vagy „harccal”, mert a zseblámpás dolgokat nem nevezném annak, jaj megvilágítjuk őkelméjét, nem bírják a fényt, you win lol.

Mondjuk erre nem volt példa az eddigi Bloober-játékok során, úgyhogy ez plusz, de mégsem, inkább kihagyhatták volna, mert többször is idegesítő volt, hogy nem tudtam eltalálni ellenfelem, aztán a Blair Witch félúton úgy gondolta, hogy akkor innentől nem működik a zseblámpa, és akkor innentől bizony lopakodni kell, a legvégén pedig bámulhatjuk negyed órán át azt az istenverte földet, mert egy kitűzött útvonalon kell végigmennünk, ha nem akarunk megdögleni. („Come with me if you want to live” – Terminator, ez valahogy most az eszembe jutott.) Bár van gyomrom a borzalmas játékokhoz, inkább olyanokhoz van, amivel saját magam foglalkoznék.

1994

Úgyhogy a Blair Witch, ha nem ismernénk a filmet, abszolút középszerű. Szerintem jobb lett volna, ha rövidebb lenne, de az ár így sem jó – nem ér ez 30 eurót. Glitches, beakadunk itt-ott tereptárgyakba, úgyhogy a Blair Witch egy ötöst kap. Többet egyszerűen nem érdemel, mert ezen a játékon az érződik, hogy csak a licensz birtokosai miatt készült, nem pedig szenvedélyből. Az erőltetett munka és annak nem megfelelő jutalmazása pedig nem biztos, hogy a munkát elvégző hibája. A Bloober Team pedig tud jobbat csinálni, és hiába játszódik 1996-ban a játék (nem pedig ’94-ben, amikor a ’99-es film), nem biztos, hogy ezzel felkeltette az érdeklődésem a horrorfilmek iránt. (Jobb dolgom is van!) Ajánlom inkább a régebbi játékokat, ha sikerül valahonnan előkeríteni. Ezt meg érdemes elkerülni.

-V-

Kiadó: Bloober Team

Fejlesztő: Bloober Team

Stílus: Túlélő horror

Megjelenés: 2019. augusztus 30.